A magyar nyelv gazdag szólásokban és közmondásokban, amelyek nemcsak a mindennapi beszédet színesítik, hanem múltunk egy-egy darabját is megőrzik. Különösen érdekesek azok a kifejezések, amelyek egy adott településhez kötődnek, és helyi élethelyzetekből születtek. Ilyen az egri eredetű szólás: „Kimaradt, mint Turainé a meleg vízből”, amelynek jelentése és háttere jól tükrözi a régi idők mindennapjait.
Ezt a szóláshasonlatot ma is használják akkor, ha valaki elkésik, kimarad egy eseményből, vagy nem tud lépést tartani másokkal. Jelentheti azt is, hogy valaki lemarad egy lehetőségről, vagy késedelmeskedik a munkájában. Bár sokan már nem ismerik a mondás eredetét, mégis élő része maradt a nyelvnek, különösen Egerben.
Meleg vizes mosoda a város lakói részére, Fotó: Archív. Ai feldolgozás
A szólás valóságalapját Eger város régi jegyzőkönyvei világítják meg, amelyek többször említik a „meleg vizet”. Ezek a feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a meleg víz nemcsak fürdésre, hanem mosásra és vászonfehérítésre is szolgált. Már 1710-ben szabályozták a használatát: például tilos volt a malomhoz tartozó kőfalakra ruhát rakni. Egy későbbi, 1768-as bejegyzés szerint a fürdés és a mosás még ingyenesen volt engedélyezett, míg 1798-ra már fizetni kellett a használatáért. Egy 1797-es leírásból az is kiderül, hogy az asszonyok székeket vittek magukkal, beleültek a vízbe, és ott mosták a ruhákat.
A feljegyzésekből egyértelműen kirajzolódik a korabeli életkép: a meleg víz nem volt nagy terület, ezért az asszonyoknak össze kellett zsúfolódniuk. Ha valaki nem érkezett időben, nem jutott helyhez, így szó szerint „kimaradt a meleg vízből”. Ez az élethelyzet adta a szólás alapját, amely később átvitt értelemben is elterjedt.
A „Kimaradt, mint Turainé a meleg vízből” kifejezés tehát egy sajátosan egri mosási szokásból ered. Bár földrajzilag nem terjedt el széles körben, az egriek körében máig ismert és használt, különösen humoros beszédhelyzetekben. Jelentéstartalma ma is érthető és kifejező, még akkor is, ha a mögötte álló történelmi háttér sokak számára már nem ismert.
Ez a szólás jól példázza, hogyan válik egy hétköznapi élethelyzet nyelvi képpé, majd közösségi emlékezetté. A benne rejlő humor és tanulság pedig hozzájárul ahhoz, hogy generációkon át fennmaradjon.
Forrás: Bakos József: Az egri nép szólásainak és közmondásainak világa (részlet)
Megjegyzés küldése