NAGYVIZIT | Az egri bikavér rendtartás ölég bonyolult. Bár többször olvastam, kapásból nehezen tudnám rekonstruálni. Sok fajta engedélyezett, sokat is kell használni, és van amiből legalább valamennyi kell, másokból viszont legfeljebb valamennyi.
Azt hiszem, hogy a Bikavér Superior kategóriában legalább 50 százaléknak kell a kékfrankosnak lennie. Hát nem - az igazság az, hogy a BKV önmagában: legalább három szőlőfajta, de egyik sem lehet több mint 50 százalék, és a kékfrankosnak kell a legnagyobb arányúnak lennie; a superior pedig: legalább öt szőlőfajta, de egyik sem lehet több mint 30 százalék, kivéve a kékfrankost, ami viszont legalább 30, legfeljebb 50 százalék kell legyen.
És ha már ennek utánanéztem, akkor az engedélyezett fajtákat is idemásolom: kékfrankos, portugieser, kadarka, blauburger, zweigelt, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, menoire, turán, bíborkadarka és syrah. (Vajon mi maradt ki?) Mindez egyébként a 2010-es szürettől érvényes.
Bár akad bőven szerénynél is szerényebb bikavér, ha most kapásból föl kellene sorolnom a szerintem ajánlásra méltó magyar vörösborokat, három egri bikavér biztosan szerepelne közöttük: Gróf Buttler Nagy-Eged Egri Bikavér 2008 (egyúttal az év vörösbora nálam), AÉS ’Nagyapa Bora’ Egri Bikavér 2011, Gál Tibor ’Titi’ Egri Bikavér 2011 (az aktuális St. Andrea Merengőt még nem kóstoltam). És ez nem rossz eredmény, bármennyire riasztó is a szakadék az élmezőny és a leszakadtak között.
Vincze Béla ’Arcanum’ Egri Bikavér 2009
Nekem úgy rémlik, hogy amikor Vincze Béla karantenizálása lejárt, ő dacosan azt mondta, hogy már nem is akar visszatérni az egri eredetvédelem keretei közé. Hát, most mégiscsak visszatért. Triplán. A három egri bikavér közül az ’Arcanum’ a legdrágább.
Behízelgő, bársonyos, testes, de nem túlsúlyos bor. A felhasznált fajtákra rácáfolva – cabernet franc, blauburger, pinot noir, zweigelt -, alapvetően bordói küvés az összbenyomás, amihez a hordóhasználat is hozzájárul. Ha nagyon odafigyelünk, akkor érezhető, hogy a markánsabb cabernet-s jegyek hiányoznak. Közel jártam ahhoz, hogy megszeressem. Az ördög a lecsengésben bújt el: szárít, tapad a tannin, és van egy avas szotyolás, kesernyés mellékzöngéje, ami óhatatlanul büntetőpontokat von maga után.
10 pont és 6100 Ft.
St. Andrea ’Áldás’ Egri Bikavér 2011
Teltebb, nehezebb, mint a Tóth Istváni alaprecept, de szerintem az ’Áldás’ védett korba ért: több jó évjárata volt az elmúlt 10 évben, mint rossz. A 2011-es nagyon profi munka, és ezt egyértelműen dicséretnek szánom. Elismerésre méltóan magabiztos bor, ami ráadásul nem bordói kaptafára készült. Markánsan egrinek sem mondanám, de ez legyen a legnagyobb gondunk.
A második legnagyobb gondunk az érintésnyi alkoholos túlfűtöttség. Hogy valamilyen szintű túlérettség szerepet játszik-e abban, hogy kevesebb az árnyalat, mint szeretném, nem tudom. Az összbenyomás: nem kommersz finomság, nem bonyolult egyediség. Indie pop.
12 pont és 3250 Ft.
Gál Tibor ’Titi’ Egri Bikavér 2011
Az év talán legkellemesebb egri meglepetése számomra az aktuális Gál Tibor szortiment. Tetszik az Egri Csillag, tetszik a Pinot Noir, és főleg tetszik ez a BKV. Jól elkészített, érdekes, életerős bor. Izgalmas díszítőjegyek, markáns savak, szolidan érdes tannin. Az összkép sokkal inkább burgundias, mint bordóias, de igazából önálló stílust képvisel. Nem behízelgő, nem simogató, inkább tiszteletet ébresztő, nemes és komplex bor, ami szerintem szép pályát fog befutni.
13 pont, 2700 Ft, ez nálam nagy best buy.
Gróf Buttler Nagy-Eged Egri Bikavér 2008
A klasszikus, nagy Bukolyi-borok talán utolsó mohikánja. Ha Egerben járunk előbb-utóbb gyakorlatilag minden borász sort kerít arra, hogy elmagyarázza, miért nem jó termőhely a Nagy-Eged. Esetleg történik arra is utalás, hogy Bukolyi László műkedvelő borász volt. Lehet. De ehhez fogható borokat a képzett borászok a jobb adottságú területeken nem készítettek.
