VIGYÁZÓK | Az egerszalóki születésű Hangácsi István néhány éve elhatározta, barátaival felkeresi a II. világháborúban ismeretlen helyen elhunyt nagyapja sírját. Azóta ennél sokkal többet tettek.
Háborús időben másként történnek a dolgok, mint a béke éveiben. Így van ez a házasságkötéseknél is. A második világháború idején a jogszabály lehetőséget adott rá, hogy a vőlegény úgy is elvehesse szíve választottját, hogy közben a határainkon kívül harcol. Így történt ez az egerszalóki Rácz Barnabás puskáscsatárral is 1942-ben, aki házasságkötési kijelentését Tornahy János m. kir. honvéd alezredesnek mondta el a fronton, míg menyasszonya Oláh Katalin otthon, anyakönyvvezető előtt...
E történetre a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület hívta fel a figyelmemet, ahogy számos más fontos, érdekes eseményre. A szervezet elnöke, az egerszalóki születésű Hangácsi István kérdésemre elárulta: még 2006-ban egy baráti beszélgetés során merült fel, hogy felkeresi nagyapja sírját. Korábban csak annyit tudott, valahol Ukrajnában esett el. Az elhatározást tett követte, ma már centire pontosan meg tudja mondani, hol nyugszik őse.
– Megkerestem a honvédelmi tárcát, s kiderült, mintegy 70 ezernyi akta áll rendelkezésükre fogságba esett katonákról, de úgynevezett veszteségi kartonokat is őriznek, így leltem rá nagyapám dokumentumára – mesél a kezdetekről.
– Végül eljutottunk Taracközbe, egy olyan helyre, ahol az utóbbi évtizedekben más és más nemzet, politikai erő volt hatalmon, s sokan nem érzik magukénak a földet, így a temetőt, s a sírokat sem. Elhatároztuk, rendbe tesszük a parcellákat, kitakarítjuk a temetőt, s egyszer csak példa lett mindez a helyiek előtt, s ők is elkezdtek kijárni...
Pócsik Attila
>>> a többit pedig az adott írás eredeti helyén lehet olvasni (heol.hu)
Háborús időben másként történnek a dolgok, mint a béke éveiben. Így van ez a házasságkötéseknél is. A második világháború idején a jogszabály lehetőséget adott rá, hogy a vőlegény úgy is elvehesse szíve választottját, hogy közben a határainkon kívül harcol. Így történt ez az egerszalóki Rácz Barnabás puskáscsatárral is 1942-ben, aki házasságkötési kijelentését Tornahy János m. kir. honvéd alezredesnek mondta el a fronton, míg menyasszonya Oláh Katalin otthon, anyakönyvvezető előtt...
E történetre a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület hívta fel a figyelmemet, ahogy számos más fontos, érdekes eseményre. A szervezet elnöke, az egerszalóki születésű Hangácsi István kérdésemre elárulta: még 2006-ban egy baráti beszélgetés során merült fel, hogy felkeresi nagyapja sírját. Korábban csak annyit tudott, valahol Ukrajnában esett el. Az elhatározást tett követte, ma már centire pontosan meg tudja mondani, hol nyugszik őse.
– Megkerestem a honvédelmi tárcát, s kiderült, mintegy 70 ezernyi akta áll rendelkezésükre fogságba esett katonákról, de úgynevezett veszteségi kartonokat is őriznek, így leltem rá nagyapám dokumentumára – mesél a kezdetekről.
– Végül eljutottunk Taracközbe, egy olyan helyre, ahol az utóbbi évtizedekben más és más nemzet, politikai erő volt hatalmon, s sokan nem érzik magukénak a földet, így a temetőt, s a sírokat sem. Elhatároztuk, rendbe tesszük a parcellákat, kitakarítjuk a temetőt, s egyszer csak példa lett mindez a helyiek előtt, s ők is elkezdtek kijárni...
A Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület tagjai mára nem csak
Taracközben tevékenykednek, egész a Kárpátokig ér a munkájuk.
FOTÓ: BEKÜLDÖTT
>>> a többit pedig az adott írás eredeti helyén lehet olvasni (heol.hu)
Megjegyzés küldése