Egy több mint százéves fénykép különleges pillanatot őriz a Bükk történetéből. A hegyoldalba vágott hatalmas földtöltés, az ideiglenes faszerkezetek és a munkálatok nyomai arról az időszakról mesélnek, amikor az ember vasúti pályát épített a hegység nehezen járható völgyeiben. Az Eger–Putnok vasútvonal megépítése nemcsak mérnöki teljesítmény volt, hanem új korszakot nyitott Eger, Szarvaskő, Bélapátfalva, Szilvásvárad és a környező települések életében.
A vasút, amelyre Eger évtizedekig várt
A Bükk hegyei között kanyargó egykori vasútvonal története jóval többről szól, mint sínekről, hidakról és alagutakról. Egy olyan korszak emléke, amikor a vasút jelentette a fejlődést, az iparosodást, a kereskedelem fellendülését és a távolabbi vidékekkel való kapcsolat lehetőségét.
Eger a 19. század második felében sajátos helyzetben volt. Miközben az ország nagyobb városait sorra kapcsolták be a vasúthálózatba, a történelmi város hosszú ideig csak a Füzesabony felől érkező, mintegy 17 kilométeres szárnyvonalon keresztül érhette el a fővonalat.
A Budapest–Miskolc közötti vasúti közlekedés fejlődése ugyan megnyitotta az utat az ország keleti részei felé, Eger azonban továbbra is mellékvonali végállomás maradt.
A változást az Eger–Putnok vasútvonal megépítése hozta el.
A mintegy 70 kilométer hosszú pálya 1908. november 11-i megnyitása történelmi jelentőségű esemény volt. A vasút Egerből észak felé, a Bükk nyugati peremén haladva kötötte össze a várost Putnokkal, ahol már a felvidéki vasúthálózathoz csatlakozhatott.
Az új vonal megépítésével Eger megszűnt kizárólag végállomásként működni, és lehetőség nyílt az északi irányú átmenő vasúti forgalomra.
Hegyek, sziklák és hatalmas földmunkák
A vasút megépítése különösen nehéz feladat elé állította a kor mérnökeit és munkásait.
Az Eger-patak völgye, Szarvaskő sziklás környezete, a Bélapátfalva környéki domborzat és a Szilvásvárad felé emelkedő hegyvidék nem kínált könnyű terepet a vasútépítőknek.
A pálya kialakításához jelentős földmunkákra, bevágásokra, töltésekre, hidakra és alagutakra volt szükség.
A korabeli építkezéseken a munkálatok jelentős részét kézi erővel, egyszerű gépekkel, lovas szállítóeszközökkel és ideiglenes építési szerkezetek segítségével végezték.
A mellékelt archív fényképen is egy ilyen nagyszabású földmunka látható. A kép előterében hatalmas, frissen kialakított töltés húzódik, amelynek oldalán jól megfigyelhetők a földrézsű kialakításának nyomai. A háttérben ideiglenes faszerkezet, a hegyoldalban építési terület, távolabb pedig egy település házai rajzolódnak ki.
A felvétel pontos készítési helye és időpontja külön azonosítást igényel, de a látvány jól érzékelteti, milyen hatalmas munkával járt egy hegyvidéki vasút megépítése a 20. század elején.
A vasútépítés nem csupán a sínek lefektetését jelentette. A pálya alépítményét úgy kellett kialakítani, hogy ellenálljon a csapadéknak, a talajmozgásoknak és a vonatok terhelésének.
A Bükk változatos geológiai adottságai miatt ez különösen nagy körültekintést igényelt.
Szarvaskő, ahol a vasút a sziklák között haladt
Az Eger–Putnok vasútvonal egyik leglátványosabb szakasza Szarvaskő környékén épült meg.
A településnél az Eger-patak szűk völgye és a meredek sziklafalak különleges műszaki megoldásokat követeltek.
