Interjú a ZF-Eger ifjú tehetségével VB-aranyról, a felnőtt keretbe kerülésről és a jövőről.
Mindenekelőtt engedd meg, hogy gratuláljak a világbajnoki aranyérmedhez! Emellett arra kérnélek, a sok-sok élmény ellenére, foglald össze néhány mondatban az isztambuli VB-n történteket!
- Csak röviden? Nagyon szuper volt – válaszolt honlapunk kérdésére a magyar U18-as válogatott erőssége, a szeptembertől a ZF-Eger felnőtt csapatának keretéhez is tartozó Hornyák Olivér. – Nem kezdődött egyszerűen, hiszen a csoportkörben ott voltak az amerikaiak, az egyiptomiak, a kazahok és a spanyolok, és mint utólag kiderült, bizony ez volt a VB halálcsoportja. Ha azt nézzük, hogy a későbbi döntősök innen kerültek ki, akkor legalábbis mindenképp helyénvaló a megállapítás. Egyből az USA-val kezdtünk reggel kilenckor, ami az egész világbajnokság nyitómeccse is volt egyben. Kicsit gyengén rajtoltunk, de a végére sikerült felőrölnünk őket. A két soron következő találkozónk könnyebbnek bizonyult, aztán viszont jött a Spanyolország elleni rangadó.
Először – tegyük hozzá -, hiszen később pont a hispánokkal kellett farkasszemet néznetek a fináléban. Apropó finálé! Gondoltad volna ekkor, hogy a spanyolokkal fogtok meccselni az aranyért?
- Nem akarok nagyképű lenni, de ahogyan mentünk előre az időben és egyre több mérkőzést tudhattunk a hátunk mögött, éreztük, hogy bennünk van a döntő, egy nagyon szép eredmény elérése. Az utolsó csoportmeccs után viszont nem gondoltam volna, hogy ugyanez a párosítás alakul ki a mindent eldöntő ütközetben.
A csoportot végül megnyertétek, jobb gólkülönbségeteknek köszönhetően, így papíron könnyebb ágra kerültetek. Szerinted is könnyebb ágra kerültetek?
- Én is annak gondoltam, de azt nem volt szabad elfelejteni, hogy innentől egy új világbajnokság kezdődött. Eddig sem kaptunk ki, de ezek után már katasztrófával járt volna egy kapituláció, hiszen az automatikus kieséssel járt volna. A kérdésre válaszolva, a törökökkel kezdtünk, és egy házigazda ellen sohasem könnyű. Nekik nincs olyan vízilabda kultúrájuk, mint más európai országnak, de meglepően jól játszottak. Utána jöhetett az elődöntő, azzal együtt pedig az orosz válogatott. Úgy gondolom, ha azt mondom, 5-3-ra nyertünk, azzal sok mindent elárulok, milyen heroikus küzdelem is zajlott a medencében. De nyertünk, és döntőbe jutottunk, innentől kezdve pedig már csak az járt a fejünkben, hogy nem bukhatjuk el a finálét.
El is érkeztünk a torna legfontosabb összecsapásához, a döntőhöz. Hogy készültetek a nagy napra, milyen előjelekkel, egyáltalán milyen lelkiállapotban?
- Miután sikerrel vettük az elődöntő jelentette akadályt, csakis erre a mérkőzésre koncentráltam. Már nagyon vártam, hogy vízbe ugorhassunk. Legszívesebben már az orosz meccs után lejátszottam volna a finálét. Ahogy beszélgettem a többiekkel, mindenki így volt ezzel, abszolút optimistán és pozitívan tekintettünk előre.
Ahogyan arról már beszéltünk, jöttek megint a spanyolok, akik remek ellenfelet jelentettek. Ha azt nézzük legalábbis, hogy kétszer is döntetlent játszottatok ellenük, mindenképp nüanszok dönthettek.
- Valójában nagyon egy kategóriát képviselt a két csapat. Ezt nyilván mutatja a két eredmény, hiszen egyszer nekünk kellett kapaszkodni a döntetlenért, egyszer meg nekik. Egyik találkozó sem volt sima, ezért tényleg nem lehetett tudni, mikor, mi dönthet az egyik fél javára. Az ötmétereseknél ugyanakkor mindig vigyázni kell, az már egy más fajta játék. Végülis mi nyertük meg, és óriási boldogság volt ezt tudomásul venni.
Az ünneplés hogyan zajlott?
- Épp a vízben voltam, de a többiek természetesen bedobták Gyuri bát is, nagyon nagy volt az öröm. Boldogságban telt az idő az eredményhirdetésig is, de ekkor még nem kerültek, nem kerülhettek elő a pezsgős üvegek, hiszen ilyenkor is lehet számítani még dopping-ellenőrzésre. Este aztán nyilván nem maradt el a közös koccintás.
