Tard a Bükk déli lábánál, a Bükkalja területén helyezkedik el, Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén. A település szoros kapcsolatot tart fenn az Alfölddel és a Bükkel, ez a két nagy tájegység határozza meg domborzatát, állatvilágát és növényzetét.
A 3-as főúttól 4 km-re található; típusa: szalagtelepülés. Néhány kaptárkő és a Tatárdomb a határában van; a Bükki Nemzeti Park peremvidéke. 15 km távolságban két horgásztó és 25 km távolságban a Tisza-tó található
Talajviszonyok
A falu mezőgazdasági művelésre kiváló öntéstalaj, réti talaj, csernozjom. Humusztartalmuk magas, nagy kalciumtartalommal.
Éghajlat
Mérsékelten meleg, száraz, az évi középhőmérséklet 9, a januári -2, a júliusi 16 C. A napsütéses órák száma évi 1900, az évi átlagos csapadék összege 630 mm. Időjárásának különlegessége a nyáron a Bükkből hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadékból keletkező árvizek a Tardi-patak csekély vízáteresztő képessége miat
Története
Ókor
Tard Már az ókorban lakott település volt, erről tanúskodnak a Tatárdombon talált régészeti leletek[forrás?]. Szlávok és avarok lakták, akik földműveléssel foglalkoztak
Középkor
A honfoglalás után a terület az Örsúr nemzetség birtokába került. Az Árpád-korban királyi tárnokok lakták , akárcsak a szomszédos, azóta elpusztult falut, Tárnokbálát, avagy Bálát (a hely ma puszta Tard területén belül van)
A falu első említése 1220-ból való
Thord néven fordul elő a Váradi Regestrumban egy per kapcsán.
A XIV. században Diósgyőrhöz, majd Cserépvárhoz tartozott a mindenkori királyné személyes birtokaként
Újkor
A XVI. században több főúr tulajdonában volt, de végül a Báthoryak birtokába került
A XVII. században a Homonnai, Esterházy, Révai családok birtokában volt, de ez csak formailag volt igaz, mert a török hódoltság felügyelte.
1552-ben a törökök felégették a falut, majd amikor újra betelepült, adófizetésre kényszerítették.
A török hódoltság idején többször elpusztult, a 17. század végén, a török kiűzésével párhuzamosan települ be újra.
A török kiűzésekor magát 100% magyar nemzetiségűnek valló úrbéres jobbágyság élt a területen.
A XVIII. században L’Huillier Ferenc egri várnagy vásárolta meg a falu határát. Öröklés útján szász–coburg–gothai hercegi birtok lett. Egészen az orosz megszállásig megmaradt az 5000 holdas birtok, amelynek cselédsége a falu lakosaiból állt.
A Rákóczi-szabadságharc idejében másodszor is elpusztult, de kissé délebbre újjáépítették.
A XX. században Szabó Zoltán kiadta a „A tardi helyzet” című tanulmányát, amely a település nevét országosan is ismertté tette.
fotó: Goda Gáborné
forrás: wikipedia.org
A 3-as főúttól 4 km-re található; típusa: szalagtelepülés. Néhány kaptárkő és a Tatárdomb a határában van; a Bükki Nemzeti Park peremvidéke. 15 km távolságban két horgásztó és 25 km távolságban a Tisza-tó található
Talajviszonyok
A falu mezőgazdasági művelésre kiváló öntéstalaj, réti talaj, csernozjom. Humusztartalmuk magas, nagy kalciumtartalommal.
Éghajlat
Mérsékelten meleg, száraz, az évi középhőmérséklet 9, a januári -2, a júliusi 16 C. A napsütéses órák száma évi 1900, az évi átlagos csapadék összege 630 mm. Időjárásának különlegessége a nyáron a Bükkből hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadékból keletkező árvizek a Tardi-patak csekély vízáteresztő képessége miat
Története
Ókor
Tard Már az ókorban lakott település volt, erről tanúskodnak a Tatárdombon talált régészeti leletek[forrás?]. Szlávok és avarok lakták, akik földműveléssel foglalkoztak
Középkor
A honfoglalás után a terület az Örsúr nemzetség birtokába került. Az Árpád-korban királyi tárnokok lakták , akárcsak a szomszédos, azóta elpusztult falut, Tárnokbálát, avagy Bálát (a hely ma puszta Tard területén belül van)
A falu első említése 1220-ból való
Thord néven fordul elő a Váradi Regestrumban egy per kapcsán.
A XIV. században Diósgyőrhöz, majd Cserépvárhoz tartozott a mindenkori királyné személyes birtokaként
Újkor
A XVI. században több főúr tulajdonában volt, de végül a Báthoryak birtokába került
A XVII. században a Homonnai, Esterházy, Révai családok birtokában volt, de ez csak formailag volt igaz, mert a török hódoltság felügyelte.
1552-ben a törökök felégették a falut, majd amikor újra betelepült, adófizetésre kényszerítették.
A török hódoltság idején többször elpusztult, a 17. század végén, a török kiűzésével párhuzamosan települ be újra.
A török kiűzésekor magát 100% magyar nemzetiségűnek valló úrbéres jobbágyság élt a területen.
A XVIII. században L’Huillier Ferenc egri várnagy vásárolta meg a falu határát. Öröklés útján szász–coburg–gothai hercegi birtok lett. Egészen az orosz megszállásig megmaradt az 5000 holdas birtok, amelynek cselédsége a falu lakosaiból állt.
A Rákóczi-szabadságharc idejében másodszor is elpusztult, de kissé délebbre újjáépítették.
A XX. században Szabó Zoltán kiadta a „A tardi helyzet” című tanulmányát, amely a település nevét országosan is ismertté tette.
fotó: Goda Gáborné
forrás: wikipedia.org
Megjegyzés küldése