VÍZILABDA | Bátran tekint a jövőbe a ZF-Eger férfi vízilabda-csapatának keretébe bekerült Hornyák Olivér. A magyar U18-as válogatott erőssége korosztályos világbajnokként kezdi a munkát a bajnoki címvédő együttesnél.
– Ha röviden kellene összefoglalni a törökországi vb-n történteket, mit mondana?
– Csak röviden? Nagyon szuper volt! – jelentette ki a klub honlapján (egrivizilabda.hu) megjelent interjúban Hornyák Olivér. – Nem kezdődött egyszerűen, ugyanis a csoportkörben ott voltak az amerikaiak, az egyiptomiak, a kazahok és a spanyolok, és mint utólag kiderült, bizony ez számított a vb „halálcsoportjának”. Az USA elleni nyitányon kicsit gyengén rajtoltunk, de a végére sikerült felőrölnünk őket. A két soron következő találkozónk könnyebbnek bizonyult, aztán jött a Spanyolországgal szembeni rangadó.
A cikk a hirdetés után folytatódik
– Gondolta volna akkor, hogy a spanyolokkal játszanak az aranyért?
– Ahogy mentünk előre az időben, éreztük, hogy bennünk van egy nagyon szép eredmény elérése. Az utolsó csoportmeccs után viszont nem sejtettem volna, hogy ugyanez a párosítás alakul ki a fináléban.
– A csoportelsőség után úgy tűnt, a könnyebb ágra kerültek.
– Magam is így gondoltam, de azt nem volt szabad elfelejteni, hogy onnantól egy „új” világbajnokság kezdődött. Addig sem kaptunk ki, ám azok után már katasztrófával járt volna egy kapituláció. A törökökkel kezdtünk, és ez a házigazda ellen sohasem könnyű. Az elődöntőben heroikus küzdelemben 5–3-ra nyertünk az oroszok ellen, majd csak az járt a fejünkben, hogy nem bukhatjuk el az aranymeccset.
– A legfontosabb összecsapásra milyen előjelekkel, milyen lelkiállapotban készültek?
– Legszívesebben már az orosz meccs után lejátszottuk volna. Abszolút optimistán és pozitívan tekintettünk előre.
- A spanyolok remek ellenfelet jelentettek. Mindenképpen apróságok dönthettek.
– Valójában nagyon egy kategóriát képviselt a két csapat. Egyszer nekünk, egyszer nekik kellett kapaszkodni a döntetlenért. Egyik találkozó sem volt sima, ezért nem lehetett tudni, mikor, mi dönthet az egyik fél javára. Az ötmétereseknél ugyanakkor mindig vigyázni kell, az már egy más fajta játék. Végül mi nyertük meg, és óriási boldogságot jelentette ezt tudomásul venni.
– Az ünneplés hogyan zajlott?
– Éppen a vízben voltam, de a többiek természetesen bedobták a szövetségi kapitányt, Horkai Gyuri bá'-t is. Nagyon nagy volt az öröm. Boldogságban telt az idő az eredményhirdetésig is, viszont akkor még nem kerülhettek elő a pezsgős üvegek, mert olyankor is lehet számítani még dopping-ellenőrzésre. Este aztán nem maradt el a közös koccintás.
– Biztosan nem egyik pillanatról a másikra hitte el, hogy világbajnok. Mikor fogta fel?
– Tényleg nehéz az elején feldolgozni a sikert. Amikor hazaértünk, akkor tudatosult bennem, mekkora tettet is vittünk végbe. Nagyon jó érzést jelentett a repülőtéri fogadtatás is, sokan vártak bennünket a Liszt Ferenc Repülőtéren. A családom mégsem lehetett ott, mivel ők is Törökországban izgulták végig a mérkőzéseinket, nekik viszont egy órával később ért be a gépük. Magyarul: nekem kellett várnom.
– Azóta volt valamilyen összetartás a válogatottal?
- Az egyik csapattársam, Vogel Simon az Egyesült Államokba költözik, ezért a hazaérkezésünket követően viszonylag hamar sor is került egy vacsorára, de úgy istenigazából utána, még Budapesten ünnepeltük meg a srácokkal az első helyezést.
– A múlt hét hétfőn elkezdte a felkészülést a ZF-Eger felnőtt együttese, azonban még Hornyák Olivér nélkül. Ami viszont késik, az nem múlik…
– Már évek óta bevált szokás a ZF-Egernél, hogy egy fiatal tehetség elfoglalhatja a keret tizenötödik helyét, és idén nekem jutott ez a megtiszteltetés. Tisztában vagyok a feladatommal, tudom, sok munka vár rám, de mindent megteszek annak érdekében, hogy bebizonyítsam, helyem van a keretben.
- Ifjúsági korúként a felnőtt csapatban való szerepvállaláson túl ZF bajnoki címvédő ifi gárdájában is szerepel még?
– Természetesen, még van egy évem, hogy ebben a korosztályú gárdában játszhassak, viszont az EKF-Imola másodosztályú együttesében már nem jutok szóhoz. Így is sok edzésem és meccsem lesz, ezért meg kellett húznom egy határt. Ebben a szezonban érettségizek, elég sok elfoglaltságom lesz, de bátran tekintek a jövőbe, nem ijedek meg az előttem álló a feladatoktól.