Biztosan nem egyik pillanatról a másikra hitted el, hogy világbajnok vagy, de mégis mikor fogtad fel ezt az egészet?
- Tényleg nehéz még ilyenkor feldolgozni a sikert, ezért a válaszom az, hogy amikor hazaértünk, akkor tudatosult bennem, mekkora tettet is vittünk végbe. Nagyon jó érzés volt a repülőtéri fogadtatás is, sokan vártak minket Ferihegyen. A családom mégsem lehetett ott, mivel ők is Törökországban izgulták végig a mérkőzéseinket, nekik viszont egy órával később ért be a gépük. Magyarul nekem kellett várnom.
Azóta volt valamilyen összetartás, ünnepség a válogatott tagjaival?
- Az egyik csapattársam, Vogel Simon az Egyesült Államokba költözik, ezért a hazaérkezésünket követően, viszonylag hamar sor is került egy összejövetelre. Ez egy ünnepi vacsora volt, de úgy istenigazából utána, még Budapesten ünnepeltük meg a srácokkal az első hely megszerzését.
A pihenővel töltött napok végesek, múlt hét hétfőn elkezdte a felkészülést a ZF-Eger felnőtt együttese, amikoris neked még nem kellett vízbe ugranod. Ami késik viszont, az nem múlik…
- Már évek óta bevált szokás az Egernél, hogy egy fiatal tehetség elfoglalhatja a keret tizenötödik helyét, és idén nekem jutott ez a megtiszteltetés. Tisztában vagyok a feladatommal, tudom, hogy sok munka vár még rám, de mindent meg fogok tenni az érdekében, hogy bebizonyítsam, helyem van a keretben.
A felnőtt csapatban való szerepvállalásod mellett továbbra is ifjúsági korúnak számítasz, tehát a ZF-Eger bajnoki címvédő ifi együttesében is szerepelsz még?
- Természetesen igen, még van egy évem, hogy ebben a korosztályú gárdában játszhassak, viszont az EKF-Imola másodosztályú együttesében már nem fogok szóhoz jutni. Így is sok edzésem és meccsem lesz, ezért meg kellett húznom egy határt. Ebben a szezonban fogok érettségizni is, egyszóval elég sok elfoglaltságom lesz, de bátran tekintek a jövőbe, nem ijedek meg az előttem álló a feladatoktól.
forrás és fotó: egrivizilabda.hu
Mindenekelőtt engedd meg, hogy gratuláljak a világbajnoki aranyérmedhez! Emellett arra kérnélek, a sok-sok élmény ellenére, foglald össze néhány mondatban az isztambuli VB-n történteket!
- Csak röviden? Nagyon szuper volt – válaszolt honlapunk kérdésére a magyar U18-as válogatott erőssége, a szeptembertől a ZF-Eger felnőtt csapatának keretéhez is tartozó Hornyák Olivér. – Nem kezdődött egyszerűen, hiszen a csoportkörben ott voltak az amerikaiak, az egyiptomiak, a kazahok és a spanyolok, és mint utólag kiderült, bizony ez volt a VB halálcsoportja. Ha azt nézzük, hogy a későbbi döntősök innen kerültek ki, akkor legalábbis mindenképp helyénvaló a megállapítás. Egyből az USA-val kezdtünk reggel kilenckor, ami az egész világbajnokság nyitómeccse is volt egyben. Kicsit gyengén rajtoltunk, de a végére sikerült felőrölnünk őket. A két soron következő találkozónk könnyebbnek bizonyult, aztán viszont jött a Spanyolország elleni rangadó.
 |
Hornyák Olivér és persze az isztambuli világbajnokságon megszerzett aranyérem.
|
- Nem akarok nagyképű lenni, de ahogyan mentünk előre az időben és egyre több mérkőzést tudhattunk a hátunk mögött, éreztük, hogy bennünk van a döntő, egy nagyon szép eredmény elérése. Az utolsó csoportmeccs után viszont nem gondoltam volna, hogy ugyanez a párosítás alakul ki a mindent eldöntő ütközetben.
A csoportot végül megnyertétek, jobb gólkülönbségeteknek köszönhetően, így papíron könnyebb ágra kerültetek. Szerinted is könnyebb ágra kerültetek?