A vasútépítőknek a szarvaskői várhegy közelében sziklába kellett vágniuk a pályát, és alagutat is létesítettek.
Az 1908-as korabeli beszámoló mintegy 180 méter hosszú sziklaalagutat említett, amelyen keresztül a vonatok a sziklás hegyoldal alatt haladhattak tovább.
A vasútvonal itt a Pyrker János László egri érsek kezdeményezésére korábban kialakított északi közlekedési útvonal közelében vezetett.
A szarvaskői szakasz különlegessége, hogy a vasút, a közút, az Eger-patak és a hegyvidéki táj rendkívül szűk területen találkozik.
Nem véletlen, hogy ez a vidék később a vasútfotósok és a kirándulók egyik kedvelt helyszínévé vált.
A vasút mögött a Bükk gazdasági kincsei álltak
A vasútvonal megépítését nem kizárólag a személyszállítás igénye indokolta.
A Bükk és környéke jelentős természeti erőforrásokkal rendelkezett. A térség erdőségei, kőbányái, széntelepei és ipari üzemei számára létfontosságú volt a korszerű szállítás.
Az Egercsehi környéki szénbányászat például komoly lehetőséget látott az új vasútban.
A kitermelt szenet korábban nehézkesen, közúti szállítással lehetett eljuttatni a felhasználókhoz. A vasút megépítésével azonban nagyobb mennyiségű nyersanyag mozgatása vált lehetővé.
Mónosbél térségében sodronykötélpálya létesítését kezdték meg, amely a bányából a vasúti rakodóhelyre szállíthatta a szenet.
Bélapátfalván ugyancsak jelentős gazdasági változásokat hozott a vasút.
A Bél-kő lábánál működő mészégetők, a kőedénygyártás és a kialakuló cementipar számára a vasúti összeköttetés új piacokat nyitott meg.
A cementgyár alapanyag-ellátásában külön sodronykötélpályák játszottak szerepet, amelyek mészkövet és agyagot szállítottak az üzemhez.
A vasút így nemcsak összekötötte a településeket, hanem a térség iparosodásának egyik legfontosabb feltételét is megteremtette.
Szilvásvárad és az erdők gazdasága
Szilvásvárad környékén a vasút megépítése elsősorban az erdőgazdálkodás fejlődésével kapcsolódott össze.
A Bükk hatalmas erdőségei jelentős faanyagot biztosítottak, amelynek elszállítása korábban komoly nehézséget okozott.
A 20. század elején Szilvásváradon már nagyszabású fatelep működött, amelyhez mintegy 12 kilométer hosszú keskeny nyomtávú erdei vasút is kapcsolódott.
Az erdei vasút segítségével a hegyekből kitermelt faanyagot a nagyvasúti kapcsolathoz lehetett eljuttatni.
A tervek között talpfák, parketta és hajlított bútorok gyártása is szerepelt.
A térség gazdasági fejlődésében jelentős szerepet vállalt Wessely lovag, aki a szilvásváradi birtokok és ipari vállalkozások fejlesztésében is érdekelt volt.
A vasút megjelenése tehát nemcsak a közlekedést alakította át, hanem az erdőgazdálkodás és a faipar lehetőségeit is jelentősen kibővítette.
Több mint tízezer munkás építette a vasutat
Az Eger–Putnok vasútvonal építésének méreteit a fennmaradt műszaki adatok érzékeltetik igazán.
A pálya kialakítása során mintegy 1,8 millió köbméter földet mozgattak meg. A munkálatokon a történeti feldolgozások szerint összesen 10 642 fizikai munkás dolgozott.
A vonalon 288 hidat és átereszt kellett építeni, amelyek együttes nyíláshossza megközelítette az 575 métert.
A legnagyobb földmunkák Sáta és Kiskapud térségében zajlottak. Nyolc nagy töltés magassága meghaladta a 16 métert, a mélylápai töltés pedig elérte a 33,6 méteres magasságot.
