Először 2001-ben láthattuk a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttest Egerben. Akkor olyan sikerük volt, hogy – fesztiválok esetében szokatlan módon – a következő évre is meghívást kaptak az Agria Nemzetközi Néptánctalálkozóra.
Ritkaság, hogy annyira megmarad az ember emlékezetében egy nagyobb összeállítás egy-egy részlete hosszabb távon, de máig világosan emlékszem, hogy az akkor még nálunk kevésbé ismert őrkői cigánytáncok vagy a felcsíki táncok mekkora sikert arattak. 2002-ben úgy hozta a véletlen, hogy a másik jelentős erdélyi néptáncegyüttes, a Háromszék is itt volt, s a két profi társulatnak külön Székely gálát rendezhettünk.
Az első egri fellépések táncosai az eltelt 13 évben – érthetően – alaposan kicserélődtek, de örömmel láttam, hogy néhányan (Mihály Piroska, Antal Zsolt, Péter László, Gábos Endre) még mindig oszlopos tagjai az együttesnek, sőt, úgy tudom, helyenként már koreografálásra is vállalkoznak. Táncosként viszont először láthattuk a televízióból már ismert népdalénekes András Orsolyát, aki bizonyította, hogy a tánc is ugyanolyan jól megy neki, mint az éneklés.
A Hargita 2002 óta is járt Egerben, s akkor is nagy sikerük volt. Ezúttal egy nagyon feszes, 18 fellépésből álló, bő kéthetes turné egyik állomásaként jöttek városunkba. Az együttest ezúttal fiatal vendég zenészek kísérték, többen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói, Mihó Attila prímás és bandája. Az együttes igazgató-művészeti vezetője továbbra is András Mihály, a szervezés jelentős részét pedig Miklós Katalin végzi, akit szintén megismerhettünk korábbi fellépéseiken.
A Hargita hivatásos társulat, amely minden évben több új színpadi produkciót készít. Ezek egy része az együttes vezetőjének, tagjainak saját koreográfiája, de gyakran hívnak neves magyarországi koreográfusokat is vendégrendezésre.
Ez történt a mostani produkció esetében is. A jászberényi Jászság Népi Együttes művészeti vezetőit, Szűcs Gábort és feleségét, Szűcsné Urbán Máriát kérték fel a koreográfia elkészítésére. Mivel már többször láttam őket a táncháztalálkozón táncot tanítani, nem voltam meglepve azon a szédületes tempón, ami az előadás néhány jelenetét jellemezte. Biztos sok néző úgy érezhette, ezt az iramot nem lehet sokáig bírni, különösen az előadás végi sokadik ráadás során. A Vándorúton ősbemutatója tavaly volt Csíkszeredában.
Az előadás egyébként egy olyan összeállítás, ahol zenekari részek, énekek, táncok, sőt – meglepő módon – még hanglemez-bejátszások is (Karádi Katalin, Kallós Zoltán) követték vagy egészítették ki egymást. Az egész táncjáték alapgondolata az élet körforgása. A táncok végigvisznek minket térben és időben, megmutatják a történelmi Magyarország tájainak táncait és zenéjét, az élet fontos állomásait; születést, mátkaságot, katonaéletet, háborút, lakodalmat, elmúlást.
A műsor nem akar didaktikus lenni, a nézőre bízza, mit gondol ezekről a dolgokról. A történetet keretbe foglalja Székelyföld egyik tájegységének, Felcsíknak a zenéje és tánca. Utunk során ellátogatunk a Szilágyságba, Szatmárba, a Jászságba, Kalotaszegre, no és a kihagyhatatlan, gyönyörűséges bonchidai zene hazájába, ahol magyarok, románok, cigányok egymást kölcsönösen megbecsülve ápolják kultúrájukat. Aztán Vajdaszentiványon, Mezőkölpényen át visszajutunk Csíkba. A műsor egyaránt szórakoztat és elgondolkoztat.
A láthatóan nagyobb színpadra tervezett táncjáték szereplőit természetesen nem kis feladat elé állította a BBMK viszonylag kis színpada. Mint utólag megtudtam, néhány párt ki is kellett hagyniuk az egri előadásból.
A siker ezúttal is óriási volt, a vastaps többszöri ismétlésre ösztönözte a táncosokat, állóképességüket alaposan próbára téve. És utána se volt pihenés, már csomagoltak és indultak is a turné következő állomására.
programleírás >>>
Abkarovits Endre
hangtarnok.hu
Ritkaság, hogy annyira megmarad az ember emlékezetében egy nagyobb összeállítás egy-egy részlete hosszabb távon, de máig világosan emlékszem, hogy az akkor még nálunk kevésbé ismert őrkői cigánytáncok vagy a felcsíki táncok mekkora sikert arattak. 2002-ben úgy hozta a véletlen, hogy a másik jelentős erdélyi néptáncegyüttes, a Háromszék is itt volt, s a két profi társulatnak külön Székely gálát rendezhettünk.
