KONCERTÉLMÉNY | Az egri Zenepavilon „Koncert-piknik” nyári kulturális rendezvénysorozat zárókoncertjére nem más, mint a 2010-ben alapult és hihetetlen rövid időn belül népszerűvé váló Ivan & the Parazol kapott meghívást.
Óriási várakozással néztem elébe a napnak, hiszen nyáron már volt szerencsém megismerkedni a zenekar teljes munkásságával, élő koncertjeikkel, és többek közt magukkal a tagokkal is.
Balassagyarmati barátnőmmel hamar kisétáltunk az egri előadás helyszínére, és eleinte még kicsit aggódtunk, hogyan is fér majd el az összes hangszer és zenész az alatt kis pavilon alatt. Hamarosan kiderült azonban, hogy minden félelmünk alaptalan volt, és a helyszín tökéletesebb nem is lehetne egy ilyen esemény megrendezésére.
Lassan gyűlt a közönség, a zenekar is megérkezett. Vitáris Ivánt, az énekest az egyik helyi médium azonnal elkapta egy interjúra. Addig a többi tag ráérősen gyönyörködött az Érsekkert flórájában s faunájában, így készülve lelkiekben az esti produkcióra.
A körülbelül egy órán át tartó zeneáradatban minden fellelhető volt, ami szem-szájnak ingere. Felváltva szóltak dalok az első nagylemezükről, a „Mama don’t you recognise Ivan & the Parazol?”-ról – melynek borítóján látható hölgy nem más, mint a dobos, Simon Bálint szeretett nagymamája –, illetve az idén debütáló „Mode Bizarre”-ról is. Volt ott tombolás, tökéletes „ereszdelahajam”. Egyebek mellett eljátszották az idei Sziget Fesztivál hivatalos himnuszát, a Together-t is. Illetve a romantikusabb, egyesek szerint Rolling Stones hatást keltő lassabb nótákra is kellemesen ringathatta csípőjét a közönség.
Személyes kedvencemmé mondjuk a “Love is like a bourbon on the rocks” című szintén lassabb hangvételű dal vált egyszer s mindenkorra, hiszen ezt előzőleges külön a mi kérésünkre játszották el a srácok, amit innen is hálásan köszönünk.
Bennem csupán egy kérdés merült fel a koncert végére, mikor is azt éreztem, képes lennék a helyszínen összeesni kimerültségemben: „Srácok, ti ezt, hogy bírjátok minden este?” Mert bizony ugyanakkorát, ha nem nagyobbat buliztak ők maguk is a színpadon, mint mi előttük, s mégsem tűntek fáradtnak egy cseppet sem.
Koncert után lehetőséget kaptunk rá, hogy különböző kérdésekkel bombázzuk a zenekart. Jómagam büszkén mutogattam Máténak az előző koncerten tőle szerzett pengetőjét, melyet kisebb átalakítások segítségével azóta is karkötőként hordok a csuklómon.
Úgy gondolom, hogy az Ivan & the Parazol az élő példa arra, hogy van még remény a magyar zene számára. Még akkor is, ha azt éppen angol nyelven művelik. Nekem már másodjára bizonyították be személyesen is, hogy „szerelembe lehet esni” a zenével. Azzal, hogy az előadás alatt a közönség folyamatos és közvetlen kapcsolatban van, egyaránt a muzsikával és a zenészekkel is, páratlan élmény jön létre, amit lehetetlen utánozni és igazából nem is érdemes. Tökéletes lezárása volt számomra ez az este a nyárnak, rengeteg energiát adott nekem az új tanévhez. Aki kihagyta, csak bánhatja!
Hamar népszerű koncertzenekarrá váltak
Az Ivan & The Parazol 2010 februárjában alakult budapesti rockegyüttes. A klasszikus rockzenét a kortárs trendekkel vegyítő, dinamikus, szabad stílusnak köszönhetően rövid idő alatt népszerű koncertzenekarrá vált a fiatalok körében. Stílusukat alapvetően a '60-as, '70-es évek zenei világának és a kortárs irányzatoknak az ötvözése határozza meg. Néhány kivételt leszámítva, dalszövegeiket angol nyelven írják. 2012 tavaszán részt vettek a Hard Rock Rising nemzetközi tehetségkutató versenyen, aminek magyarországi döntőjét meg is nyerték. Zenéjüket nemcsak a közönség, a szakma is elismeri. Több slágerüket játssza a rádió.
