LABDARÚGÁS | A 60 éves stadionba tervezett szolid ünneplés elmarad, mert a létesítményt bérlő Sportcentrum SE-nek finoman jelezték, hogy „most nincs ok az örömködésre”.
Aligha gondolta a létesítményavató-mérkőzésen a mezőny legjobbjának választott középhátvéd, hogy 57 év múltán az ő nevét viseli majd a népkerti pálya. A 10 ezres nyitányt 18 ezres futballmeccs is követte, míg manapság a megye kettes csapat is csak „ünnepnapon” lép fűre a Szentmarjay Tiborról elnevezett egri városi stadionban.
Ha jeles évforduló, akkor futballnihil. Az 50. születésnapon azért nem volt „fáklyás menet”, mert abban a létesítményben, amelyet a sportág egri otthonának alakítottak ki az 1951 és 1954 között tartott építkezésen, nem léphetett pályára helyi felnőtt csapat. Nem tiltás eredményeként, hanem, mert egészen – de inkább borzasztó – egyszerűen nem működött akkoriban ilyen egylet a megyeszékhelyen. A 2004-es évben így elmaradt az ünnep, pedig csapat híján is megérdemelt volna némi emlékezést az a létesítmény, amelyről 1954 nyarán így írtak a Népújságban: „A bágyasztó augusztusi hőség elől a Népkert hűs lombú árnyas fái felé igyekvőket rövid időre megállítja a felavatásra kész egri stadion nagyszerű képe. Jóleső érzéssel nézegetik pártunk és kormányunk e gyönyörű ajándékát, az egri sportolók leendő otthonát.”
Helyben is volnánk. Ám pontosítva: jól helyben hagyták mindazokat, akik abban bíztak, hogy több mint félévszázad elteltével, a sportág újbóli élvonalba emelkedésével olyan létesítményben futballozhat majd az egri csapat (és használhatják más sportok képviselői), amely nem a letűnt korok emlékét idézi, és annak nyomait őrzi. A stadionkérdés és a labdarúgó-csapat szereplése közötti kapcsolat milyensége azt követően vált kiemelten fontossá, miután a 2012-ben az NB I-ig menetelt a gárda.
Ha lesz világítás, lesz, lehet hazai meccs! – nyilatkoztatta ki többször is a közel sem egri nézőbarát MLSZ. A szövetségi későbbi engedményei már csak kozmetikázásnak számítottak a valódi tulajdonosokat csak nevében jegyzett Egri Futball Club Kft.-nél, amelynél hiába ígérte „ezerszer" a technikai vezetőből egyhamar elöljáróvá előlépett Kocsis Zoltán, hogy meglesz a fény, a szurkolók az állandó albérletezéssel és az ezzel szoros összefüggésben lévő gyenge szerepléssel csak a futball árnyoldalát látták. NB I-es meccset Egerben egyet sem.
Noha, amennyiben a „gazda”, Kocsis nem ebrudalja ki a 2011-ben megmentőként érkezett Jámbor János budapesti üzletembert, jelenleg az Érsekkertben valószínűleg NB-s összecsapásokat nézhetne a nagyérdemű egy olyan létesítményben, amelyet mintegy 800 millió forintból újítottak fel. Alaphangon ugyanis ennyit (nem forintosítva még többet) bukott a város, a megye, a klub, a működető és minden egri futballbarát, szimpatizáns azzal, hogy nem sikerült megmenteni a csődbe jutott EFC Kft.-t., ezzel együtt pedig a lehetőségét annak, hogy a stadionfejlesztésre Hevesbe szánt pénz Egerbe kerüljön.
Mert helyből ezt nem tudták volna megoldani. Hatvan évvel ezelőtt sem sikerült. Nézzük ismét a korabeli Népújságot: „Te kedves sétáló, aki most meg álltál a Népkert Sztálin-útra néző bejáratánál, magad előtt látod azt a területet, amely fölött mintegy másfél évtizedig vitatkoztak a klérus és a város urai, nagyszabású ebédek és vacsorák keretében próbáltak dönteni Eger város égetően szükségessé vált stadionjának sorsáról. 1928-ban merült fel első ízben az építkezés problémája, azóta teltek múltak az évek. Az egyik tele volt reménnyel, a másik csüggedéssel. A „mészáros jánosok” szélmalom harcot vívtak csupán, mert az állam, az OTT (Országos Testnevelési Tanács) és egyéb fórumok nemigen jutottak túl az ígérgetésen.
