VÉLEMÉNY | Arra a kérdésre, mi lenne a legnagyobb nyári kívánsága, felcsillanó szemmel válaszolt: – Legalább egy napra bejutni az egri strandra...
Falun élek, ahol sok a szegény ember, s még több a szegény gyerek. A vakáció beköszönte óta figyelem a kallódó diáksereget. Sokuk számára a nap fénypontja, ha egy kis zsebpénzzel elballaghatnak a közeli boltba, s ott megvesznek egy-egy olcsó pálcikás jégkrémet.
A hosszúra nyúlt estéken csapatokba verődve ülnek az árokparton, lehetőleg jó távol a térfigyelő kameráktól, hogy ne tűnjön fel senkinek, ha megérkezik a herbált áruló díler a szomszéd településről és odakínálja az olcsó, ki tudja, miből és honnan származó, butító portékát az unatkozó fiataloknak.
A napokban gyümölcsöt kínált az egyik kis srác eladásra a kapunk előtt. Beszélgettünk egy kicsit. Arra a kérdésre, mi lenne a legnagyobb nyári kívánsága, felcsillanó szemmel válaszolt: – Legalább egy napra bejutni az egri strandra... Nos, igen...
Nem túlzok, ha azt állítom, a kis falvakban az átlagosnál is lassabban és unalmasabban telik a nyári szünet, táborozásról, családi nyaralásról itt ritkán esik szó. Ezért is örültem annak, hogy a helyi egyházközség támogatásával immár sokadik alkalommal megrendezték azt az egyhetes, ingyenes hittantábort, amelyen nemrégiben közel negyven gyermek vett részt.
Bár a hőmérő közelítette a negyven fokot, azon a héten senki nem hiányzott egy napot sem. Ezek a gyerekek legalább elmondhatják a szeptemberi iskolakezdéskor: nekik is jutott a nyári élményekből.
Mint ahogy az a huszonnyolc fiatal is boldogabban vakációzhat, akik a Heves Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház jóvoltából hétfőn kezdte meg – szintén ingyenes – táborozását Fedémesen. Itt négy falu hátrányos helyzetű gyerekei kirándulhatnak, kézműveskedhetnek, tölthetik együtt az időt. Bár kimozdulni a lakóhelyükről nincs esélyük, mégis úgy érezhetik: Hurrá! Nyaralunk! Manapság ez is nagy szó. De még milyen nagy...
fotó: horvathnyaralo.hu
Barta Katalin
>>> a cikk forrása (heol.hu)
Falun élek, ahol sok a szegény ember, s még több a szegény gyerek. A vakáció beköszönte óta figyelem a kallódó diáksereget. Sokuk számára a nap fénypontja, ha egy kis zsebpénzzel elballaghatnak a közeli boltba, s ott megvesznek egy-egy olcsó pálcikás jégkrémet.
A hosszúra nyúlt estéken csapatokba verődve ülnek az árokparton, lehetőleg jó távol a térfigyelő kameráktól, hogy ne tűnjön fel senkinek, ha megérkezik a herbált áruló díler a szomszéd településről és odakínálja az olcsó, ki tudja, miből és honnan származó, butító portékát az unatkozó fiataloknak.
A napokban gyümölcsöt kínált az egyik kis srác eladásra a kapunk előtt. Beszélgettünk egy kicsit. Arra a kérdésre, mi lenne a legnagyobb nyári kívánsága, felcsillanó szemmel válaszolt: – Legalább egy napra bejutni az egri strandra... Nos, igen...
Nem túlzok, ha azt állítom, a kis falvakban az átlagosnál is lassabban és unalmasabban telik a nyári szünet, táborozásról, családi nyaralásról itt ritkán esik szó. Ezért is örültem annak, hogy a helyi egyházközség támogatásával immár sokadik alkalommal megrendezték azt az egyhetes, ingyenes hittantábort, amelyen nemrégiben közel negyven gyermek vett részt.
Bár a hőmérő közelítette a negyven fokot, azon a héten senki nem hiányzott egy napot sem. Ezek a gyerekek legalább elmondhatják a szeptemberi iskolakezdéskor: nekik is jutott a nyári élményekből.
Mint ahogy az a huszonnyolc fiatal is boldogabban vakációzhat, akik a Heves Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház jóvoltából hétfőn kezdte meg – szintén ingyenes – táborozását Fedémesen. Itt négy falu hátrányos helyzetű gyerekei kirándulhatnak, kézműveskedhetnek, tölthetik együtt az időt. Bár kimozdulni a lakóhelyükről nincs esélyük, mégis úgy érezhetik: Hurrá! Nyaralunk! Manapság ez is nagy szó. De még milyen nagy...
fotó: horvathnyaralo.hu
Barta Katalin
>>> a cikk forrása (heol.hu)
Megjegyzés küldése