Mint egy fenséges hegycsúcs. Félelmetes, titokzatos, csábító. Ennek a bornak nem a tömege, hanem az izomzata, a váza nyűgöz le. Annyira stabil, annyira hibátlan szerkezetű, hogy a hat év egyáltalán nem érződik rajta. Ha valamire, akkor nagy észak-róni syrah-kra emlékeztet. Még inkább a 2005-ös és a 2006-os Nagy-Eged Bikavérre. Drámai bor.
16 pont és 6100 Ft.
Bukolyi Egri Bikavér Selection 2012
Hatalmas a kontraszt a Nagy-Eged mellett: ez minden erényével együtt esendő földi halandó. Ha a magas alkohol, a mazsolásság és az édesség kivonható lenne a képletből, akkor is igen távol esne a Nagy-Eged fenségességétől. Így ez a bor azoknak szól, akik alapvetően savasnak, karcosnak, vékonynak találják az egri vöröseket. És ez nem én vagyok.
Konyakmeggy deluxe. Fügés, datolyás, likőrös. A korty nem lapos és kimondottan gyümölcsös, de az édesség nekem túl sok a jóból. A végén befűt az alkohol (15%), és ölég kesernyés. Nem csábít repetára.
10 pont, 3600 Ft
AÉS ’Nagyapa Bora’ Egri Bikavér 2011
A korábbi Csutorás Pince, most Almagyar-Érseki Szőlőbirtok (AÉS) komolyabb borai esnek a legközelebb a még Bukolyi László által készített klasszikus, nagy Gróf Buttlerekhez (ez kb. félutat jelent a mindenki más – Gróf Buttler vonalon). És az a színtiszta gyümölcsös jelleg, ami Szentesi József vörösboraiban érezhető, talán egyedül az AÉS-borokban köszön vissza.
Nyitáskor érezhető némi pinceszagos fedettség, szerencsére kiszellőzik. Az illatban szeder, cseresznye és dióolaj. Kóstolva feszes, izgalmas, húsos, zamatos, csupa élet bor. Mély és hosszú. Az én szívem az ilyen transzparens és vibráló boroké.
13 pont, 2600 Ft, kapitális best buy.
(Komoly beruházással vonzó kirándulóhely alakult ki az Almagyar-dűlőn (a kávé is kiváló).)
forrás: gaultmillau.hu
Azt hiszem, hogy a Bikavér Superior kategóriában legalább 50 százaléknak kell a kékfrankosnak lennie. Hát nem - az igazság az, hogy a BKV önmagában: legalább három szőlőfajta, de egyik sem lehet több mint 50 százalék, és a kékfrankosnak kell a legnagyobb arányúnak lennie; a superior pedig: legalább öt szőlőfajta, de egyik sem lehet több mint 30 százalék, kivéve a kékfrankost, ami viszont legalább 30, legfeljebb 50 százalék kell legyen.
És ha már ennek utánanéztem, akkor az engedélyezett fajtákat is idemásolom: kékfrankos, portugieser, kadarka, blauburger, zweigelt, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, menoire, turán, bíborkadarka és syrah. (Vajon mi maradt ki?) Mindez egyébként a 2010-es szürettől érvényes.
Bár akad bőven szerénynél is szerényebb bikavér, ha most kapásból föl kellene sorolnom a szerintem ajánlásra méltó magyar vörösborokat, három egri bikavér biztosan szerepelne közöttük: Gróf Buttler Nagy-Eged Egri Bikavér 2008 (egyúttal az év vörösbora nálam), AÉS ’Nagyapa Bora’ Egri Bikavér 2011, Gál Tibor ’Titi’ Egri Bikavér 2011 (az aktuális St. Andrea Merengőt még nem kóstoltam). És ez nem rossz eredmény, bármennyire riasztó is a szakadék az élmezőny és a leszakadtak között.
 |
| Nagy-Eged alulnézetben (fotó: grofbuttler.hu) |
Nekem úgy rémlik, hogy amikor Vincze Béla karantenizálása lejárt, ő dacosan azt mondta, hogy már nem is akar visszatérni az egri eredetvédelem keretei közé. Hát, most mégiscsak visszatért. Triplán. A három egri bikavér közül az ’Arcanum’ a legdrágább.
Behízelgő, bársonyos, testes, de nem túlsúlyos bor. A felhasznált fajtákra rácáfolva – cabernet franc, blauburger, pinot noir, zweigelt -, alapvetően bordói küvés az összbenyomás, amihez a hordóhasználat is hozzájárul. Ha nagyon odafigyelünk, akkor érezhető, hogy a markánsabb cabernet-s jegyek hiányoznak. Közel jártam ahhoz, hogy megszeressem. Az ördög a lecsengésben bújt el: szárít, tapad a tannin, és van egy avas szotyolás, kesernyés mellékzöngéje, ami óhatatlanul büntetőpontokat von maga után.
