Mi tesz fontossá egy települést? Mitől indul fejlődésnek, s mi okozza a leépülését? Megpróbálunk egy Heves megyei település, Sirok-Kőkútpuszta történetének egy szakaszával választ találni.
Maga a név nem mondható egyedinek, hiszen az országban több Kőkút-puszta elnevezésű hely is található. Pár utcából álló, Sirokhoz csatolt kistelepülés, melyet az idők során neveztek Kőkút-pusztának vagy Pusztakőkútnak is. Ha veszi az ember a fáradtságot, és körbesétál, akkor a takaros utcák és házak mellett óhatatlanul látja az elmúlást jelző "Eladó" táblákat is.
Mint minden, a fősodorból kiesett település esetében, manapság itt is az elöregedés és az elköltözések hatása érvényesül. Az orvosi rendelő egy héten két órát van nyitva, nincs csatornázás, nincs vezetékes internetszolgáltatás, sőt a mobilszolgáltatók térképein is sok esetben fehér foltként jelenik meg. Az erre járó utazó belefut egy szép kis kápolnába, egy kultúrotthonba és egy kocsmába, melyek közül ez utóbbi a legegyszerűbben látogatható létesítmény. Pedig volt időszak, amikor itt nagy élet folyt, sőt központi szerepet is betöltött a régiójában. Ezen meghatározó korszakát talán legjobban a nagy költővel szoros rokoni kapcsolatban álló Ady családnak a településhez kötődő történetén keresztül lehet bemutatni. Mert bizony, egykoron a Sirok melletti Kőkútpusztán ilyen illusztris család élt.
Az első világháború előtt a Károlyi család kiterjedt birtokkal rendelkezett a Mátrában, melyeket a háború utolsó éveiben betöltött szerepe miatt az akkori vezetés elvett gróf Károlyi Mihálytól. A Sirok melletti Kőkútpusztán – vagy ahogy akkoriban nevezték: Kőkút tanyán – létrehozott Kőkúti Állami Gazdaság feladata volt az elvett részhez tartozó több ezer holdas szántóterületek kezelése. A gazdaság hatáskörébe tartozott még a környéken Csikójárás, ahol sertéstenyésztés folyt, a juhászattal foglalkozó Rozsnak tanya, Túrómező tanya, Laki puszta, Gyula major és Kürli major is. Ady János, a költő Ady Endre unokaöccse itt élt családjával, és ennek a gazdaságnak a vezetője volt 1920-1944 között. A híres költő nevét viselő nagyobbik fiának, dr. Ady Endrének a leveléből első kézből kapunk szép képet az akkori kőkúti életről.
Birtokigazgatási központként Kőkút egész komoly kiépítettséggel rendelkezett. A rendezett településen, a helyiek házai mellett több szolgálati épület is állt. Az ötszobás gazdatiszti és erdőmérnöki házak mellett több, mint húsz szolgálati lakást építettek az ott dolgozók számára. Abban az időben Kőkútpusztának saját elemi iskolája volt, így mi sem természetesebb, hogy a tanító is ott lakott a családjával, saját szolgálati házukban. Bár távol voltak a „civilizációtól”, de annak vívmányait igyekeztek nem nélkülözni. A házak padlásán lévő tartályokat – kézi pumpával – feltöltve látták el vízzel a konyhát, fürdőszobát és az angol vécét. A Tarna patak vizének felduzzasztásával fürdőt alakítottak ki a lakosoknak, s telente korcsolyapálya várta a gyerekeket. A lakosok és a dolgozók kölcsönösségen alapuló tisztelettel vegyes szeretettel viszonyultak az Ady családhoz, melyre dr. Ady Endre szép példát is felhoz.
1934-ben egy rozsnaki juhász saját kézzel készített ivó csanakot ajándékozott az édesapjának, melyet tisztelete jeléül faragott neki. Mint levelében írja: „11 éves voltam, amikor éppen ebédnél ültünk öcsémmel és édesanyámmal, mikor apám – aki lóháton érkezett Rozsnokról, ahol a cséplést ellenőrizte – mutatta az ajándékba kapott ivó csanakot.” Ady János a csanakot ivásra soha nem használta, nagy becsben tartva éveken át a nappalijában, a nagy könyvszekrény előtt álló íróasztalán tartotta díszként az irattartó mellett. Szerencsére nem veszett el az utókor számára sem, hiszen ma a siroki N. Bujáki Bence magángyűjteményének egyik értékes darabja.
De hasonlóan viszonyult az Ady család is a lakosokhoz, saját pénzükön minden karácsonykor vendégül látták s ajándékkal lepték meg a kőkúti gyerekeket. A kis település fejlődésének a második világháborús front közeledte vetett véget. 1944-ben Adyék Egerbe költöznek, őket a háború már ott éri, s Kőkútpuszta rövidke fénykora ezzel véget is ért.