Snakóczki Réka, EKF Gyakorló
Óriási várakozással néztem elébe a napnak, hiszen nyáron már volt szerencsém megismerkedni a zenekar teljes munkásságával, élő koncertjeikkel, és többek közt magukkal a tagokkal is.
Balassagyarmati barátnőmmel hamar kisétáltunk az egri előadás helyszínére, és eleinte még kicsit aggódtunk, hogyan is fér majd el az összes hangszer és zenész az alatt kis pavilon alatt. Hamarosan kiderült azonban, hogy minden félelmünk alaptalan volt, és a helyszín tökéletesebb nem is lehetne egy ilyen esemény megrendezésére.
Lassan gyűlt a közönség, a zenekar is megérkezett. Vitáris Ivánt, az énekest az egyik helyi médium azonnal elkapta egy interjúra. Addig a többi tag ráérősen gyönyörködött az Érsekkert flórájában s faunájában, így készülve lelkiekben az esti produkcióra.
A körülbelül egy órán át tartó zeneáradatban minden fellelhető volt, ami szem-szájnak ingere. Felváltva szóltak dalok az első nagylemezükről, a „Mama don’t you recognise Ivan & the Parazol?”-ról – melynek borítóján látható hölgy nem más, mint a dobos, Simon Bálint szeretett nagymamája –, illetve az idén debütáló „Mode Bizarre”-ról is. Volt ott tombolás, tökéletes „ereszdelahajam”. Egyebek mellett eljátszották az idei Sziget Fesztivál hivatalos himnuszát, a Together-t is. Illetve a romantikusabb, egyesek szerint Rolling Stones hatást keltő lassabb nótákra is kellemesen ringathatta csípőjét a közönség.
Személyes kedvencemmé mondjuk a “Love is like a bourbon on the rocks” című szintén lassabb hangvételű dal vált egyszer s mindenkorra, hiszen ezt előzőleges külön a mi kérésünkre játszották el a srácok, amit innen is hálásan köszönünk.
Bennem csupán egy kérdés merült fel a koncert végére, mikor is azt éreztem, képes lennék a helyszínen összeesni kimerültségemben: „Srácok, ti ezt, hogy bírjátok minden este?” Mert bizony ugyanakkorát, ha nem nagyobbat buliztak ők maguk is a színpadon, mint mi előttük, s mégsem tűntek fáradtnak egy cseppet sem.
Koncert után lehetőséget kaptunk rá, hogy különböző kérdésekkel bombázzuk a zenekart. Jómagam büszkén mutogattam Máténak az előző koncerten tőle szerzett pengetőjét, melyet kisebb átalakítások segítségével azóta is karkötőként hordok a csuklómon.
Úgy gondolom, hogy az Ivan & the Parazol az élő példa arra, hogy van még remény a magyar zene számára. Még akkor is, ha azt éppen angol nyelven művelik. Nekem már másodjára bizonyították be személyesen is, hogy „szerelembe lehet esni” a zenével. Azzal, hogy az előadás alatt a közönség folyamatos és közvetlen kapcsolatban van, egyaránt a muzsikával és a zenészekkel is, páratlan élmény jön létre, amit lehetetlen utánozni és igazából nem is érdemes. Tökéletes lezárása volt számomra ez az este a nyárnak, rengeteg energiát adott nekem az új tanévhez. Aki kihagyta, csak bánhatja!
Hamar népszerű koncertzenekarrá váltak
Az Ivan & The Parazol 2010 februárjában alakult budapesti rockegyüttes. A klasszikus rockzenét a kortárs trendekkel vegyítő, dinamikus, szabad stílusnak köszönhetően rövid idő alatt népszerű koncertzenekarrá vált a fiatalok körében. Stílusukat alapvetően a '60-as, '70-es évek zenei világának és a kortárs irányzatoknak az ötvözése határozza meg. Néhány kivételt leszámítva, dalszövegeiket angol nyelven írják. 2012 tavaszán részt vettek a Hard Rock Rising nemzetközi tehetségkutató versenyen, aminek magyarországi döntőjét meg is nyerték. Zenéjüket nemcsak a közönség, a szakma is elismeri. Több slágerüket játssza a rádió.
Snakóczki Réka, EKF Gyakorló
Megjegyzés küldése