VÉLEMÉNY | Rendezvényeket szerveznek, lózungokat is fogalmaznak, de lelkük mélyén bizonyosan tudják, hogy mind kevesebb emberhez jut el a jelmondatokban rejlő mondanivaló.
Azon méltatlankodik a feleségem nagyanyja, hogy május 1-jén nem lesz olyan esti zenei műsor a völgyben, ami ingyenes. Dacára annak, hogy életének nyolcadik évtizedét tapossa, járogat még koncertekre, a környék falunapjain is „kitombolja” magát. Tavaly Vastag Csaba – kézcsók kíséretében – külön meg is dicsérte, olyan lelkesen „csápolt” az első sorból. Most arra készül, hogy „levelet ír a hivatalnak, és megkérdezi: miféle dolog az, hogy a majális estéjén négyezer forintot kérnek el belépőre?”.
Az idősek már csak így vannak ezzel. Tudatukban mélyen gyökerezik a gondolat, hogy minden történésért és nem történésért egy központi ember a felelős, városi szintre vetítve ez a tanácselnök, mai kifejezéssel a polgármester.
Az évtizedekkel ezelőtt szocializálódott emberek így gondolkodnak. Ők azok, akik április utolsó hetébe fordulva már ismerték az összes felvonulási jelszót és útvonalat. Ezért is furcsa nekik a munka közelgő ünnepét megelőző csend. Ennek a cécónak az értelme is megvolt, hiszen az utcai felvonulást követően az olcsó virsli és Kőbányai mellett dúlt a munkatársak közötti barátkozás.
Ma már nehéz megmondani, hogy kinek az ünnepe május elseje. A szakszervezeti vezetők persze évről-évre nekifutnak a majális méltó megtartásának. Rendezvényeket szerveznek, lózungokat is fogalmaznak, de lelkük mélyén bizonyosan tudják, hogy mind kevesebb emberhez jut el a jelmondatokban rejlő mondanivaló.
Legbecsesebb szavuk, a szolidaritás, ugyan ma is szépen cseng, csak épp azt is tudni lehet, hogy annál sokkal felszabdaltabb a világ, hogy más emberek bajaira fogékonyak legyünk.
Sike Sándor
>>> a cikk forrás - (heol.hu)
Azon méltatlankodik a feleségem nagyanyja, hogy május 1-jén nem lesz olyan esti zenei műsor a völgyben, ami ingyenes. Dacára annak, hogy életének nyolcadik évtizedét tapossa, járogat még koncertekre, a környék falunapjain is „kitombolja” magát. Tavaly Vastag Csaba – kézcsók kíséretében – külön meg is dicsérte, olyan lelkesen „csápolt” az első sorból. Most arra készül, hogy „levelet ír a hivatalnak, és megkérdezi: miféle dolog az, hogy a majális estéjén négyezer forintot kérnek el belépőre?”.
Az idősek már csak így vannak ezzel. Tudatukban mélyen gyökerezik a gondolat, hogy minden történésért és nem történésért egy központi ember a felelős, városi szintre vetítve ez a tanácselnök, mai kifejezéssel a polgármester.
 |
| Felvonulás Felnémeten - fotó: felnemet.hu |
Az évtizedekkel ezelőtt szocializálódott emberek így gondolkodnak. Ők azok, akik április utolsó hetébe fordulva már ismerték az összes felvonulási jelszót és útvonalat. Ezért is furcsa nekik a munka közelgő ünnepét megelőző csend. Ennek a cécónak az értelme is megvolt, hiszen az utcai felvonulást követően az olcsó virsli és Kőbányai mellett dúlt a munkatársak közötti barátkozás.
Ma már nehéz megmondani, hogy kinek az ünnepe május elseje. A szakszervezeti vezetők persze évről-évre nekifutnak a majális méltó megtartásának. Rendezvényeket szerveznek, lózungokat is fogalmaznak, de lelkük mélyén bizonyosan tudják, hogy mind kevesebb emberhez jut el a jelmondatokban rejlő mondanivaló.
Legbecsesebb szavuk, a szolidaritás, ugyan ma is szépen cseng, csak épp azt is tudni lehet, hogy annál sokkal felszabdaltabb a világ, hogy más emberek bajaira fogékonyak legyünk.
Sike Sándor
>>> a cikk forrás - (heol.hu)
Megjegyzés küldése