Tizenhárom olyan bevágást alakítottak ki, amelyek mélysége meghaladta a 13 métert, a legmélyebb pedig 24 méteres volt.
Ezek az adatok különösen figyelemre méltók, ha belegondolunk, hogy a munkálatok több mint száz évvel ezelőtt zajlottak, amikor a mai nagy teljesítményű földmunkagépek még nem álltak rendelkezésre.
A vasútépítőknek nemcsak a hegyekkel, hanem az időjárással, a nehéz terepviszonyokkal és az anyagszállítás problémáival is meg kellett küzdeniük.
Az archív fénykép hatalmas töltése éppen ezt a világot idézi fel: azt az időszakot, amikor a vasút nyomvonalát szó szerint ki kellett alakítani a hegyek között.
A vasút az egri vár történetét is megváltoztatta
Az Eger–Putnok vasútvonal egyik legkülönlegesebb története magához az egri várhoz kapcsolódik.
A pálya építésekor a vasút nyomvonalát a történelmi erődítmény területén vezették keresztül.
Az építkezés a vár egykori védműveit is érintette, és jelentős változást okozott a vár környezetében.
A korabeli, 1908 novemberében megjelent újságcikk külön kitért arra, hogy a vasútépítés során egy régi, boltozatos föld alatti folyosót is átvágtak.
A szerző számára mindez egyszerre jelentette a modern közlekedés diadalát és a történelmi környezet átalakulását.
Az Egervár megállóhely kialakítása szintén az új vonalhoz kapcsolódott. A megálló lehetőséget biztosított arra, hogy a város északi részének lakói könnyebben elérjék a vasutat.
A vár mellett haladó sínpár azóta Eger városképének egyik különleges eleme lett.
Egy korabeli újságíró végigutazta az új vasutat
A vasút megnyitásának jelentőségéről különösen érdekes beszámoló jelent meg a Budapesti Hírlap 1908. novemberi számában.
Dr. Polgár Iván részletesen bemutatta az új vasútvonalat, annak állomásait, gazdasági lehetőségeit és a Bükk természeti szépségeit.
Az újságíró nem egyszerű közlekedési beruházásként tekintett a vasútra.
Úgy vélte, hogy az új összeköttetés Eger számára kitörési lehetőséget jelenthet abból az elszigeteltségből, amelyet a város korábban vasúti szempontból elszenvedett.
A beszámoló különösen érdekes része, amikor az Egerből induló vonat útját követve sorra bemutatja Felnémetet, Szarvaskőt, Mónosbélt, Bélapátfalvát, Szilvásváradot, Nagyvisnyót és a Putnok felé vezető további állomásokat.
A cikkből egy olyan Bükk képe rajzolódik ki, amely egyszerre volt természeti kincsekben gazdag, iparosodás előtt álló és turisztikai szempontból is ígéretes vidék.
A szerző már akkor felismerte, hogy a vasút a kirándulók számára is új lehetőségeket nyithat meg.
Külön említette Szilvásvárad erdőségeit, a pisztrángos tavakat és a Tar-kőre vezető kirándulás lehetőségét.
A vasút történetének későbbi évtizedei
Az Eger–Putnok vasútvonal a 20. század során számos változáson ment keresztül.
A második világháborúban a pálya több szakasza megrongálódott, az alagutak és műtárgyak helyreállítása jelentős munkát igényelt.
A háború után a vasút ismét fontos szerepet kapott a térség ipari termelésében.
A bélapátfalvai cementgyár, az erdőgazdaságok, a szénbányák és más ipari üzemek hosszú időn keresztül számítottak a vasúti szállításra.
A személyforgalomban a gőzmozdonyokat fokozatosan dízelvontatású járművek váltották fel.
Az Eger és Szilvásvárad között közlekedő jellegzetes piros motorkocsik több nemzedék számára váltak a bükki vasutazás meghatározó emlékeivé.
