VÉLEMÉNY | Az elkövetkező napokban az eltávozottakra emlékezünk. Halottai mindenkinek vannak, így velük kapcsolatos emlékeket is fel tudunk idézni.
„Latjatuk feleim szümtükkel mik vugymuk. Isa pur et humu vugymuk...”. Akár a születés, az elmúlás is az élet része. A porból lett és porrá lett halandó ember a földi világban hagyja hátra továbbküzdeni a létért szeretteit és haragosait, ismerőst és ismeretlent, lelke azonban továbbra is itt bolyong talán, körülöttünk.
Az elkövetkező napokban az eltávozottakra emlékezünk. Halottai mindenkinek vannak, így velük kapcsolatos emlékei is. Fordítsunk hát különös figyelmet elhunyt szeretteinkre, akik a tárgyi emlékeken kívül, testi, lelki és szellemi hagyatékkal is megajándékoztak éltükben bennünket. Ha nem csupán a törvényszerűséget veszem, miszerint energia nem vész el, csak átalakul, számomra akkor is hihető, hogy létezik testről testre vándorló szellemvilág.
Felejthetetlen halottaink pedig köztünk vannak, vélekedvén magam által: egy-másban élünk. Múlt, jelen és jövő eképpen ölt testet. Az emlékezés napjaiban a kegyelet érzésével térjünk be a temetőbe, az eltávozottak iránti csendes, meghitt találkozás szándékával vezérelve. Vigyünk virágot sírhelyükre.
És gyújtsunk gyertyát az emlékükre, hogy az ősi hiedelem szerint a szegény fázós lelkek a gyertyaláng fényénél melengessék magukat, miközben az emlékláng pislákoló fénye az elhunytunk kedves alakja köré vonja gondolatainkat.
És ne csupán ilyentájt, mindenszentek ünnepén és a halottak napján emlékezzünk! Az év minden napján igyekezzünk megbékélni még élő szeretteinkkel, hozzátartozóinkkal, s lehetőség szerint próbáljuk meg mindezt haragosainkkal is. És békéljünk meg eltávozottainkkal, illetve a remélhetően minél később elérkező elmúlással...
Mészáros Géza
„Latjatuk feleim szümtükkel mik vugymuk. Isa pur et humu vugymuk...”. Akár a születés, az elmúlás is az élet része. A porból lett és porrá lett halandó ember a földi világban hagyja hátra továbbküzdeni a létért szeretteit és haragosait, ismerőst és ismeretlent, lelke azonban továbbra is itt bolyong talán, körülöttünk.
Az elkövetkező napokban az eltávozottakra emlékezünk. Halottai mindenkinek vannak, így velük kapcsolatos emlékei is. Fordítsunk hát különös figyelmet elhunyt szeretteinkre, akik a tárgyi emlékeken kívül, testi, lelki és szellemi hagyatékkal is megajándékoztak éltükben bennünket. Ha nem csupán a törvényszerűséget veszem, miszerint energia nem vész el, csak átalakul, számomra akkor is hihető, hogy létezik testről testre vándorló szellemvilág.
 |
| illusztráció - fotó: Pintér István |
Felejthetetlen halottaink pedig köztünk vannak, vélekedvén magam által: egy-másban élünk. Múlt, jelen és jövő eképpen ölt testet. Az emlékezés napjaiban a kegyelet érzésével térjünk be a temetőbe, az eltávozottak iránti csendes, meghitt találkozás szándékával vezérelve. Vigyünk virágot sírhelyükre.
És gyújtsunk gyertyát az emlékükre, hogy az ősi hiedelem szerint a szegény fázós lelkek a gyertyaláng fényénél melengessék magukat, miközben az emlékláng pislákoló fénye az elhunytunk kedves alakja köré vonja gondolatainkat.
És ne csupán ilyentájt, mindenszentek ünnepén és a halottak napján emlékezzünk! Az év minden napján igyekezzünk megbékélni még élő szeretteinkkel, hozzátartozóinkkal, s lehetőség szerint próbáljuk meg mindezt haragosainkkal is. És békéljünk meg eltávozottainkkal, illetve a remélhetően minél később elérkező elmúlással...
Mészáros Géza
Megjegyzés küldése