Advent idején a leghosszabbak az éjszakák és a legrövidebbek a nappalok. Régen a katolikus híve pirkadat előtt összegyűltek, hogy hajnalban közösen imádkozzanak. Mi lehet ennek a különös szokásnak az eredete?
Beszédes nevek
Az adventi hajnali misét hol angyalmisének, hol aranyos misének nevezték és rendszerint a Szent Andrástól karácsonyig tartó időszakban celebrálják a papok, a legfontosabb jellemzője, hogy még pirkadat előtt kerül rá sor.
A keresztény felfogás szerint így várják a Megváltót, de ugyanakkor így adják meg a tiszteletet Máriának, a magyar Boldogasszonynak, aki a nép körében talán a leginkább tisztelt személy.
A hajnali misére azért szoktak harangozni, hogy gyerekek és felnőttek, fiatalok és öregek felébredjenek és odaérjenek a különös hangulatú misére. Régen a felnőttek csoportosan járták az utcákat és énekléssel, csengőszóval költögették a híveket, hogy ébredjenek fel.
Napkultusz maradványa
Adventkor tehát a katolikus hívek összegyűltek a sötétben és közösen várták az égbolton megjelenő első napsugarakat. A keresztny teológusok ezt az eseményt úgy magyarázzák, mintha a hívek a fényben a Messiást látnák. Nálunk, magyaroknál és a tőlünk keletebbre élő lovas népeknél ez az ősi szokás más ünnepen is megvan, pünkösdkor, vagy éppen Nagyboldogasszony napján, és olyankor nem a Messiást, hanem a felkelő Napot várták, az isteni erő és hatalom jelképét, hogy leboruljanak előtte és azt imádják, ahogyan tette ezt Maodun hun főkirály, vagy a mongol Dzsingisz kán.
A hivatalos magyarázat szerint a hajnali mise kezdetei a középkori kelet-európai hagyományokban gyökereznek, de a teológusok nem tudnak erre pontos magyarázattal szolgálni.
Varázslás és bűbáj
A hajnali miséhez sok helyen különös hiedelmek kapcsolódtak. Erdélyben úgy tartották, hogy hajnali mise idején be kell zárni minden ajtót, de még az ólakat is, mert a hajnali harangszó előtt a boszorkányok állatalakot öltenek és behúzódnak az ólakba, hogy ott kárt okozzanak. Nem maradnak el a szerelmi varázslások sem.
Az Alföldön a hajnali misére hívó harangszó után mézet vagy cukrot ettek a lányok, hogy édes legyen a nyelvük, és így hamar kérőre találjanak. Máshol a harang köteléből igyekeznek egy kis darabot kihasítani, hogy azt pántlikájukba tűzve férjet találjanak maguknak.
OB
forrás és fotó: blog.xfree.hu
Beszédes nevek
Az adventi hajnali misét hol angyalmisének, hol aranyos misének nevezték és rendszerint a Szent Andrástól karácsonyig tartó időszakban celebrálják a papok, a legfontosabb jellemzője, hogy még pirkadat előtt kerül rá sor.
A keresztény felfogás szerint így várják a Megváltót, de ugyanakkor így adják meg a tiszteletet Máriának, a magyar Boldogasszonynak, aki a nép körében talán a leginkább tisztelt személy.
A hajnali misére azért szoktak harangozni, hogy gyerekek és felnőttek, fiatalok és öregek felébredjenek és odaérjenek a különös hangulatú misére. Régen a felnőttek csoportosan járták az utcákat és énekléssel, csengőszóval költögették a híveket, hogy ébredjenek fel.
Napkultusz maradványa
Adventkor tehát a katolikus hívek összegyűltek a sötétben és közösen várták az égbolton megjelenő első napsugarakat. A keresztny teológusok ezt az eseményt úgy magyarázzák, mintha a hívek a fényben a Messiást látnák. Nálunk, magyaroknál és a tőlünk keletebbre élő lovas népeknél ez az ősi szokás más ünnepen is megvan, pünkösdkor, vagy éppen Nagyboldogasszony napján, és olyankor nem a Messiást, hanem a felkelő Napot várták, az isteni erő és hatalom jelképét, hogy leboruljanak előtte és azt imádják, ahogyan tette ezt Maodun hun főkirály, vagy a mongol Dzsingisz kán.
A hivatalos magyarázat szerint a hajnali mise kezdetei a középkori kelet-európai hagyományokban gyökereznek, de a teológusok nem tudnak erre pontos magyarázattal szolgálni.
Varázslás és bűbáj
A hajnali miséhez sok helyen különös hiedelmek kapcsolódtak. Erdélyben úgy tartották, hogy hajnali mise idején be kell zárni minden ajtót, de még az ólakat is, mert a hajnali harangszó előtt a boszorkányok állatalakot öltenek és behúzódnak az ólakba, hogy ott kárt okozzanak. Nem maradnak el a szerelmi varázslások sem.
Az Alföldön a hajnali misére hívó harangszó után mézet vagy cukrot ettek a lányok, hogy édes legyen a nyelvük, és így hamar kérőre találjanak. Máshol a harang köteléből igyekeznek egy kis darabot kihasítani, hogy azt pántlikájukba tűzve férjet találjanak maguknak.
OB
forrás és fotó: blog.xfree.hu
Megjegyzés küldése