KOMMENTÁR
Óhatatlanul adódig a gondolat: ha egy település a régiójában elveszíti fontosságát, ha a kor technikai-műszaki eszközeit nem használja, előbb-utóbb a fiatalság számra elveszti vonzását, elkezdődik az elöregedés, a leépülés, s ha ez a folyamat egy kritikus szintet elér, akkor a megmentése már nem lesz vonzó a szűkebb és tágabb vezetés számára sem. Az emlékek felidézése és ápolása lehet ennek egyik ellenszere. Az emlékeket hagyni feledésbe, az értékeket hagyni elveszni olyan luxus, amit egy kis település nem engedhet meg magának. Talán e cikk ösztönzésére egyszer mégis lesz Ady utca Kőkútpusztán.
a cikk eredeti helye - heol.hu
Maga a név nem mondható egyedinek, hiszen az országban több Kőkút-puszta elnevezésű hely is található. Pár utcából álló, Sirokhoz csatolt kistelepülés, melyet az idők során neveztek Kőkút-pusztának vagy Pusztakőkútnak is. Ha veszi az ember a fáradtságot, és körbesétál, akkor a takaros utcák és házak mellett óhatatlanul látja az elmúlást jelző "Eladó" táblákat is.
Mint minden, a fősodorból kiesett település esetében, manapság itt is az elöregedés és az elköltözések hatása érvényesül. Az orvosi rendelő egy héten két órát van nyitva, nincs csatornázás, nincs vezetékes internetszolgáltatás, sőt a mobilszolgáltatók térképein is sok esetben fehér foltként jelenik meg. Az erre járó utazó belefut egy szép kis kápolnába, egy kultúrotthonba és egy kocsmába, melyek közül ez utóbbi a legegyszerűbben látogatható létesítmény. Pedig volt időszak, amikor itt nagy élet folyt, sőt központi szerepet is betöltött a régiójában. Ezen meghatározó korszakát talán legjobban a nagy költővel szoros rokoni kapcsolatban álló Ady családnak a településhez kötődő történetén keresztül lehet bemutatni. Mert bizony, egykoron a Sirok melletti Kőkútpusztán ilyen illusztris család élt.
Az első világháború előtt a Károlyi család kiterjedt birtokkal rendelkezett a Mátrában, melyeket a háború utolsó éveiben betöltött szerepe miatt az akkori vezetés elvett gróf Károlyi Mihálytól. A Sirok melletti Kőkútpusztán – vagy ahogy akkoriban nevezték: Kőkút tanyán – létrehozott Kőkúti Állami Gazdaság feladata volt az elvett részhez tartozó több ezer holdas szántóterületek kezelése. A gazdaság hatáskörébe tartozott még a környéken Csikójárás, ahol sertéstenyésztés folyt, a juhászattal foglalkozó Rozsnak tanya, Túrómező tanya, Laki puszta, Gyula major és Kürli major is. Ady János, a költő Ady Endre unokaöccse itt élt családjával, és ennek a gazdaságnak a vezetője volt 1920-1944 között. A híres költő nevét viselő nagyobbik fiának, dr. Ady Endrének a leveléből első kézből kapunk szép képet az akkori kőkúti életről.
Birtokigazgatási központként Kőkút egész komoly kiépítettséggel rendelkezett. A rendezett településen, a helyiek házai mellett több szolgálati épület is állt. Az ötszobás gazdatiszti és erdőmérnöki házak mellett több, mint húsz szolgálati lakást építettek az ott dolgozók számára. Abban az időben Kőkútpusztának saját elemi iskolája volt, így mi sem természetesebb, hogy a tanító is ott lakott a családjával, saját szolgálati házukban. Bár távol voltak a „civilizációtól”, de annak vívmányait igyekeztek nem nélkülözni. A házak padlásán lévő tartályokat – kézi pumpával – feltöltve látták el vízzel a konyhát, fürdőszobát és az angol vécét. A Tarna patak vizének felduzzasztásával fürdőt alakítottak ki a lakosoknak, s telente korcsolyapálya várta a gyerekeket. A lakosok és a dolgozók kölcsönösségen alapuló tisztelettel vegyes szeretettel viszonyultak az Ady családhoz, melyre dr. Ady Endre szép példát is felhoz.
Az Ady család barátokkal az azóta lerombolt házuk előtt (N. Bujáki Bence magángyűjteményéből)
De hasonlóan viszonyult az Ady család is a lakosokhoz, saját pénzükön minden karácsonykor vendégül látták s ajándékkal lepték meg a kőkúti gyerekeket. A kis település fejlődésének a második világháborús front közeledte vetett véget. 1944-ben Adyék Egerbe költöznek, őket a háború már ott éri, s Kőkútpuszta rövidke fénykora ezzel véget is ért.
KOMMENTÁR
Óhatatlanul adódig a gondolat: ha egy település a régiójában elveszíti fontosságát, ha a kor technikai-műszaki eszközeit nem használja, előbb-utóbb a fiatalság számra elveszti vonzását, elkezdődik az elöregedés, a leépülés, s ha ez a folyamat egy kritikus szintet elér, akkor a megmentése már nem lesz vonzó a szűkebb és tágabb vezetés számára sem. Az emlékek felidézése és ápolása lehet ennek egyik ellenszere. Az emlékeket hagyni feledésbe, az értékeket hagyni elveszni olyan luxus, amit egy kis település nem engedhet meg magának. Talán e cikk ösztönzésére egyszer mégis lesz Ady utca Kőkútpusztán.
a cikk eredeti helye - heol.hu
Megjegyzés küldése