- Én is annak gondoltam, de azt nem volt szabad elfelejteni, hogy innentől egy új világbajnokság kezdődött. Eddig sem kaptunk ki, de ezek után már katasztrófával járt volna egy kapituláció, hiszen az automatikus kieséssel járt volna. A kérdésre válaszolva, a törökökkel kezdtünk, és egy házigazda ellen sohasem könnyű. Nekik nincs olyan vízilabda kultúrájuk, mint más európai országnak, de meglepően jól játszottak. Utána jöhetett az elődöntő, azzal együtt pedig az orosz válogatott. Úgy gondolom, ha azt mondom, 5-3-ra nyertünk, azzal sok mindent elárulok, milyen heroikus küzdelem is zajlott a medencében. De nyertünk, és döntőbe jutottunk, innentől kezdve pedig már csak az járt a fejünkben, hogy nem bukhatjuk el a finálét.
El is érkeztünk a torna legfontosabb összecsapásához, a döntőhöz. Hogy készültetek a nagy napra, milyen előjelekkel, egyáltalán milyen lelkiállapotban?
- Miután sikerrel vettük az elődöntő jelentette akadályt, csakis erre a mérkőzésre koncentráltam. Már nagyon vártam, hogy vízbe ugorhassunk. Legszívesebben már az orosz meccs után lejátszottam volna a finálét. Ahogy beszélgettem a többiekkel, mindenki így volt ezzel, abszolút optimistán és pozitívan tekintettünk előre.
 |
Az ifjú egri világbajnok kezében Isztambulban is jó helyen volt a labda.
|
- Valójában nagyon egy kategóriát képviselt a két csapat. Ezt nyilván mutatja a két eredmény, hiszen egyszer nekünk kellett kapaszkodni a döntetlenért, egyszer meg nekik. Egyik találkozó sem volt sima, ezért tényleg nem lehetett tudni, mikor, mi dönthet az egyik fél javára. Az ötmétereseknél ugyanakkor mindig vigyázni kell, az már egy más fajta játék. Végülis mi nyertük meg, és óriási boldogság volt ezt tudomásul venni.
Az ünneplés hogyan zajlott?
- Épp a vízben voltam, de a többiek természetesen bedobták Gyuri bát is, nagyon nagy volt az öröm. Boldogságban telt az idő az eredményhirdetésig is, de ekkor még nem kerültek, nem kerülhettek elő a pezsgős üvegek, hiszen ilyenkor is lehet számítani még dopping-ellenőrzésre. Este aztán nyilván nem maradt el a közös koccintás.
Biztosan nem egyik pillanatról a másikra hitted el, hogy világbajnok vagy, de mégis mikor fogtad fel ezt az egészet?
- Tényleg nehéz még ilyenkor feldolgozni a sikert, ezért a válaszom az, hogy amikor hazaértünk, akkor tudatosult bennem, mekkora tettet is vittünk végbe. Nagyon jó érzés volt a repülőtéri fogadtatás is, sokan vártak minket Ferihegyen. A családom mégsem lehetett ott, mivel ők is Törökországban izgulták végig a mérkőzéseinket, nekik viszont egy órával később ért be a gépük. Magyarul nekem kellett várnom.
Azóta volt valamilyen összetartás, ünnepség a válogatott tagjaival?
- Az egyik csapattársam, Vogel Simon az Egyesült Államokba költözik, ezért a hazaérkezésünket követően, viszonylag hamar sor is került egy összejövetelre. Ez egy ünnepi vacsora volt, de úgy istenigazából utána, még Budapesten ünnepeltük meg a srácokkal az első hely megszerzését.
 |
Dabrowski Norbert (balra) a felnőtt csapat keretében számol
Hornyák Olivérrel (jobbra), aki megragadná a lehetőséget.
|
A pihenővel töltött napok végesek, múlt hét hétfőn elkezdte a felkészülést a ZF-Eger felnőtt együttese, amikoris neked még nem kellett vízbe ugranod. Ami késik viszont, az nem múlik…
- Már évek óta bevált szokás az Egernél, hogy egy fiatal tehetség elfoglalhatja a keret tizenötödik helyét, és idén nekem jutott ez a megtiszteltetés. Tisztában vagyok a feladatommal, tudom, hogy sok munka vár még rám, de mindent meg fogok tenni az érdekében, hogy bebizonyítsam, helyem van a keretben.
A felnőtt csapatban való szerepvállalásod mellett továbbra is ifjúsági korúnak számítasz, tehát a ZF-Eger bajnoki címvédő ifi együttesében is szerepelsz még?
- Természetesen igen, még van egy évem, hogy ebben a korosztályú gárdában játszhassak, viszont az EKF-Imola másodosztályú együttesében már nem fogok szóhoz jutni. Így is sok edzésem és meccsem lesz, ezért meg kellett húznom egy határt. Ebben a szezonban fogok érettségizni is, egyszóval elég sok elfoglaltságom lesz, de bátran tekintek a jövőbe, nem ijedek meg az előttem álló a feladatoktól.
forrás és fotó: egrivizilabda.hu
Megjegyzés küldése