Az Egri Vízilabda Klub minden segítséget igyekszik megadni az utánpótlást jelentő fiataljainak a nyári edzőtáborokban, s a nemzetközi tornákon való részvételhez. Mint arról Gyulavári Zoltán a tizenöt évesek edzője beszámolt, az elmúlt héten Horvátországban, Opatijában jártak egy nyolc csapat részvételével megrendezett tornán.
– Már tíz éve minden nyáron elhozzuk ide a gyerekeket – hallhattuk a fiatalok edzőjétől. – Ezúttal Holló Tivadarral közösen irányítottuk a tizenkét fős társaságot. Velünk tartott Tóta Gergő, Bögös Zsombor – kapusok, Melegh Milán, Siska Máté, Kálmán Dániel, Szántó Balázs, Antal Áron, Hoffman Balázs, Sasvári Dávid, Darmos Richárd, Mező Ádám, Honti Gábor mezőnyjátékosok.
– Opatija régi kikötőjében, tengervízben épített pályán, gyönyörű környezetben játszottuk a mérkőzéseket. Már maga a tengervíz egyfajta különlegességet jelentett, de például a döntőt, a Rijeka ellen szép számú közönség előtt, villanyvilágítás mellett, este negyed tízkor játszottuk. Ez is nagy élményt jelentett a gyerekeknek. No, meg a hullámok, amivel azért meg kellett küzdeni, mert ilyen környezetben még soha nem játszottunk. Volt, hogy egy nagyobb hullám, néhány másodpercre eltűntette a kapukat.
– Ez a torna sok mindenre jó. Lezárja a szezont, s remek felkészülést jelent egy új idényre. Remek csapatok ellen játszhatunk, összekovácsolja a társaságot, s feltölti őket a téli nehezebb időszakokra. Kiválóak a körülmények, kollégiumban laktunk, közel a pályához, s remek volt a kaja. Üdültünk, edzettünk, s nem mellesleg eredményesen szerepeltünk.
A bosnyákoktól ugyan kikaptunk, de az ő eredményeiket nem számolták bele a torna végeredményébe, mivel ők az ifi csapatukkal szerepeltek. A döntőben csak a Rijeka győzött le bennünket, ami a második helyet jelentette. Megvertük többek között a szerb Vojvodinát, az MTK-t, az Opatiját, a Kamnik és a Triglav gárdáját.
– Ha a legjobb játékos, vagy a legtöbb gólt szerző kapott volna különdíjat, azt biztos, hogy Melegh Milan érdemelte volna ki. Végig fantasztikusan játszott. Csakúgy, mint Mező Ádám, Darmos Richárd, vagy Hoffmann Balázs.
Ők végig játszottak minden mérkőzést, csere nélkül. Sajnos Honti és Siska már a döntőben nem tudott velünk lenni, mert egyikük megsérült, még a másik beteg lett. Ha ők is rendelkezésre állnak, több esélyünk maradt volna akár a végső győzelemre is. Igaz, azt is elmondtuk már többször, hogy ebben a korban még nem az eredmény számít, hanem a mozgás, a sport öröme, az élmény, amit ez a játék nyújtani képes. Ennek pedig nem voltunk híján Opatijában…
forrás: egrivizilabda.hu
– Már tíz éve minden nyáron elhozzuk ide a gyerekeket – hallhattuk a fiatalok edzőjétől. – Ezúttal Holló Tivadarral közösen irányítottuk a tizenkét fős társaságot. Velünk tartott Tóta Gergő, Bögös Zsombor – kapusok, Melegh Milán, Siska Máté, Kálmán Dániel, Szántó Balázs, Antal Áron, Hoffman Balázs, Sasvári Dávid, Darmos Richárd, Mező Ádám, Honti Gábor mezőnyjátékosok.
– Opatija régi kikötőjében, tengervízben épített pályán, gyönyörű környezetben játszottuk a mérkőzéseket. Már maga a tengervíz egyfajta különlegességet jelentett, de például a döntőt, a Rijeka ellen szép számú közönség előtt, villanyvilágítás mellett, este negyed tízkor játszottuk. Ez is nagy élményt jelentett a gyerekeknek. No, meg a hullámok, amivel azért meg kellett küzdeni, mert ilyen környezetben még soha nem játszottunk. Volt, hogy egy nagyobb hullám, néhány másodpercre eltűntette a kapukat.
– Ez a torna sok mindenre jó. Lezárja a szezont, s remek felkészülést jelent egy új idényre. Remek csapatok ellen játszhatunk, összekovácsolja a társaságot, s feltölti őket a téli nehezebb időszakokra. Kiválóak a körülmények, kollégiumban laktunk, közel a pályához, s remek volt a kaja. Üdültünk, edzettünk, s nem mellesleg eredményesen szerepeltünk.
A bosnyákoktól ugyan kikaptunk, de az ő eredményeiket nem számolták bele a torna végeredményébe, mivel ők az ifi csapatukkal szerepeltek. A döntőben csak a Rijeka győzött le bennünket, ami a második helyet jelentette. Megvertük többek között a szerb Vojvodinát, az MTK-t, az Opatiját, a Kamnik és a Triglav gárdáját.
– Ha a legjobb játékos, vagy a legtöbb gólt szerző kapott volna különdíjat, azt biztos, hogy Melegh Milan érdemelte volna ki. Végig fantasztikusan játszott. Csakúgy, mint Mező Ádám, Darmos Richárd, vagy Hoffmann Balázs.
Ők végig játszottak minden mérkőzést, csere nélkül. Sajnos Honti és Siska már a döntőben nem tudott velünk lenni, mert egyikük megsérült, még a másik beteg lett. Ha ők is rendelkezésre állnak, több esélyünk maradt volna akár a végső győzelemre is. Igaz, azt is elmondtuk már többször, hogy ebben a korban még nem az eredmény számít, hanem a mozgás, a sport öröme, az élmény, amit ez a játék nyújtani képes. Ennek pedig nem voltunk híján Opatijában…
forrás: egrivizilabda.hu
Megjegyzés küldése