Harmadik napja „dúl” a Bikavér-ünnep. Ebből az alkalomból szedtünk csokorba az egri borhoz – de akár más fajtájú nedűkhöz is – köthető néhány érdekes történetet. Olyanokat, amelyek a borról szólnak ugyan, csak kicsit másképp.
A TárkányBor Kft. vezetője, Juhász Károly szerint – bár nálunk a borozási szokások még gyerekcipőben járnak, mert túlságosan rákaptunk a sörre – van egy olyan borszerető, a bort megbecsülő falu, amelynek nincs párja, és ez Felsőtárkány.
– Felsőtárkányba 1982-ben kerülő tardi matyó-gyerekként mondom: a borimádat, a borszeretet, amit itt tapasztalok, az országban sehol nincs máshol. Azért is örülök ennek, mert az ilyen hozzáállás megvolt a fatornyos kis falumban, Tardon is – fogalmaz, majd felidézi a régi szokásokat. Azokat az időket, amikor is az emberek két-három napig, sosem lerészegedve keményen mulattak.
– Összejártak, tisztelték egymás borát, úgy, mint ahogyan itt, Tárkányban is tapasztalom. „Vakimádat” ez, nincs rá jobb szó. Akinek pincéje van, az tudja: kemény munka van a bor mögött – teszi hozzá Juhász Károly, aki sajnálkozik egy kicsit azon, hogy a fiataloknál már nem annyira működnek a régi szép hagyományok, a bor iránti szeretet, pedig a magyar ember itala a mértékkel fogyasztott bor és a pálinka.
Varsányi Lajos, a Varsányi Pincészet tulajdonosa lapunk kérdésére megoszt két – egy vele megesett és egy másoktól hallott – anekdotát is.
– Még a kezdetekkor, amikor a hagyományosról áttértünk a korszerű, acéltartályos reduktív technológiára, tartottunk egy borbemutatót. Odajött hozzám egy ember, akinek történetesen italboltja volt, és megkérdezte: „Ránk, szegény kocsmárosokra nem gondoltatok?” – meséli a szakember, aki megfejteni is segít a kérdés okát. – Ez az új eljárással készült fehérbor, már nem aranyló színű sűrű nedű volt, hanem világosabb és hígabbnak ható, és hígítás nélkül is azt a hatást keltette, mintha vizezett lenne.
A hallomásból származó történet pedig még a téeszek világából való. Egy pincemesternél normán felüli hiányt állapítottak meg leltározáskor. Akkoriban a rendőrségnek volt egy társadalmi tulajdonvédelmi osztálya, ahová ezért behívatták. „Minden egyes deci borral el tudok számolni” – közölte az illető. A rendőrök eléje tették az elszámolást, mire ő elővett egy kockás füzetet. Ebben vezette precízen, hogy ki mindenki vitt a borból egy-egy korsóval a párbizottságról, a tanácstól, mi több a rendőrség magas rangú vezetői közül. A kockás „irkát” elkérték az öregtől, a vizsgálatot pedig elfelejtették.
Pince falán elhelyezett bölcseletek
>>> bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz (heol.hu)
A TárkányBor Kft. vezetője, Juhász Károly szerint – bár nálunk a borozási szokások még gyerekcipőben járnak, mert túlságosan rákaptunk a sörre – van egy olyan borszerető, a bort megbecsülő falu, amelynek nincs párja, és ez Felsőtárkány.
Juhász Károly szerint vannak a borszerető emberek, akik közül a leginkább a felsőtárkányiak becsülik meg a szőlőhegyek levét Fotó: Lénárt Márton
– Összejártak, tisztelték egymás borát, úgy, mint ahogyan itt, Tárkányban is tapasztalom. „Vakimádat” ez, nincs rá jobb szó. Akinek pincéje van, az tudja: kemény munka van a bor mögött – teszi hozzá Juhász Károly, aki sajnálkozik egy kicsit azon, hogy a fiataloknál már nem annyira működnek a régi szép hagyományok, a bor iránti szeretet, pedig a magyar ember itala a mértékkel fogyasztott bor és a pálinka.
Varsányi Lajos, a Varsányi Pincészet tulajdonosa lapunk kérdésére megoszt két – egy vele megesett és egy másoktól hallott – anekdotát is.
– Még a kezdetekkor, amikor a hagyományosról áttértünk a korszerű, acéltartályos reduktív technológiára, tartottunk egy borbemutatót. Odajött hozzám egy ember, akinek történetesen italboltja volt, és megkérdezte: „Ránk, szegény kocsmárosokra nem gondoltatok?” – meséli a szakember, aki megfejteni is segít a kérdés okát. – Ez az új eljárással készült fehérbor, már nem aranyló színű sűrű nedű volt, hanem világosabb és hígabbnak ható, és hígítás nélkül is azt a hatást keltette, mintha vizezett lenne.
A hallomásból származó történet pedig még a téeszek világából való. Egy pincemesternél normán felüli hiányt állapítottak meg leltározáskor. Akkoriban a rendőrségnek volt egy társadalmi tulajdonvédelmi osztálya, ahová ezért behívatták. „Minden egyes deci borral el tudok számolni” – közölte az illető. A rendőrök eléje tették az elszámolást, mire ő elővett egy kockás füzetet. Ebben vezette precízen, hogy ki mindenki vitt a borból egy-egy korsóval a párbizottságról, a tanácstól, mi több a rendőrség magas rangú vezetői közül. A kockás „irkát” elkérték az öregtől, a vizsgálatot pedig elfelejtették.
Pince falán elhelyezett bölcseletek
>>> bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz (heol.hu)
Megjegyzés küldése