UTAZÁS | Magyarországon – az Eurostat legfrissebb adatai szerint – nagyjából a lakosság 4 százaléka dolgozik messze az otthonától. Vagyis a magyarok nem túl „mobilak”.
A munkahelyek hiánya azonban egyre több családot kényszerít vándorlásra, így az elmúlt időszakban megnőtt azoknak a száma is, akik az ország másik végébe, vagy akár külföldre ingáznak egy-egy álláslehetőség miatt.
Míg a keleti és a déli régiókban nagymértékű munkanélküliség tapasztalható, addig az ország bizonyos részein munkaerőhiánnyal küzdenek. Vagyis az ingázás iránya többnyire keletről és délről a főváros, illetve nyugat (Győr, Zalaegerszeg) irányába mutat.
Az egyik hazai tulajdonú munkaerő kölcsönzéssel foglalkozó cég adatai szerint ma hetente emberek ezrei vándorolnak az ország egyik feléből a másikba, hogy állásuk legyen.
Az, hogy megéri-e ingázni, a keresettől, az albérleti díjaktól, az útiköltségtől is függ. A bevétel és a kiadás függvényében nagyjából 200 ezer forint nettó kellhet.
A lakosság mozgásának, migrációjának sajátos formája a napi ingázás munkavégzés céljából. E jelenség a modern kor „szülötte”, ugyanis a gazdasági-társadalmi fejlődéssel együtt járt a lakóhely és a munkahely térbeli elkülönülése. Ma már nagyon ritka az olyan ideális összetételű terület, ahol a különböző foglalkozású, sajátos igényű lakók számára ugyanott minden szempontból megfelelő munkahelyek állnak rendelkezésre.
A régi korok mezőgazdasági típusú társadalmában még egyszerűbb volt a helyzet, mivel – a termelés miatt – a lakóhely és a munkahely egy egységet képezett. Az iparosodással, az urbanizációval és a gazdasági fejlődés sok más egyéb tényezőjével összhangban egyre intenzívebbé vált a térbeli mobilitásnak mind a két fajtája: a lakóhely-változtatás és a napi ingázás.
Ugyanakkor a jelenség nem éppen új keletű hazánkban sem, hiszen annak idején a déli részen található bányákba az Alföldről, Miskolcról, Egerből, s az ország minden tájától mentek munkát vállalni. Igaz, mára ez az irány megfordult.
heol.hu
A munkahelyek hiánya azonban egyre több családot kényszerít vándorlásra, így az elmúlt időszakban megnőtt azoknak a száma is, akik az ország másik végébe, vagy akár külföldre ingáznak egy-egy álláslehetőség miatt.
Míg a keleti és a déli régiókban nagymértékű munkanélküliség tapasztalható, addig az ország bizonyos részein munkaerőhiánnyal küzdenek. Vagyis az ingázás iránya többnyire keletről és délről a főváros, illetve nyugat (Győr, Zalaegerszeg) irányába mutat.
Az egyik hazai tulajdonú munkaerő kölcsönzéssel foglalkozó cég adatai szerint ma hetente emberek ezrei vándorolnak az ország egyik feléből a másikba, hogy állásuk legyen.
Az, hogy megéri-e ingázni, a keresettől, az albérleti díjaktól, az útiköltségtől is függ. A bevétel és a kiadás függvényében nagyjából 200 ezer forint nettó kellhet.
A lakosság mozgásának, migrációjának sajátos formája a napi ingázás munkavégzés céljából. E jelenség a modern kor „szülötte”, ugyanis a gazdasági-társadalmi fejlődéssel együtt járt a lakóhely és a munkahely térbeli elkülönülése. Ma már nagyon ritka az olyan ideális összetételű terület, ahol a különböző foglalkozású, sajátos igényű lakók számára ugyanott minden szempontból megfelelő munkahelyek állnak rendelkezésre.
A régi korok mezőgazdasági típusú társadalmában még egyszerűbb volt a helyzet, mivel – a termelés miatt – a lakóhely és a munkahely egy egységet képezett. Az iparosodással, az urbanizációval és a gazdasági fejlődés sok más egyéb tényezőjével összhangban egyre intenzívebbé vált a térbeli mobilitásnak mind a két fajtája: a lakóhely-változtatás és a napi ingázás.
Ugyanakkor a jelenség nem éppen új keletű hazánkban sem, hiszen annak idején a déli részen található bányákba az Alföldről, Miskolcról, Egerből, s az ország minden tájától mentek munkát vállalni. Igaz, mára ez az irány megfordult.
heol.hu
Megjegyzés küldése