10 pont és 6100 Ft.
St. Andrea ’Áldás’ Egri Bikavér 2011
Teltebb, nehezebb, mint a Tóth Istváni alaprecept, de szerintem az ’Áldás’ védett korba ért: több jó évjárata volt az elmúlt 10 évben, mint rossz. A 2011-es nagyon profi munka, és ezt egyértelműen dicséretnek szánom. Elismerésre méltóan magabiztos bor, ami ráadásul nem bordói kaptafára készült. Markánsan egrinek sem mondanám, de ez legyen a legnagyobb gondunk.
A második legnagyobb gondunk az érintésnyi alkoholos túlfűtöttség. Hogy valamilyen szintű túlérettség szerepet játszik-e abban, hogy kevesebb az árnyalat, mint szeretném, nem tudom. Az összbenyomás: nem kommersz finomság, nem bonyolult egyediség. Indie pop.
12 pont és 3250 Ft.
Gál Tibor ’Titi’ Egri Bikavér 2011
Az év talán legkellemesebb egri meglepetése számomra az aktuális Gál Tibor szortiment. Tetszik az Egri Csillag, tetszik a Pinot Noir, és főleg tetszik ez a BKV. Jól elkészített, érdekes, életerős bor. Izgalmas díszítőjegyek, markáns savak, szolidan érdes tannin. Az összkép sokkal inkább burgundias, mint bordóias, de igazából önálló stílust képvisel. Nem behízelgő, nem simogató, inkább tiszteletet ébresztő, nemes és komplex bor, ami szerintem szép pályát fog befutni.
13 pont, 2700 Ft, ez nálam nagy best buy.
 |
Az AÉS borterasza háttérben a Nagy-Egeddel (fotó: almagyar.hu)
|
A klasszikus, nagy Bukolyi-borok talán utolsó mohikánja. Ha Egerben járunk előbb-utóbb gyakorlatilag minden borász sort kerít arra, hogy elmagyarázza, miért nem jó termőhely a Nagy-Eged. Esetleg történik arra is utalás, hogy Bukolyi László műkedvelő borász volt. Lehet. De ehhez fogható borokat a képzett borászok a jobb adottságú területeken nem készítettek.
Mint egy fenséges hegycsúcs. Félelmetes, titokzatos, csábító. Ennek a bornak nem a tömege, hanem az izomzata, a váza nyűgöz le. Annyira stabil, annyira hibátlan szerkezetű, hogy a hat év egyáltalán nem érződik rajta. Ha valamire, akkor nagy észak-róni syrah-kra emlékeztet. Még inkább a 2005-ös és a 2006-os Nagy-Eged Bikavérre. Drámai bor.
16 pont és 6100 Ft.
Bukolyi Egri Bikavér Selection 2012
Hatalmas a kontraszt a Nagy-Eged mellett: ez minden erényével együtt esendő földi halandó. Ha a magas alkohol, a mazsolásság és az édesség kivonható lenne a képletből, akkor is igen távol esne a Nagy-Eged fenségességétől. Így ez a bor azoknak szól, akik alapvetően savasnak, karcosnak, vékonynak találják az egri vöröseket. És ez nem én vagyok.
Konyakmeggy deluxe. Fügés, datolyás, likőrös. A korty nem lapos és kimondottan gyümölcsös, de az édesség nekem túl sok a jóból. A végén befűt az alkohol (15%), és ölég kesernyés. Nem csábít repetára.
10 pont, 3600 Ft
AÉS ’Nagyapa Bora’ Egri Bikavér 2011
A korábbi Csutorás Pince, most Almagyar-Érseki Szőlőbirtok (AÉS) komolyabb borai esnek a legközelebb a még Bukolyi László által készített klasszikus, nagy Gróf Buttlerekhez (ez kb. félutat jelent a mindenki más – Gróf Buttler vonalon). És az a színtiszta gyümölcsös jelleg, ami Szentesi József vörösboraiban érezhető, talán egyedül az AÉS-borokban köszön vissza.
Nyitáskor érezhető némi pinceszagos fedettség, szerencsére kiszellőzik. Az illatban szeder, cseresznye és dióolaj. Kóstolva feszes, izgalmas, húsos, zamatos, csupa élet bor. Mély és hosszú. Az én szívem az ilyen transzparens és vibráló boroké.
13 pont, 2600 Ft, kapitális best buy.
(Komoly beruházással vonzó kirándulóhely alakult ki az Almagyar-dűlőn (a kávé is kiváló).)
forrás: gaultmillau.hu
Megjegyzés küldése