Nem egri hír de úgy véljük, hogy jó ha tudsz róla. Parádsasváron egyedülálló kiállítóhely nyitotta meg kapuit. A több évszázados üveggyártás legszebb relikviáit tárták a közönség elé.
Páratlan látványossággal gyarapodott Parádsasvár, ahol nemrégiben nyitották meg a nagyközönség előtt azt a több teremből álló kristálygalériát, amely a mintegy háromszáz esztendőre visszatekintő helyi üveggyártásnak állítot emléket a lakosság összefogásának, illetve az önkormányzat segítségének köszönhetően.
A polgármesteri hivatal tetőterében található helyiségekben minden látható, ami a nagymúltú helybéli üveggyártás történetéhez hozzátartozik. Végigkövethető a gyártás folyamata, a különböző technológiai eljárások, megtekinthetők a régi munkaszközök, speciális szerszámok, a nívó díjas egyedi termékek. A következő teremben a falu lakói által féltve őrzött, ám a kiállítás számára örömmel felajánlott ólomkristály termékek sorakoznak, egy szobában pedig a még most is működő két csiszoló manufaktúra és az Art Glass Parád Kft. műhely termékei kaptak helyet.
A gyár nevét öregbítette az a három, világhírű üvegtervező művész – Kékesiné Sipos Judit, Nagyné Hamza Erzsébet, Rénes György – akiknek az alkotásai külön részlegben láthatók. Összességében tehát lebilincselő látványt nyújtanak a szépen megvilágított, sziporkázó kristálytárgyak, s szinte bizonyos, hogy a galéria rövid időn belül a környék egyik legérdekesebb, legkeresettebb látnivalója lesz. Holló Henrik polgármester az átadáskor azt hangsúlyozta, hogy az értékteremtő beruházást kizárólag közmunkások végezték, akiknek ezért külön köszönet jár, akárcsak a helyi embereknek, akik a gyűjtemény létrehozását felajánlások sokaságával segítették.
A közel tíz éve megszűnt gyár elődjét egyébként még II. Rákóczi Ferenc fejedelem alapította 1708-ban, s a gazdasági sikerek a céget sokáig a környék legnagyobb munkaadójává tették. Ám az ezredfordulót követően hamar csődbe ment, 2005-ben pedig véglegesen bezárta kapuit. A parádi kristály különlegességét a Gilice-völgyben bányászott homok, a „békasó” adta, annak magas kvarckristálytartalma miatt. A „békasóra” alapozva már a 12-13. században üveghuták sokasága épült a környéken. Ezek a kis olvasztók azonban megszűntek, s helyüket az 1708-ban II. Rákóczi Ferenc által elindított üveggyártás vette át a parádóhutai műhely megalapítása révén.
A kemencéket fával fűtötték, s amint a környékről elfogyott a tüzelőanyag, a kis műhelyek néhány kilométerrel odébb költöztek. Így kezdődött a parádsasvári nagy üveggyár története is, ahol a kor igényei szerint először csak ablak-, uborkás- és a háztartásban használatos üvegeket készítettek, méghozzá hagyományos fúvással és kézi formálással. Később (1803-ban) egy köszörűsműhely felépítése hozott további fejlődést, a III. iparmű-kiállításon, 1846-ban pedig már díjat is hoztak a „műipari szempont alá eső fúvott, köszörült és csiszolt üvegek”.
Károlyi Mihály 1890-ben vette át az uradalmat és a gyárat, amelynek forgalma túlnyomó részét az úgynevezett csevicés üvegek adták. Az első világháború után, 1923-ban a gyár nagy része leégett, ám újjáépítették, hogy aztán itt gyártsák a hazai gyógyszeres üvegek kilencven százalékát. A második világháborút követően öt évig – 1949-1954 között – állt a termelés, 1954-ben azonban győzött a tradíció, megindult a helyreállítás, majd egyre nőtt a termelés. Az 1960-as évektől újabb teljes felújításon esett át a gyár, a régi épületek helyére újakat emeltek, a gépparkot korszerűsítették.
