A város őskori történetéről, sőt kialakulásáról is viszonylag keveset tudunk.
Természetföldrajzi adottságai a mai belvárost nem, de közvetlen környékét már
az őskorban is alkalmassá tették emberi település kialakulására.
Ennek megfelelően a Kis Eged, Nagy Eged és a Várhegy területéről a kora vaskortól vannak leletek, sőt a közeli Hór völgyében az úgynevezett Subalyuki barlangban a kora kőkorszaki ember maradványait is megtalálták.
A város a Bükk hegység délnyugati lábánál fekszik, az Eger patak völgyében, annak az Alföldre nyíló kapujában. Tengerszint feletti magassága 180 m, keleti oldalán emelkedik az Eged és a Várhegy, melyek a Bükk délnyugati nyúlványát alkotják.
Mindkettő triász-kori mészkő, ez a kőzet a városban a felszínen nem található meg, mert a vetődések során mélyre került és fiatal rétegek borították be. A Bükk hegység fő tömegét ugyanez a kőzet alkotja, alárendeltebben dolomit és pala. Az eocén korszakban vöröses barna durva törmelék és kevés mészkő, az oligocén korszakban pedig agyagos kőzetképződés történt.
Ebben találták a Kis Eged déli oldalánál a mintegy harmincmillió éves ősszőlő levél (Vitis Hungarica) maradványát.
A miocén kor legfőbb kőzettípusa a riodácittufa, amely a városban és környékén csaknem mindenhol megtalálható. Világosbarna színű, porlékony, laza kőzet, melyre a városkörnyéki borvidék települt. A jégkorszakban (pleisztocén) három kőzettípus alakult ki, az Eger patak teraszkavicsa, a forrásvízi mészkő -mely az Eger patak völgyét keletről szegélyezi és a nyirok (agyagtalaj, mely tufamálladékként létrejött kötött talaj). A patak északnyugati-délkeleti irányát hatalmas törésvonal jelölte ki. Medrének mai kialakulása a következőképpen zajlott: a pleisztocén korban az Alföld süllyedése során esése megnövekedett, így kezdte bevágni medrét. A bevágódás miatt esése csökkent, és völgyét kezdte kiszélesíteni.
Majd a kiszélesedett völgyfenékbe újból bevágódott, ennek során alakultak ki a teraszok a patak mentén. A patak nyugati oldalán lévő teraszok alját riolittufa borítja, melyet egy-két méter vastag homokos kavicshordalék takar. Mindenütt pincéket vágtak bele. Ugyanezt a tufát a Szalában, a Kisvölgy és a Farkasvölgy utcákban az errózió föltárta (itt is pincék vannak). A város fölött a patak keleti oldalán lévő teraszok alja is riolittufa. Itt azonban nagyobb mennyiségben található az úgynevezett darázskő üledék (forrásvízi mészkő).
Ez képezi a vár északi oldalával szemközt lévő Tetemvár nevű domb falmeredekségű nyugati oldalát. A víz által összehordott növényi törmelékből alakult ki.
A város szűkebben vett területéről még a honfoglalás korából sem maradtak fenn leletek, ebből a korszakból származó leletek elsőként a Szépasszonyvölgyben kerültek elő, ahol Bartalos Gyula 1898-99-ben végzett ásatásokat. A honfoglaló ősök maradványait a vár Sötét kapujában helyezték el. A kevés leletnek az a magyarázata, hogy a mai belváros és a patak közvetlen
forrás: /egrirege.hu
Ennek megfelelően a Kis Eged, Nagy Eged és a Várhegy területéről a kora vaskortól vannak leletek, sőt a közeli Hór völgyében az úgynevezett Subalyuki barlangban a kora kőkorszaki ember maradványait is megtalálták.
A város a Bükk hegység délnyugati lábánál fekszik, az Eger patak völgyében, annak az Alföldre nyíló kapujában. Tengerszint feletti magassága 180 m, keleti oldalán emelkedik az Eged és a Várhegy, melyek a Bükk délnyugati nyúlványát alkotják.
Mindkettő triász-kori mészkő, ez a kőzet a városban a felszínen nem található meg, mert a vetődések során mélyre került és fiatal rétegek borították be. A Bükk hegység fő tömegét ugyanez a kőzet alkotja, alárendeltebben dolomit és pala. Az eocén korszakban vöröses barna durva törmelék és kevés mészkő, az oligocén korszakban pedig agyagos kőzetképződés történt.
Ebben találták a Kis Eged déli oldalánál a mintegy harmincmillió éves ősszőlő levél (Vitis Hungarica) maradványát.
A miocén kor legfőbb kőzettípusa a riodácittufa, amely a városban és környékén csaknem mindenhol megtalálható. Világosbarna színű, porlékony, laza kőzet, melyre a városkörnyéki borvidék települt. A jégkorszakban (pleisztocén) három kőzettípus alakult ki, az Eger patak teraszkavicsa, a forrásvízi mészkő -mely az Eger patak völgyét keletről szegélyezi és a nyirok (agyagtalaj, mely tufamálladékként létrejött kötött talaj). A patak északnyugati-délkeleti irányát hatalmas törésvonal jelölte ki. Medrének mai kialakulása a következőképpen zajlott: a pleisztocén korban az Alföld süllyedése során esése megnövekedett, így kezdte bevágni medrét. A bevágódás miatt esése csökkent, és völgyét kezdte kiszélesíteni.
Majd a kiszélesedett völgyfenékbe újból bevágódott, ennek során alakultak ki a teraszok a patak mentén. A patak nyugati oldalán lévő teraszok alját riolittufa borítja, melyet egy-két méter vastag homokos kavicshordalék takar. Mindenütt pincéket vágtak bele. Ugyanezt a tufát a Szalában, a Kisvölgy és a Farkasvölgy utcákban az errózió föltárta (itt is pincék vannak). A város fölött a patak keleti oldalán lévő teraszok alja is riolittufa. Itt azonban nagyobb mennyiségben található az úgynevezett darázskő üledék (forrásvízi mészkő).
 |
| illusztráció - fotó: Marianna Tuzáné Ráduly |
Ez képezi a vár északi oldalával szemközt lévő Tetemvár nevű domb falmeredekségű nyugati oldalát. A víz által összehordott növényi törmelékből alakult ki.
A város szűkebben vett területéről még a honfoglalás korából sem maradtak fenn leletek, ebből a korszakból származó leletek elsőként a Szépasszonyvölgyben kerültek elő, ahol Bartalos Gyula 1898-99-ben végzett ásatásokat. A honfoglaló ősök maradványait a vár Sötét kapujában helyezték el. A kevés leletnek az a magyarázata, hogy a mai belváros és a patak közvetlen
forrás: /egrirege.hu
Megjegyzés küldése