A tény az, hogy a sporttelep építésre sohasem jutott pénz, de megépült a síkfőkúti Bachus-tanya és a főispán százterítékes vacsoráin súlyos ezrek úsztak el. Jól emlékszem – kisdiák voltam még – ezeket A csapatképen az 1970/71-es NB I/B-ben ezüstérmes gárda látható ugye? a fényes összejöveteleket rendőrök őrizték, nehogy holmi „jött ment" zavarni merészelje „hazafias” dáridóikat.
Dínom-dánomra a labdarúgóknak és a közönség tagjainak utoljára 2012. május 25-én nyílt alkalmuk. A DVSC-DEAC elleni 3–1-es győzelem azt jelentette az Egri FC számára, hogy egy évig tartó NB II-es szereplés után újoncként feljutott az első osztályba. Erre 26 évet kellett várni. Az egri kötődésű szakemberként Simon Antal és Vojtekovszki Csaba által irányított bajnokcsapatot 3000 néző ünnepelte az akkor már Szentmarjay Tibor nevét viselő létesítményben.
A legendás egri játékos, majd edző 2011-ben részesült abban az elismerésben, hogy róla nevezték el a stadiont. A ma már 93 esztendős szakember és még sokan mások sem gondolták akkor, hogy az Érsekkertben 2014 tavaszától nem láthatnak bajnoki mérkőzést. Pedig tíz évvel korábban két esztendeig tartott a fájdalmas böjt.
Kétezeröt augusztus 18-án erről a következő jelent meg a Heves Megyei Hírlapban: „Két évvel és tíz héttel, vagyis 26,5 hónappal a 2003. június 10-én rendezett Agria FC Eger–Tura (0–2) NB III-as mérkőzés után, augusztus 20-án játszik újra bajnoki mérkőzést a városi stadionban az egri felnőtt labdarúgócsapat. A megyei II. osztály Keleti csoportjába soroltatott gárda a múlt heti nyitányon Noszvajon kezdte szereplését. Az 5–1-es egri győzelem után a házigazdák vacsorával is megvendégelték a megyeszékhelyieket, akik szombaton a szintén sikeres rajtot vett, immár Lovász Tamás által irányított Demjénnel játszanak.”
Ha vacsora nem is, de némi harapnivaló és egy pohár sör azt a nézőt is megillette volna, aki szombaton kíváncsi az Egri Sportcentrum SE–Hevestherm-Hevesi LSC mérkőzésre. Nagy kár, hogy ott van a ha. A 60 éves stadionba tervezett szolid ünneplés ugyanis elmarad, mert a létesítményt bérlő – egyébként a Felsővárosi sporttelepen házigazda – Sportcentrum SE-nek finoman jelezték, hogy „most nincs ok az örömködésre”.
Azt kinyilvánítani, hogy mondjuk az 50. évfordulóhoz képest manapság legalább van labdarúgóklub, amelynek jóvoltából az alapoktól elindulhat ismét valami, nem szerencsés. No, ez a futball szerencsétlensége. Illetve, hogy stadionban a lelátó hiába 10 ezres, a mai igények inkább az 1000–1500 fős létszámnak felelnek meg. „A város legszebb környezetében lévő létesítményben új vasalásra, betonozásra, lelátó és öltözői vizesblokkok javításra lenne szükség, mint ahogy fedett lelátó és beléptető rendszer is elvárás a majdani NB II-es szereplés esetén.” – hangzott el a létesítményt működtető Egri Városi Sportiskola tavaszi fórumán.
Az Egri Sportcentrum SE vezetése részéről is tudott, hogy a stadionban igazán nagy előrelépésre az állam, az MLSZ nélkül nincs lehetőség. Azt viszont célul tűzték ki, hogy a lehetőségeket kihasználva csinosítják a létesítményt, a salakos pályát az EVSI-vel együtt jobb állapotba hozzák, öt éven belül szeretnék a világítást megépíteni, hét esztendőn belül az egész stadion-rekonstrukciót végrehajtani. Mindez persze csak összefogással kivitelezhető. Mint arra példát mutattak az '50-es évekbeli építés során. Utána aztán jöhetett pályaavatón a bajnokságot öt ponttal vezető Ózd és a kiesés ellen küzdő Egri Fáklya találkozója.
„Közel tízezer ember zajától morajlik fel a stadion, amikor a két csapat pályára fut.” – emelte ki a tudósító, sorolva az egriek összeállítását. Az edzőként Magyar Ferenc gardírozta, Madaras – Pusztai, Szentmarjay, Dobos – Báder, Virágh – Szabó, Fenyvesi, Hödör, Palatinusz, Látó alkotta Fáklya Hödör 2. percben szerzett góljával verte az éllovast. A mezőny legjobbjának Szentmarjay Tibor számított.
