EGER | A helyzet a Dobó utcával is ugyanaz mint a múlt héten közzétett másik három belvárosi közterülettel: régen kész van már, de hivatalos átadó híján most jutottunk oda, hogy körbenézzünk rajta. Ide azért jutottunk el még a Bajcsy-Jókai-Zalár triótól is később, mert ezt este is meg akartuk nézni, egyszer arra járva láttuk ugyanis, hogy pofás kis lámpákat süllyesztettek az út szintjébe. Ezekben aztán kellően csalódtunk, de kezdjük a bemutatást a nappal tapasztaltakkal.
A patak túloldalán lévő utcákhoz képest itt volt a legnagyobb a változás, eltűntek ugyanis a korábbi kockakövek. A fejlődést vegyes érzésekkel fogadtuk, egyrészt eddig megvolt azért a maga hangulata a szakasznak és a vár tőszomszédságában lehet, hogy meg lehetett volna próbálkozni ennek a régies hangulatnak a megtartásával.
A tervezők valamiért nem így gondolták és a többi felújított köztérrel megegyező, modern díszburkolatot kapott a Dobó utca is.
Amiért viszont örülünk a felújításnak, az a funkció betöltése – azt talán nem kell bizonygatni, hogy a felújítás előtti Dobó utca közel használhatatlan volt már, sok kő hiányzott, a meglévők közül még több mozgott, a kitöltő szurok is eltűnt az évek alatt, így városi használatra nem felelt már meg a terület. Most, a felújítás után már biciklivel/babakocsival/magassarkúval/bármivel is gond nélkül lehet arra közlekedni, de este sem kell már attól félni, hogy vajon megmozdul-e majd a lábunk alatt az egyik kő.
Külön kiemelendő és jó, hogy egészen a Szúnyog-közig újraburkolták az utcát, ezzel kicsit nyitva a minaret és a leendő várfalsétány irányába. Nappal így rendben van az utca, pláne, ha optimisták vagyunk és bízunk benne, hogy ezer éven belül a szomszédos Hibay-Fazola közterekhez is hozzányúlnak majd, mert azok is igencsak igényelnek már egy alapos felújítást. A kisebb átmenő forgalmuk miatt ráadásul azokat már meg lehetne próbálni macskakővel újrarakni, hogy csempésszünk egy kis romantikát a hangulatos házak közé.
A nappali változattal ellentétben az utca esti képével már nem tudtunk mit kezdeni, magát az alap elgondolást sem értjük ugyanis.
Régen volt szó róla, hogy szeretnének minél több fényt a belvárosba, ez a főtéren sikerült is, a Városháza megvilágítása valami gyönyörű lett, de értjük persze, hogy ennek a fényáradatnak a megteremtése lakóházak esetében már nem annyira egyszerű dolog. Ki vágyna rá ugye, hogy reflektorfényben kelljen aludnia?!
Valószínűleg pont ezért, a házak bejáratai kaptak megvilágítást – a gond azzal van, hogy nem mindenhol sikerült megtalálni a kaput.
A fények szétszórása ugyanis rendszertelenül történt, több régi épület is kimaradt a sorból, kapott viszont megvilágítást egy kereszteződés, illetve az egyik újépítésű – hát, kicsit talán kevésbé esztétikus megjelenésű – ház. Hogy ezeken mit kell nézni, nem tudjuk, de tőlük zavaróbbak a már említett kihagyások. Ezt a fejlesztés ilyen formában talán nem kellett volna erőltetni, vagy hagyták volna ki az egészet a beruházásból, vagy akkor rakták volna végig következetesen az egész utcát lámpákkal.
forrás és fotó: egrinapok.huu
A patak túloldalán lévő utcákhoz képest itt volt a legnagyobb a változás, eltűntek ugyanis a korábbi kockakövek. A fejlődést vegyes érzésekkel fogadtuk, egyrészt eddig megvolt azért a maga hangulata a szakasznak és a vár tőszomszédságában lehet, hogy meg lehetett volna próbálkozni ennek a régies hangulatnak a megtartásával.
A tervezők valamiért nem így gondolták és a többi felújított köztérrel megegyező, modern díszburkolatot kapott a Dobó utca is.
Amiért viszont örülünk a felújításnak, az a funkció betöltése – azt talán nem kell bizonygatni, hogy a felújítás előtti Dobó utca közel használhatatlan volt már, sok kő hiányzott, a meglévők közül még több mozgott, a kitöltő szurok is eltűnt az évek alatt, így városi használatra nem felelt már meg a terület. Most, a felújítás után már biciklivel/babakocsival/magassarkúval/bármivel is gond nélkül lehet arra közlekedni, de este sem kell már attól félni, hogy vajon megmozdul-e majd a lábunk alatt az egyik kő.
Külön kiemelendő és jó, hogy egészen a Szúnyog-közig újraburkolták az utcát, ezzel kicsit nyitva a minaret és a leendő várfalsétány irányába. Nappal így rendben van az utca, pláne, ha optimisták vagyunk és bízunk benne, hogy ezer éven belül a szomszédos Hibay-Fazola közterekhez is hozzányúlnak majd, mert azok is igencsak igényelnek már egy alapos felújítást. A kisebb átmenő forgalmuk miatt ráadásul azokat már meg lehetne próbálni macskakővel újrarakni, hogy csempésszünk egy kis romantikát a hangulatos házak közé.
A nappali változattal ellentétben az utca esti képével már nem tudtunk mit kezdeni, magát az alap elgondolást sem értjük ugyanis.
Régen volt szó róla, hogy szeretnének minél több fényt a belvárosba, ez a főtéren sikerült is, a Városháza megvilágítása valami gyönyörű lett, de értjük persze, hogy ennek a fényáradatnak a megteremtése lakóházak esetében már nem annyira egyszerű dolog. Ki vágyna rá ugye, hogy reflektorfényben kelljen aludnia?!
Valószínűleg pont ezért, a házak bejáratai kaptak megvilágítást – a gond azzal van, hogy nem mindenhol sikerült megtalálni a kaput.
A fények szétszórása ugyanis rendszertelenül történt, több régi épület is kimaradt a sorból, kapott viszont megvilágítást egy kereszteződés, illetve az egyik újépítésű – hát, kicsit talán kevésbé esztétikus megjelenésű – ház. Hogy ezeken mit kell nézni, nem tudjuk, de tőlük zavaróbbak a már említett kihagyások. Ezt a fejlesztés ilyen formában talán nem kellett volna erőltetni, vagy hagyták volna ki az egészet a beruházásból, vagy akkor rakták volna végig következetesen az egész utcát lámpákkal.
forrás és fotó: egrinapok.huu
Megjegyzés küldése