A térség legnagyobb munkaadójának számított
Szlovencsák Zoltán, a híres parádsasvári üveggyár egykori szakoktatója egy vele készült korábbi interjúban megemlítette, hogy az ólomkristály termékekre az egész világon nagy volt a kereslet, a hetvenes években pedig nem is tudtak akkora mennyiséget gyártani, amennyire a nyugati piacokon igény lett volna. Olyan országok sorakoztak fel megrendelőként, mint Svájc, Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada, USA, sőt, Venezuela – később Japán –, az úgynevezett „kemény valuta” pedig igen nagy értéket képviselt akkortájt. A gyár fénykorában mintegy 600 embert foglalkoztatott közvetlenül; s itt nem csupán a faluról van szó, hanem az annak vonzáskörzetében lévő településekről, így Recskről, Bodonyból, Parádfürdőről. De jártak ide dolgozni még Mátraderecskéről és Sirokból is.
heol.hu
Páratlan látványossággal gyarapodott Parádsasvár, ahol nemrégiben nyitották meg a nagyközönség előtt azt a több teremből álló kristálygalériát, amely a mintegy háromszáz esztendőre visszatekintő helyi üveggyártásnak állítot emléket a lakosság összefogásának, illetve az önkormányzat segítségének köszönhetően.
A polgármesteri hivatal tetőterében található helyiségekben minden látható, ami a nagymúltú helybéli üveggyártás történetéhez hozzátartozik. Végigkövethető a gyártás folyamata, a különböző technológiai eljárások, megtekinthetők a régi munkaszközök, speciális szerszámok, a nívó díjas egyedi termékek. A következő teremben a falu lakói által féltve őrzött, ám a kiállítás számára örömmel felajánlott ólomkristály termékek sorakoznak, egy szobában pedig a még most is működő két csiszoló manufaktúra és az Art Glass Parád Kft. műhely termékei kaptak helyet.
 |
Beküldött fotó
|
A közel tíz éve megszűnt gyár elődjét egyébként még II. Rákóczi Ferenc fejedelem alapította 1708-ban, s a gazdasági sikerek a céget sokáig a környék legnagyobb munkaadójává tették. Ám az ezredfordulót követően hamar csődbe ment, 2005-ben pedig véglegesen bezárta kapuit. A parádi kristály különlegességét a Gilice-völgyben bányászott homok, a „békasó” adta, annak magas kvarckristálytartalma miatt. A „békasóra” alapozva már a 12-13. században üveghuták sokasága épült a környéken. Ezek a kis olvasztók azonban megszűntek, s helyüket az 1708-ban II. Rákóczi Ferenc által elindított üveggyártás vette át a parádóhutai műhely megalapítása révén.
A kemencéket fával fűtötték, s amint a környékről elfogyott a tüzelőanyag, a kis műhelyek néhány kilométerrel odébb költöztek. Így kezdődött a parádsasvári nagy üveggyár története is, ahol a kor igényei szerint először csak ablak-, uborkás- és a háztartásban használatos üvegeket készítettek, méghozzá hagyományos fúvással és kézi formálással. Később (1803-ban) egy köszörűsműhely felépítése hozott további fejlődést, a III. iparmű-kiállításon, 1846-ban pedig már díjat is hoztak a „műipari szempont alá eső fúvott, köszörült és csiszolt üvegek”.
Károlyi Mihály 1890-ben vette át az uradalmat és a gyárat, amelynek forgalma túlnyomó részét az úgynevezett csevicés üvegek adták. Az első világháború után, 1923-ban a gyár nagy része leégett, ám újjáépítették, hogy aztán itt gyártsák a hazai gyógyszeres üvegek kilencven százalékát. A második világháborút követően öt évig – 1949-1954 között – állt a termelés, 1954-ben azonban győzött a tradíció, megindult a helyreállítás, majd egyre nőtt a termelés. Az 1960-as évektől újabb teljes felújításon esett át a gyár, a régi épületek helyére újakat emeltek, a gépparkot korszerűsítették.
A térség legnagyobb munkaadójának számított
Szlovencsák Zoltán, a híres parádsasvári üveggyár egykori szakoktatója egy vele készült korábbi interjúban megemlítette, hogy az ólomkristály termékekre az egész világon nagy volt a kereslet, a hetvenes években pedig nem is tudtak akkora mennyiséget gyártani, amennyire a nyugati piacokon igény lett volna. Olyan országok sorakoztak fel megrendelőként, mint Svájc, Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada, USA, sőt, Venezuela – később Japán –, az úgynevezett „kemény valuta” pedig igen nagy értéket képviselt akkortájt. A gyár fénykorában mintegy 600 embert foglalkoztatott közvetlenül; s itt nem csupán a faluról van szó, hanem az annak vonzáskörzetében lévő településekről, így Recskről, Bodonyból, Parádfürdőről. De jártak ide dolgozni még Mátraderecskéről és Sirokból is.
heol.hu
Megjegyzés küldése