Egy évvel ezelőtt egy hasonló interjú keretén belül azt kérdeztem, milyen apropóból ért véget hosszú külföldi kalandod, most viszont már konkrét tapasztalatokról faggathatlak. Milyen volt az Egerbe való visszatérésed óta eltelt egy éved? Sikerült elindulni azon az úton, amit elvárnak tőled, amit elvársz magadtól?
- Engem Bárány Attila azzal hívott haza külföldről, hogy a női utánpótlás szakágat tegyem rendbe – válaszolt kérdésünkre Rüll Csaba. – Tavaly július elsejével kezdtem el dolgozni, és elég gyér létszámmal indultunk el. Négy darab ifjúsági, hat serdülő és tíz gyermek korú játékosunk volt, amit az év végére elég komolyan sikerült felpumpálnunk.
Érdekes módon a két idősebbik korosztály létszáma ugyanannyi maradt, de a gyerekeknél már huszonhatan vagyunk, tehát a piramisnak az alját sikerült szélesítenünk. Ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy ez a 2000/2001-es korosztály elég tehetséges és ígéretes korosztály lesz. Nagyon sokat kell velük foglalkozni, de úgy gondolom, ezt meg lehet oldani.
Nem kell ugyanakkor azt várni, hogy itt egy-két éven belül még világverő csapatot fogunk építeni, ellenben hogyha ezekkel a lányokkal nagyon sokat fogunk foglalkozni, akkor ezek a játékosok ifjúsági korukra beérhetnek annyira, hogy terv szerint, egri játékosokkal tudjuk majd feltölteni a felnőtt, OB I-es csapat keretét. Röviden összefoglalva ez a terv, ezen dolgozunk továbbra is.
Érdekes módon a két idősebbik korosztály létszáma ugyanannyi maradt, de a gyerekeknél már huszonhatan vagyunk, tehát a piramisnak az alját sikerült szélesítenünk. Ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy ez a 2000/2001-es korosztály elég tehetséges és ígéretes korosztály lesz. Nagyon sokat kell velük foglalkozni, de úgy gondolom, ezt meg lehet oldani.
Nem kell ugyanakkor azt várni, hogy itt egy-két éven belül még világverő csapatot fogunk építeni, ellenben hogyha ezekkel a lányokkal nagyon sokat fogunk foglalkozni, akkor ezek a játékosok ifjúsági korukra beérhetnek annyira, hogy terv szerint, egri játékosokkal tudjuk majd feltölteni a felnőtt, OB I-es csapat keretét. Röviden összefoglalva ez a terv, ezen dolgozunk továbbra is.
Nem lehet panasz a Nagy István edzette leány gyermek csapat idényére.
Ezek tehát a hosszútávú tervek, de egy bajnoki szezonon már túl is vagy. Hogyan értékeled az összteljesítményt?
- A bajnokság úgy zajlott le, hogy az ifjúsági és serdülő együttesekkel én meccseltem, a gyermek garnitúrával pedig Nagy István edzőkollégám. Hadd kezdjem utóbbival! Mivel az én munkámat elsősorban a női utánpótlás-szakágvezetői feladatok látták el, emellett pedig a felnőtt csapat másodedzőjeként is meg kellett felelnem, elég zsúfoltak voltak a hétvégék. Nem mindig tudtam elmenni a gyerek gárdával, ezért is alakult úgy, hogy Nagy István foglalkozik a legkisebbekkel. Kicsit érdekesen fogalmazva, Ő edzette a lányokat, és ebben szabad kezet kapott. Ez kicsit jobban szétbontva úgy nézett ki, hogy mivel sok játékosunk több korosztályban is szerepelt, volt egy mag az idősebbekkel, a tehetségesebb gyermekkorúakkal, akiknek én tartottam a tréningeket, a kicsik pedig edzettek „Pista bácsival”.
A gyerek csapat körüli dolgokban tehát segítséget kaptál, ráadásul jó eredménnyel is zártak a kicsit.
- Én úgy érzem, hogy a gyermek korosztállyal nagyon jó szezont zárhattunk le. Negyedikek lettünk a bajnokságban, ami szerintem, ahhoz képest, hogy nem nagy létszámból gazdálkodtunk, jó eredmény. Úgy lettünk negyedikek, hogy csak azoktól a csapatoktól kaptunk ki, akik az első három helyen végeztek, kvázi előrébb tartanak nálunk. A többieket – kis túlzással – simán vertük. Ez is azt jelzi, hogy a piramis aljából majd lehet egy jót építkezni.
A 2013/2014-es idényben sok egri játékos szerepelt egy nap két korosztályban is.
Ahogyan fogalmaztál, a piramis alja kiszélesedett, vagyis egyre több a gyerek, a legidősebb utánpótlás együttesnél viszont folyamatosan létszámproblémák voltak, vannak. Mennyire nyomta rá ez a bélyegét az idei szereplésre?
