Az egri Felsővárost ma már hivatalosan senki sem nevezi Csebokszárinak. A térképeken nem szerepel, az utcanévtáblákon nem találjuk meg, mégis elég annyit mondani egy idősebb egri társaságban, hogy „megyek a Cseboxba”, és mindenki pontosan tudja, miről van szó. Kevés városrész mondhatja el magáról Magyarországon, hogy hivatalosan megszűnt, mégis tovább él a köznyelvben.
A történet az 1970-es években kezdődött, amikor Eger addigi legnagyobb lakásépítési programja indult el. Az akkor épülő panelváros a szocialista testvérvárosi kapcsolatok jegyében kapta a nevét a szovjet-oroszországi Csuvas Köztársaság fővárosa, Csebokszári után. A városrész hivatalos neve tehát valóban egy több mint kétezer kilométerre fekvő orosz város emlékét őrzi.
Fotó: Mata József
Amit azonban még sok egrinek sem meséltek el: a Csebokszári lakótelepet eredetileg nem egyszerűen lakótelepnek tervezték, hanem egy önálló „város a városban” koncepció szerint építették. Az akkori várostervezők elképzelése szerint a lakóknak néhány száz méteren belül el kellett volna érniük az óvodát, iskolát, boltot, orvosi rendelőt és a közösségi szolgáltatásokat is. Ez ma már természetesnek tűnik, de az 1970-es évek Magyarországán kifejezetten modern urbanisztikai gondolkodásnak számított.
Van azonban egy még különösebb történet is.
A lakótelep első éveiben a távfűtés kiépítése nem haladt olyan gyorsan, mint a beköltözések üteme. A helyiek visszaemlékezései szerint ideiglenes fűtési megoldásokkal kellett átvészelni az első teleket, és egy időszakban még gőzmozdony kazánját is használták hőtermelésre. Ez ma már szinte hihetetlenül hangzik: egy panelrengeteg fűtését részben vasúti technológia segítette biztosítani. Ez az epizód még a város történetét jól ismerő egriek között sem közismert.
A rendszerváltás után a „Csebokszári” név politikailag kényelmetlenné vált. Előbb Északi-lakótelep lett a hivatalos elnevezés, majd 1998-ban megszületett a ma is használatos Felsőváros név. A köznyelv azonban ellenállt: a „Csebox” túlélte a rendszerváltást, a térképek átírását és a generációváltást is.
Ennek erejét jól mutatja egy 2021-es eset is. Egy felújított helyi üzlet a „Csebokszári” nevet kapta volna, ám a vita után végül visszatértek a hivatalos „Felsőváros” elnevezéshez. A történet bizonyította, hogy a név még mindig érzelmeket vált ki az egriekből – akár nosztalgiát, akár ellenérzéseket.
Ma Felsőváros Eger legnépesebb városrésze, a város lakosságának több mint ötöde él itt. Az egykori szocialista mintalakótelep így mára nemcsak lakóhely, hanem történelmi lenyomat is lett: egy darabka hidegháborús Kelet-Európa a Bükk lábánál.
Megjegyzés küldése