EMLÉKTÚRA | Korhű egyenruhában és fegyverzettel vonuló kétszáz tisztelgő vett részt a Magyar Tartalékosok Szövetsége Hagyományőrző Tagozata által szervezett 15. doni emléktúrán.
Bár a hatvanhoz közelít, Rainer Pál soha nem volt katona. Évente egyszer azonban korhű egyenruhát ölt, hogy részt vegyen a doni hősök emlékére rendezett túrán. Mint az idein is, amit Eger környékén tartottak meg. A veszprémi történész-muzeológus az egyik legidősebb résztvevője volt a kétszáz tagú mezőnynek.
– Bevallom, nem volt könnyű 25-30 kilométeren át tartani az iramot a fiatalokkal – mondta a hegyet-völgyet érintő menetelés után. – Gyaloglás közben a háború poklába került katonákra gondoltam, mint a sógorom bátyjára, aki soha nem került haza. Meg az is eszembe jutott, hogy régi egri kötődésem is van: anyai dédapám, Mallász Gusztáv, későbbi altábornagy, 1912-13-ban a várban lévő laktanyában ezredesként szolgált, mint a 60. gyalogezred parancsnoka.
Az első emléktúrán még alig két tucatnyian vettek részt, az idén viszont a nagy létszám miatt már három szakaszra kellett szervezni. Az aktív magyar tartalékosok mellett német, francia, olasz és cseh katonák, valamint honi hagyományőrzők és civilek meneteltek két napon át.
Az első szakasz Mátraderecskéről, a második Bélapátfalváról, a harmadik pedig Bogácsról indult útnak a megyeszékhely felé. Előtte mindenütt emlékbeszédben idézték fel az egykori doni eseményeket. Mint elhangzott: „... honvédeink ott a távoli harcmezőkön azért küzdöttek és szenvedtek, hogy a háború borzalmait hazánktól minél távolabb tartsák... Embertelen diktatúrák malmában más nemzetek fiaival együtt őrlődtek.”
Szilvás István
>>> a többit pedig az adott írás eredeti helyén lehetne olvasni (heol.hu)
Bár a hatvanhoz közelít, Rainer Pál soha nem volt katona. Évente egyszer azonban korhű egyenruhát ölt, hogy részt vegyen a doni hősök emlékére rendezett túrán. Mint az idein is, amit Eger környékén tartottak meg. A veszprémi történész-muzeológus az egyik legidősebb résztvevője volt a kétszáz tagú mezőnynek.
– Bevallom, nem volt könnyű 25-30 kilométeren át tartani az iramot a fiatalokkal – mondta a hegyet-völgyet érintő menetelés után. – Gyaloglás közben a háború poklába került katonákra gondoltam, mint a sógorom bátyjára, aki soha nem került haza. Meg az is eszembe jutott, hogy régi egri kötődésem is van: anyai dédapám, Mallász Gusztáv, későbbi altábornagy, 1912-13-ban a várban lévő laktanyában ezredesként szolgált, mint a 60. gyalogezred parancsnoka.
Az első emléktúrán még alig két tucatnyian vettek részt, az idén viszont a nagy létszám miatt már három szakaszra kellett szervezni. Az aktív magyar tartalékosok mellett német, francia, olasz és cseh katonák, valamint honi hagyományőrzők és civilek meneteltek két napon át.
Az első szakasz Mátraderecskéről, a második Bélapátfalváról, a harmadik pedig Bogácsról indult útnak a megyeszékhely felé. Előtte mindenütt emlékbeszédben idézték fel az egykori doni eseményeket. Mint elhangzott: „... honvédeink ott a távoli harcmezőkön azért küzdöttek és szenvedtek, hogy a háború borzalmait hazánktól minél távolabb tartsák... Embertelen diktatúrák malmában más nemzetek fiaival együtt őrlődtek.”
Visszapillantás a hét évtizeddel ezelőtti múltba. A korhű egyenruhát
viselő katonai hagyományőrzők díszsortűzzel adóztak
a hősök emléke előtt.
>>> a többit pedig az adott írás eredeti helyén lehetne olvasni (heol.hu)
Megjegyzés küldése