Megnyílt Bozi Anna - Szövetek II. című kiállítása, az egri Special Art Galériában. A kiállítás még két hétig várja az érdeklődő közönséget. A megnyitón a zenei aláfestésről a Csakragenerátor Dobkör gondoskodott az egybegyűltek nagy (és az ott élők kisebb) örömére. A nyitóünnepségen Fazekas Edina és Czuder Tamás mondtak köszöntőt, majd az alkotó mesélt nekünk a képek keletkezéséről, és hogy ő hogyan látja az egri kortárs művészeti élet lehetőségeit:
A képek vegyes technikával készülnek. Olyan anyagokat használok fel, amiket éppen találok. Legutóbb egy pajta közelében alkottam, ott keresgéltem mindenféle dolgokat, papírokat, zsákvásznakat, de előfordul, hogy földet vagy homokot szórok a képekre és ezt keverem festékkel. Mikor itthon tartózkodom akkor is mindenféle anyaggal kísérletezek, így nem érzem magam zsákutcában. Számtalanszor fel tudom adni magamnak a leckét - majd meg is oldom.
Olykor-olykor a véletleneknek köszönhetően találom meg, azt az irányt melyben képes vagyok továbbhaladni, ezért tartom fontosnak a kísérletezést. Szeretem a tiszta festészetet, de jelenleg vegyes technikát alkalmazok - ez mindig változó. Eltérő anyagokkal dolgozni szerintem kicsit összetettebb feladat - érdekes utazásnak bizonyul. Célom, hogy folyamatosan fejlesszem magam.
Dolgozhat bármilyen anyaggal az ember, ugyanúgy értékhordozóvá válhat egy-egy munka. Nevezhetjük ezt kollázsnak vagy bárminek, belepakolhatjuk bármilyen „stílusfiókba” egy a lényeg, hogy láthatóvá tegyük a mondanivalónkat. Munkáim velőjét élményeim, érzéseim alkotják, az emberi esetlenség van kódolva bennük. Mint a szőnyegekben elvétett hibás szemek, fémjelzik az emberi kéz által alkotott anyag értékét.
Czuder Tamás barátommal szoktuk járni a művésztelepeket, lassan olyanok vagyunk, mint a testvérek, vagy mint két vén zsörtölődő utazó. A nyári telepeken való mozgolódás egy szentendrei alkotótáborban indult be igazán, úgy két éve. Ott ismerkedtünk meg Verebélyi Diánával, akinek köszönhetően rengeteg helyre eljutottunk. Ezeken az eseményeken olyan emberekkel voltunk/vagyunk „összezárva”, akikkel egy hullámhosszon pendülünk. Észre lehet venni, hogy az alkotók egymásra hatnak az alkotási folyamat során, ezáltal elkezdenek vegyülni a képek, és így egymást is gerjesztjük- ez egy önműködő folyamat.
Ha jó a közeg képes arra, hogy fejlesszen minket. Egy Velem nevezetű községben (Novákfalván) rendezett telepen találkoztunk Menyhárt Tamással (Menyus), ami nekünk egy pozitív élmény volt, hiszen ő egyike azoknak az aktív hazai művészeknek, akikre felnézhetünk, akiknek kitartása inspirálóan hat ránk. Idén a CaritArt által szerevezett művésztelepen alkottunk.
Ők valóban támogatják a fiatal alkotókat. Szívüket-lelküket kitették értünk, és egy nagyon jó hangulatú művésztelepet hoztak létre Mátraderecskén. Ott ef. Zámbó Istvánnak köszönhetően újabb meghívásokat kaptunk, amik még előttünk állnak. Erről szól az idei nyár, művésztelepről művésztelepre utazunk.
Jelenleg műterem keresőben vagyok. Égető szükség lenne Egerben egy helyre, ahol a fiatalok együtt, egymást inspirálva, szabadon alkothatnak. Nagy hiányosságnak tudható be, hogy nem karolják fel központilag a helyi fiatalokat, tehetségeket és a komoly célokkal ideérkező főiskolásokat. Volt anno egy füstbe ment projekt, ahol ez megvalósulhatott volna (művészek, zenészek, fiatal alkotók inkubátor háza) nagyon sajnálom, hogy ez az elképzelés nem folytatódhatott. Reménykedek benne, hogy a közel jövőben lesznek hasonló megmozdulások, kezdeményezések melyek sikerrel zárulnak.