Fenyves Balázs / heol.hu
– Ha röviden kellene összefoglalni a törökországi vb-n történteket, mit mondana?
– Csak röviden? Nagyon szuper volt! – jelentette ki a klub honlapján (egrivizilabda.hu) megjelent interjúban Hornyák Olivér. – Nem kezdődött egyszerűen, ugyanis a csoportkörben ott voltak az amerikaiak, az egyiptomiak, a kazahok és a spanyolok, és mint utólag kiderült, bizony ez számított a vb „halálcsoportjának”. Az USA elleni nyitányon kicsit gyengén rajtoltunk, de a végére sikerült felőrölnünk őket. A két soron következő találkozónk könnyebbnek bizonyult, aztán jött a Spanyolországgal szembeni rangadó.
A cikk a hirdetés után folytatódik
– Gondolta volna akkor, hogy a spanyolokkal játszanak az aranyért?
– Ahogy mentünk előre az időben, éreztük, hogy bennünk van egy nagyon szép eredmény elérése. Az utolsó csoportmeccs után viszont nem sejtettem volna, hogy ugyanez a párosítás alakul ki a fináléban.
 |
Hornyák Olivér csak a vb-n volt „harapós” kedvében. A világbajnoki címért járó
aranyérem birtokában már kedélyesen nyilatkozott az egriek fiatalja.
Fotó: egrihirek.hu
|
– Magam is így gondoltam, de azt nem volt szabad elfelejteni, hogy onnantól egy „új” világbajnokság kezdődött. Addig sem kaptunk ki, ám azok után már katasztrófával járt volna egy kapituláció. A törökökkel kezdtünk, és ez a házigazda ellen sohasem könnyű. Az elődöntőben heroikus küzdelemben 5–3-ra nyertünk az oroszok ellen, majd csak az járt a fejünkben, hogy nem bukhatjuk el az aranymeccset.
– A legfontosabb összecsapásra milyen előjelekkel, milyen lelkiállapotban készültek?
– Legszívesebben már az orosz meccs után lejátszottuk volna. Abszolút optimistán és pozitívan tekintettünk előre.
- A spanyolok remek ellenfelet jelentettek. Mindenképpen apróságok dönthettek.
– Valójában nagyon egy kategóriát képviselt a két csapat. Egyszer nekünk, egyszer nekik kellett kapaszkodni a döntetlenért. Egyik találkozó sem volt sima, ezért nem lehetett tudni, mikor, mi dönthet az egyik fél javára. Az ötmétereseknél ugyanakkor mindig vigyázni kell, az már egy más fajta játék. Végül mi nyertük meg, és óriási boldogságot jelentette ezt tudomásul venni.
– Az ünneplés hogyan zajlott?
– Éppen a vízben voltam, de a többiek természetesen bedobták a szövetségi kapitányt, Horkai Gyuri bá'-t is. Nagyon nagy volt az öröm. Boldogságban telt az idő az eredményhirdetésig is, viszont akkor még nem kerülhettek elő a pezsgős üvegek, mert olyankor is lehet számítani még dopping-ellenőrzésre. Este aztán nem maradt el a közös koccintás.
– Biztosan nem egyik pillanatról a másikra hitte el, hogy világbajnok. Mikor fogta fel?
– Tényleg nehéz az elején feldolgozni a sikert. Amikor hazaértünk, akkor tudatosult bennem, mekkora tettet is vittünk végbe. Nagyon jó érzést jelentett a repülőtéri fogadtatás is, sokan vártak bennünket a Liszt Ferenc Repülőtéren. A családom mégsem lehetett ott, mivel ők is Törökországban izgulták végig a mérkőzéseinket, nekik viszont egy órával később ért be a gépük. Magyarul: nekem kellett várnom.
– Azóta volt valamilyen összetartás a válogatottal?
- Az egyik csapattársam, Vogel Simon az Egyesült Államokba költözik, ezért a hazaérkezésünket követően viszonylag hamar sor is került egy vacsorára, de úgy istenigazából utána, még Budapesten ünnepeltük meg a srácokkal az első helyezést.
– A múlt hét hétfőn elkezdte a felkészülést a ZF-Eger felnőtt együttese, azonban még Hornyák Olivér nélkül. Ami viszont késik, az nem múlik…
– Már évek óta bevált szokás a ZF-Egernél, hogy egy fiatal tehetség elfoglalhatja a keret tizenötödik helyét, és idén nekem jutott ez a megtiszteltetés. Tisztában vagyok a feladatommal, tudom, sok munka vár rám, de mindent megteszek annak érdekében, hogy bebizonyítsam, helyem van a keretben.
- Ifjúsági korúként a felnőtt csapatban való szerepvállaláson túl ZF bajnoki címvédő ifi gárdájában is szerepel még?
– Természetesen, még van egy évem, hogy ebben a korosztályú gárdában játszhassak, viszont az EKF-Imola másodosztályú együttesében már nem jutok szóhoz. Így is sok edzésem és meccsem lesz, ezért meg kellett húznom egy határt. Ebben a szezonban érettségizek, elég sok elfoglaltságom lesz, de bátran tekintek a jövőbe, nem ijedek meg az előttem álló a feladatoktól.
Fenyves Balázs / heol.hu
Megjegyzés küldése