A 60 éves létesítmény azóta álmodozik méltó újkoráról.
heol.hu
Aligha gondolta a létesítményavató-mérkőzésen a mezőny legjobbjának választott középhátvéd, hogy 57 év múltán az ő nevét viseli majd a népkerti pálya. A 10 ezres nyitányt 18 ezres futballmeccs is követte, míg manapság a megye kettes csapat is csak „ünnepnapon” lép fűre a Szentmarjay Tiborról elnevezett egri városi stadionban.
 |
Az egri városi stadion régen. A fotót Olvasónk, Farkas Péter küldte. Köszönjük!
|
Ha jeles évforduló, akkor futballnihil. Az 50. születésnapon azért nem volt „fáklyás menet”, mert abban a létesítményben, amelyet a sportág egri otthonának alakítottak ki az 1951 és 1954 között tartott építkezésen, nem léphetett pályára helyi felnőtt csapat. Nem tiltás eredményeként, hanem, mert egészen – de inkább borzasztó – egyszerűen nem működött akkoriban ilyen egylet a megyeszékhelyen. A 2004-es évben így elmaradt az ünnep, pedig csapat híján is megérdemelt volna némi emlékezést az a létesítmény, amelyről 1954 nyarán így írtak a Népújságban: „A bágyasztó augusztusi hőség elől a Népkert hűs lombú árnyas fái felé igyekvőket rövid időre megállítja a felavatásra kész egri stadion nagyszerű képe. Jóleső érzéssel nézegetik pártunk és kormányunk e gyönyörű ajándékát, az egri sportolók leendő otthonát.”
Helyben is volnánk. Ám pontosítva: jól helyben hagyták mindazokat, akik abban bíztak, hogy több mint félévszázad elteltével, a sportág újbóli élvonalba emelkedésével olyan létesítményben futballozhat majd az egri csapat (és használhatják más sportok képviselői), amely nem a letűnt korok emlékét idézi, és annak nyomait őrzi. A stadionkérdés és a labdarúgó-csapat szereplése közötti kapcsolat milyensége azt követően vált kiemelten fontossá, miután a 2012-ben az NB I-ig menetelt a gárda.
Ha lesz világítás, lesz, lehet hazai meccs! – nyilatkoztatta ki többször is a közel sem egri nézőbarát MLSZ. A szövetségi későbbi engedményei már csak kozmetikázásnak számítottak a valódi tulajdonosokat csak nevében jegyzett Egri Futball Club Kft.-nél, amelynél hiába ígérte „ezerszer" a technikai vezetőből egyhamar elöljáróvá előlépett Kocsis Zoltán, hogy meglesz a fény, a szurkolók az állandó albérletezéssel és az ezzel szoros összefüggésben lévő gyenge szerepléssel csak a futball árnyoldalát látták. NB I-es meccset Egerben egyet sem.
Noha, amennyiben a „gazda”, Kocsis nem ebrudalja ki a 2011-ben megmentőként érkezett Jámbor János budapesti üzletembert, jelenleg az Érsekkertben valószínűleg NB-s összecsapásokat nézhetne a nagyérdemű egy olyan létesítményben, amelyet mintegy 800 millió forintból újítottak fel. Alaphangon ugyanis ennyit (nem forintosítva még többet) bukott a város, a megye, a klub, a működető és minden egri futballbarát, szimpatizáns azzal, hogy nem sikerült megmenteni a csődbe jutott EFC Kft.-t., ezzel együtt pedig a lehetőségét annak, hogy a stadionfejlesztésre Hevesbe szánt pénz Egerbe kerüljön.
Mert helyből ezt nem tudták volna megoldani. Hatvan évvel ezelőtt sem sikerült. Nézzük ismét a korabeli Népújságot: „Te kedves sétáló, aki most meg álltál a Népkert Sztálin-útra néző bejáratánál, magad előtt látod azt a területet, amely fölött mintegy másfél évtizedig vitatkoztak a klérus és a város urai, nagyszabású ebédek és vacsorák keretében próbáltak dönteni Eger város égetően szükségessé vált stadionjának sorsáról. 1928-ban merült fel első ízben az építkezés problémája, azóta teltek múltak az évek. Az egyik tele volt reménnyel, a másik csüggedéssel. A „mészáros jánosok” szélmalom harcot vívtak csupán, mert az állam, az OTT (Országos Testnevelési Tanács) és egyéb fórumok nemigen jutottak túl az ígérgetésen.
A tény az, hogy a sporttelep építésre sohasem jutott pénz, de megépült a síkfőkúti Bachus-tanya és a főispán százterítékes vacsoráin súlyos ezrek úsztak el. Jól emlékszem – kisdiák voltam még – ezeket A csapatképen az 1970/71-es NB I/B-ben ezüstérmes gárda látható ugye? a fényes összejöveteleket rendőrök őrizték, nehogy holmi „jött ment" zavarni merészelje „hazafias” dáridóikat.