Itt Egerben, a szülővárosomban, hogy kicsit felgyorsuljon a kulturális érrendszer. Egerben a következő kiállításom a Vitkovics Házban lesz látható novemberben, ha minden igaz. Előtte pedig a Vajda Lajos Stúdióban Szentendrén lesz egy csoportos kiállítás, koncertekkel egybekötve FétisTabuEreklye címmel augusztus 10-én.
egriszin.hu
A képek vegyes technikával készülnek. Olyan anyagokat használok fel, amiket éppen találok. Legutóbb egy pajta közelében alkottam, ott keresgéltem mindenféle dolgokat, papírokat, zsákvásznakat, de előfordul, hogy földet vagy homokot szórok a képekre és ezt keverem festékkel. Mikor itthon tartózkodom akkor is mindenféle anyaggal kísérletezek, így nem érzem magam zsákutcában. Számtalanszor fel tudom adni magamnak a leckét - majd meg is oldom.
Olykor-olykor a véletleneknek köszönhetően találom meg, azt az irányt melyben képes vagyok továbbhaladni, ezért tartom fontosnak a kísérletezést. Szeretem a tiszta festészetet, de jelenleg vegyes technikát alkalmazok - ez mindig változó. Eltérő anyagokkal dolgozni szerintem kicsit összetettebb feladat - érdekes utazásnak bizonyul. Célom, hogy folyamatosan fejlesszem magam.
Dolgozhat bármilyen anyaggal az ember, ugyanúgy értékhordozóvá válhat egy-egy munka. Nevezhetjük ezt kollázsnak vagy bárminek, belepakolhatjuk bármilyen „stílusfiókba” egy a lényeg, hogy láthatóvá tegyük a mondanivalónkat. Munkáim velőjét élményeim, érzéseim alkotják, az emberi esetlenség van kódolva bennük. Mint a szőnyegekben elvétett hibás szemek, fémjelzik az emberi kéz által alkotott anyag értékét.
Czuder Tamás barátommal szoktuk járni a művésztelepeket, lassan olyanok vagyunk, mint a testvérek, vagy mint két vén zsörtölődő utazó. A nyári telepeken való mozgolódás egy szentendrei alkotótáborban indult be igazán, úgy két éve. Ott ismerkedtünk meg Verebélyi Diánával, akinek köszönhetően rengeteg helyre eljutottunk. Ezeken az eseményeken olyan emberekkel voltunk/vagyunk „összezárva”, akikkel egy hullámhosszon pendülünk. Észre lehet venni, hogy az alkotók egymásra hatnak az alkotási folyamat során, ezáltal elkezdenek vegyülni a képek, és így egymást is gerjesztjük- ez egy önműködő folyamat.
Ha jó a közeg képes arra, hogy fejlesszen minket. Egy Velem nevezetű községben (Novákfalván) rendezett telepen találkoztunk Menyhárt Tamással (Menyus), ami nekünk egy pozitív élmény volt, hiszen ő egyike azoknak az aktív hazai művészeknek, akikre felnézhetünk, akiknek kitartása inspirálóan hat ránk. Idén a CaritArt által szerevezett művésztelepen alkottunk.
 |
| fotó: egriszin.hu galéria |
Ők valóban támogatják a fiatal alkotókat. Szívüket-lelküket kitették értünk, és egy nagyon jó hangulatú művésztelepet hoztak létre Mátraderecskén. Ott ef. Zámbó Istvánnak köszönhetően újabb meghívásokat kaptunk, amik még előttünk állnak. Erről szól az idei nyár, művésztelepről művésztelepre utazunk.
Jelenleg műterem keresőben vagyok. Égető szükség lenne Egerben egy helyre, ahol a fiatalok együtt, egymást inspirálva, szabadon alkothatnak. Nagy hiányosságnak tudható be, hogy nem karolják fel központilag a helyi fiatalokat, tehetségeket és a komoly célokkal ideérkező főiskolásokat. Volt anno egy füstbe ment projekt, ahol ez megvalósulhatott volna (művészek, zenészek, fiatal alkotók inkubátor háza) nagyon sajnálom, hogy ez az elképzelés nem folytatódhatott. Reménykedek benne, hogy a közel jövőben lesznek hasonló megmozdulások, kezdeményezések melyek sikerrel zárulnak.
Itt Egerben, a szülővárosomban, hogy kicsit felgyorsuljon a kulturális érrendszer. Egerben a következő kiállításom a Vitkovics Házban lesz látható novemberben, ha minden igaz. Előtte pedig a Vajda Lajos Stúdióban Szentendrén lesz egy csoportos kiállítás, koncertekkel egybekötve FétisTabuEreklye címmel augusztus 10-én.
egriszin.hu
Megjegyzés küldése