Az első egri fellépések táncosai az eltelt 13 évben – érthetően – alaposan kicserélődtek, de örömmel láttam, hogy néhányan (Mihály Piroska, Antal Zsolt, Péter László, Gábos Endre) még mindig oszlopos tagjai az együttesnek, sőt, úgy tudom, helyenként már koreografálásra is vállalkoznak. Táncosként viszont először láthattuk a televízióból már ismert népdalénekes András Orsolyát, aki bizonyította, hogy a tánc is ugyanolyan jól megy neki, mint az éneklés.
 |
Kalotaszegi lakodalmas részlet – Fotó: Miklós Katalin
|
A Hargita hivatásos társulat, amely minden évben több új színpadi produkciót készít. Ezek egy része az együttes vezetőjének, tagjainak saját koreográfiája, de gyakran hívnak neves magyarországi koreográfusokat is vendégrendezésre.
Ez történt a mostani produkció esetében is. A jászberényi Jászság Népi Együttes művészeti vezetőit, Szűcs Gábort és feleségét, Szűcsné Urbán Máriát kérték fel a koreográfia elkészítésére. Mivel már többször láttam őket a táncháztalálkozón táncot tanítani, nem voltam meglepve azon a szédületes tempón, ami az előadás néhány jelenetét jellemezte. Biztos sok néző úgy érezhette, ezt az iramot nem lehet sokáig bírni, különösen az előadás végi sokadik ráadás során. A Vándorúton ősbemutatója tavaly volt Csíkszeredában.
Az előadás egyébként egy olyan összeállítás, ahol zenekari részek, énekek, táncok, sőt – meglepő módon – még hanglemez-bejátszások is (Karádi Katalin, Kallós Zoltán) követték vagy egészítették ki egymást. Az egész táncjáték alapgondolata az élet körforgása. A táncok végigvisznek minket térben és időben, megmutatják a történelmi Magyarország tájainak táncait és zenéjét, az élet fontos állomásait; születést, mátkaságot, katonaéletet, háborút, lakodalmat, elmúlást.
A műsor nem akar didaktikus lenni, a nézőre bízza, mit gondol ezekről a dolgokról. A történetet keretbe foglalja Székelyföld egyik tájegységének, Felcsíknak a zenéje és tánca. Utunk során ellátogatunk a Szilágyságba, Szatmárba, a Jászságba, Kalotaszegre, no és a kihagyhatatlan, gyönyörűséges bonchidai zene hazájába, ahol magyarok, románok, cigányok egymást kölcsönösen megbecsülve ápolják kultúrájukat. Aztán Vajdaszentiványon, Mezőkölpényen át visszajutunk Csíkba. A műsor egyaránt szórakoztat és elgondolkoztat.
A láthatóan nagyobb színpadra tervezett táncjáték szereplőit természetesen nem kis feladat elé állította a BBMK viszonylag kis színpada. Mint utólag megtudtam, néhány párt ki is kellett hagyniuk az egri előadásból.
A siker ezúttal is óriási volt, a vastaps többszöri ismétlésre ösztönözte a táncosokat, állóképességüket alaposan próbára téve. És utána se volt pihenés, már csomagoltak és indultak is a turné következő állomására.
programleírás >>>
Abkarovits Endre
hangtarnok.hu
Szerkesztői nyilatkozat
A „Minden, ami Eger” oldalán megjelenő tartalmak elsődleges célja a tájékoztatás, valamint Eger és térsége eseményeinek, értékeinek, történetének és közéletének bemutatása. Törekszünk arra, hogy írásainkban a rendelkezésünkre álló információkat pontosan, tényszerűen és lehetőség szerint több forrás alapján közvetítsük.
Közéleti vagy politikai témák feldolgozásakor célunk a tárgyilagos tájékoztatás és a releváns nézőpontok bemutatása. Az ilyen témájú cikkek közlése önmagában nem jelenti valamely politikai párt, szervezet, jelölt vagy közéleti szereplő támogatását.
A cikkekben szereplő információk a közzétételkor rendelkezésre álló adatokon és megjelölt forrásokon alapulnak. Amennyiben új, hiteles információ válik ismertté, a tartalmakat szükség szerint pontosíthatjuk vagy frissíthetjük.
Az oldalon megjelenő tartalmak általános tájékoztatásul szolgálnak, és nem minősülnek jogi, pénzügyi, egészségügyi vagy más személyre szabott szakmai tanácsadásnak.