Dínom-dánomra a labdarúgóknak és a közönség tagjainak utoljára 2012. május 25-én nyílt alkalmuk. A DVSC-DEAC elleni 3–1-es győzelem azt jelentette az Egri FC számára, hogy egy évig tartó NB II-es szereplés után újoncként feljutott az első osztályba. Erre 26 évet kellett várni. Az egri kötődésű szakemberként Simon Antal és Vojtekovszki Csaba által irányított bajnokcsapatot 3000 néző ünnepelte az akkor már Szentmarjay Tibor nevét viselő létesítményben.
A legendás egri játékos, majd edző 2011-ben részesült abban az elismerésben, hogy róla nevezték el a stadiont. A ma már 93 esztendős szakember és még sokan mások sem gondolták akkor, hogy az Érsekkertben 2014 tavaszától nem láthatnak bajnoki mérkőzést. Pedig tíz évvel korábban két esztendeig tartott a fájdalmas böjt.
Kétezeröt augusztus 18-án erről a következő jelent meg a Heves Megyei Hírlapban: „Két évvel és tíz héttel, vagyis 26,5 hónappal a 2003. június 10-én rendezett Agria FC Eger–Tura (0–2) NB III-as mérkőzés után, augusztus 20-án játszik újra bajnoki mérkőzést a városi stadionban az egri felnőtt labdarúgócsapat. A megyei II. osztály Keleti csoportjába soroltatott gárda a múlt heti nyitányon Noszvajon kezdte szereplését. Az 5–1-es egri győzelem után a házigazdák vacsorával is megvendégelték a megyeszékhelyieket, akik szombaton a szintén sikeres rajtot vett, immár Lovász Tamás által irányított Demjénnel játszanak.”
Ha vacsora nem is, de némi harapnivaló és egy pohár sör azt a nézőt is megillette volna, aki szombaton kíváncsi az Egri Sportcentrum SE–Hevestherm-Hevesi LSC mérkőzésre. Nagy kár, hogy ott van a ha. A 60 éves stadionba tervezett szolid ünneplés ugyanis elmarad, mert a létesítményt bérlő – egyébként a Felsővárosi sporttelepen házigazda – Sportcentrum SE-nek finoman jelezték, hogy „most nincs ok az örömködésre”.
Azt kinyilvánítani, hogy mondjuk az 50. évfordulóhoz képest manapság legalább van labdarúgóklub, amelynek jóvoltából az alapoktól elindulhat ismét valami, nem szerencsés. No, ez a futball szerencsétlensége. Illetve, hogy stadionban a lelátó hiába 10 ezres, a mai igények inkább az 1000–1500 fős létszámnak felelnek meg. „A város legszebb környezetében lévő létesítményben új vasalásra, betonozásra, lelátó és öltözői vizesblokkok javításra lenne szükség, mint ahogy fedett lelátó és beléptető rendszer is elvárás a majdani NB II-es szereplés esetén.” – hangzott el a létesítményt működtető Egri Városi Sportiskola tavaszi fórumán.
Az Egri Sportcentrum SE vezetése részéről is tudott, hogy a stadionban igazán nagy előrelépésre az állam, az MLSZ nélkül nincs lehetőség. Azt viszont célul tűzték ki, hogy a lehetőségeket kihasználva csinosítják a létesítményt, a salakos pályát az EVSI-vel együtt jobb állapotba hozzák, öt éven belül szeretnék a világítást megépíteni, hét esztendőn belül az egész stadion-rekonstrukciót végrehajtani. Mindez persze csak összefogással kivitelezhető. Mint arra példát mutattak az '50-es évekbeli építés során. Utána aztán jöhetett pályaavatón a bajnokságot öt ponttal vezető Ózd és a kiesés ellen küzdő Egri Fáklya találkozója.
„Közel tízezer ember zajától morajlik fel a stadion, amikor a két csapat pályára fut.” – emelte ki a tudósító, sorolva az egriek összeállítását. Az edzőként Magyar Ferenc gardírozta, Madaras – Pusztai, Szentmarjay, Dobos – Báder, Virágh – Szabó, Fenyvesi, Hödör, Palatinusz, Látó alkotta Fáklya Hödör 2. percben szerzett góljával verte az éllovast. A mezőny legjobbjának Szentmarjay Tibor számított.
A 60 éves létesítmény azóta álmodozik méltó újkoráról.
heol.hu
Megjegyzés küldése