A vonal északi szakaszának sorsa azonban kedvezőtlenül alakult.
A Szilvásvárad és Putnok közötti menetrend szerinti személyszállítás 2009. december 12-én megszűnt.
Az egykor jelentős gazdasági szerepet betöltő vasútvonal így két különböző sorsú részre szakadt.
Eger és Szilvásvárad között 2026-ban is közlekednek személyvonatok, a Putnok felé vezető egykori pályaszakaszon viszont már nem jár menetrend szerinti személyvonat.
A Minden, ami Eger korábban is bemutatta a vasút történetét
A Minden, ami Eger oldalán az elmúlt években több alkalommal foglalkoztunk az Eger–Putnok vasútvonallal.
Korábbi összeállításainkban bemutattuk az építés történetét, az egykori állomásokat, a hegyvidéki műtárgyakat és a vonal gazdasági jelentőségét.
Külön cikkben idéztük fel a szilvásváradi Kispiros történetét, valamint azokat az időket, amikor még Egerből egészen Putnokig lehetett vonattal utazni.
A megszűnt szakasz történetét sem hagytuk feledésbe merülni.
2026 júniusában gyalogosan is bejártuk a Szilvásvárad és Putnok közötti vasútvonal még megközelíthető részeit, és a jelenlegi állapotokat korábbi vasúti felvételekkel hasonlítottuk össze.
A rozsdás sínek, az elhagyott pályaszakaszok és a növényzettel benőtt vasúti környezet különös ellentétben állnak azokkal a régi fényképekkel, amelyeken még az építkezés lendülete, a munkások sokasága és a fejlődésbe vetett hit látható.
Egy fénykép, amely egy egész korszakot idéz fel
Az Eger–Putnok vasútvonal építéséről fennmaradt fényképek ma már pótolhatatlan helytörténeti dokumentumok.
Nemcsak az egykori vasúti pálya kialakítását mutatják be, hanem azt is, hogyan változtatta meg az ember a Bükk táját a modern közlekedés érdekében.
A hegyoldalakba vágott bevágások, a hatalmas töltések, a kőből épült hidak és a sziklába fúrt alagutak mind egy rendkívüli mérnöki vállalkozás emlékei.
Az 1908-ban megnyitott vasút csaknem 118 évvel ezelőtt új korszakot indított el Eger és a Bükk életében.
A vonal története ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy a közlekedési kapcsolatok jelentősége messze túlmutat a menetrendeken.
Egy vasút munkahelyeket, piacokat, kereskedelmi kapcsolatokat és új lehetőségeket teremthet egy egész térség számára.
A régi fényképen még épül a pálya. A hegyoldalban dolgozó emberek előtt egy új vasút jövője állt.
Ma, több mint egy évszázaddal később, ugyanennek a vasútnak már a múltját kutatjuk, fényképeit őrizzük, és egykori nyomvonalát járjuk.
A Bükk hegyei között azonban ma is ott vannak a vasútépítők munkájának nyomai.
Források
Minden, ami Eger – Hegymenetben: az Eger–Putnok vasútvonal története 1908-tól napjainkig
Minden, ami Eger – A Bükk legendás vasútja: A szilvásváradi Kispiros története
Minden, ami Eger – Egy kis vasúttörténet: Eger–Szilvásvárad–Putnok (87)
Minden, ami Eger – Nem úgy van az, mint volt rég
Magyar Államvasutak – Az Eger–Szilvásvárad vasútvonal története
Magyar Nemzeti Digitális Archívum – Szarvaskői vasúti alagút
Kisvasut.hu – Nagyvisnyói Erdei Vasút
Budapesti Hírlap, 1908. november – Dr. Polgár Iván: Az Eger-putnoki vasút megnyitása (a rendelkezésre bocsátott korabeli szöveg alapján).
Borítókép: Az Eger–Putnok vasútvonal építésének korszakát idéző archív felvétel.