- Az ifi bajnoksággal kapcsolatosan, megmondom őszintén, én úgy gondoltam, hogy mivel létszámban nagyon kevesen vagyunk, ezért a serdülő csapatra fogok jobban fókuszálni. Ő tőlük várok, vártam el elsősorban olyan eredményeket, amivel akár a dobogóért is versenybe tudunk szállni. Természetesen ez azt is jelentette, hogy az ebbe a korosztályba tartozókat már a nagyobbak mezőnyében is rendre be kellett vetni. Csak egy példa ide, a serdülőknél pár hetes felkészülés után a Szentes ellen kezdtük a szezont, akik ellen 7-7-es eredményt értünk el, ez pedig abszolút jó eredmény. Ahogy ment előre az idő, az érzésem be is igazolódtak, miszerint a több energiát a serdülőkre kell fordítani.
Gondolom, az év közben a korosztályban bekövetkezett változások sem könnyítették meg a dolgodat…
- Való igaz, nehézséget okozott több emberünk elvesztése is, ezért év végére gyakorlatilag teljesen fel kellett forgatni a csapatot. Gerendás Matilda Budapestre igazolt, és mi tagadás, ez érzékenyen érintett minket. Tudjuk jól, hogy sajnos egy lány csapatban nem olyan könnyű pótolni egy fontos láncszemet, mint mondjuk a fiúknál. Az igazság pedig az, hogy az idő múlásával egyre inkább rájöttünk, nehéz helyettesíteni. A szezont tovább értékelve, viszont tudtuk jól, mi vár ránk. A BVSC, ÚVSE kettőssel nehéz lehetett volna lépést tartani, ezért a Szentessel voltunk nagy harcban a dobogóért, ám végül negyedikek lettünk. Nem titkolom, jobb eredményt szerettem volna, hogy elérjünk, de az év közbeni változásokhoz képest, ez nagyon jó is jó.
Mi a helyzet az ifjúságiakkal?
- Az ifiknél hatodik helyen értünk célba. Itt – ahogyan fogalmaztam – a serdülő kerettel versenyeztük, kiegészülve Katona Rékával, Gell Gerdával, Virág Priscillával, három olyan játékossal, akik korosztályuknál fogva pluszt tudtak hozzáadni az egészhez. Pláne, ha azt nézzük, hogy női utánpótlásban először játszanak az ifik, utána pedig a serdülők. Sokszor, nagyon sokszor szerepeltünk úgy, hogy gyakorlatilag a komplett serdülőcsapatunkkal álltunk ki. Ha ezt vesszük alapul, nem csalódás a hatodik pozíció.
Rüll Csaba: a legfontosabb az átgondolt nevelőmunka.
Véleményed szerint, melyik lehet a jobb modell? Adott esetben, hogy kevés a játékos, viszont azok több korosztályban is helyt tudnak állni, ami ugyanakkor még több játéklehetőséget eredményez, vagy pedig az, amikor minden korcsoportban hemzseg a gyerek, ami miatt tovább fokozódik a versenyhelyzet?
- Örülök, hogy szóba hoztad ezt a témát, mert azt is el szerettem volna mondani, hogy elsősorban mi a nevelőmunkára akarjuk felhívni a figyelmet. A kérdésedre válaszolva egyébként mind a két verziónak meg van a maga előnye és hátránya. Nyilvánvaló, ha minden korcsoportban tele vagyunk gyerekkel, az jó a versenyhelyzet kialakulása, illetve a sportág előremenetele miatt is. Viszont, ha azt nézzük, hogy nálunk most kevés az ember, magyarul többeknek több mérkőzésen is részt kell venniük egy hétvégén, akkor az sem egy rossz dolog a játékos előrehaladása szempontjából.
Végezetül annyit árulj el az egrivizilabda.hu olvasóinak, hogy egy év után merre tovább?
- Csakis a megkezdett úton. Külföldön nagyon divatos az életpálya modell kifejezés, amit mi is szeretnénk megvalósítani. Az a célunk, hogy már egészen kisgyermek kortól a vízilabda legyen a legfontosabb a tanulás mellett. Erre tökéletes modellt adhat az Egri Vízilabda Klub, hiszen az utánpótlás ranglétráját végigjárva, a gyermek, a serdülő és az ifjúsági csapatban való szereplés után, nyitva áll az ajtó az első osztályú felnőtt együttesbe jutásig. Egerben kiváló iskolák vannak, mind általános, mind középiskolai szinten, ráadásul az Eszterházy Károly Főiskola révén a felsőoktatásba is be tudnak kapcsolódni, itt, helyi szinten. Azt viszont már most látom, az előttünk álló esztendőben intenzívebb kapcsolatot kell ápolnunk az általános iskolákkal, hogy minél nagyobbak legyenek a merítési lehetőségeink.
Megjegyzés küldése