"Húsvét van, odakinn mosolyog az ég is, / adjanak egy ezrest, mosolygok majd én is!" - szól az egyik mostanában használatos locsolóvers. A régen vízbevető hétfőnek nevezett húsvéthétfő sokat szelídült. Annak idején vödörszámmal hordták a lányokra a vizet, úgyhogy amikor hideg időre esett a húsvét, többen is meghaltak tüdőgyulladásban. Az olykor jeges kútvizet később felváltotta a szódásszifon, ma pedig az orrfacsaró kölnik korát éljük.
A húsvéti népszokásokról dr. Tátrai Zsuzsannával, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársával beszélgettem. A legtöbb szokás ötvözi a pogány tavaszköszöntő ünnep és a keresztény egyházi ünnep elemeit. A termékenységet és a megtisztulást szimbolizáló locsolásnak is van katolikus magyarázata: a hagyomány szerint a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. A locsolás az eladósorú nagylányok szépség- és egészségvarázslása volt. A locsolóverseknek nincs nagy múltjuk, az egyszerű vízzel való leöntést valószínűleg nem övezte semmilyen szertartás. Leginkább a műköltői eredetű versikék terjedtek el, de léteznek népköltészeti, félnépi és vallásos locsolóversek is.
A mai napig tartják az erdélyi falvakban a húsvéti határjárást: szombat hajnalban egyházi zászlóval körbejárják a falu határát. Ez a rítus a hiedelem szerint védelmet biztosít a természeti csapásoktól. Vidéken most is él a húsvétvasárnapi ételszentelés szokása. A szépen feldíszített sonkát, kalácsot, tojást elviszik a templomba, és megáldatják a pappal. A megszentelt ételek maradékát soha nem dobták ki, hanem tűzbe vetették: a néphagyomány szerint így a halottaknak is jutott belőle.
Húsvéti szokás volt Erdélyben a kakaslövés is. Régen élő kakasra lövöldöztek íjjal és nyílveszszővel, újabban már csak festett céltáblára. A célba lövést tréfás rigmus kíséri. Először perbe fogják a kakast, majd elmondják a búcsúztatóját. Ha a nyíl pontosan a kakas szívébe fúródik, véget ér a játék. A szokást kakasvacsora fejezi be.
Manapság sok városi lány elmenekül otthonról húsvéthétfőn. Egyrészt azért, mert nem szeretik a pacsuliszagú kölniket, különösen akkor nem, ha azt az utcáról becsöngető idegen gyerekek öntik rájuk. Régen is volt a locsolásnak adománykérő jellege: a gyerekek először mindig a keresztanyjukat mentek el meglocsolni ajándék reményében; de csak az utóbbi évektől kezdve járnak idegenek a lányos házakhoz pénzért locsolni.
Nagyon sok húsvéti népszokás teljesen eltűnt. Tátrai Zsuzsanna ezt azzal magyarázza, hogy megszűntek a falusi közösségek, nincs, aki megszervezze a szokások a felújítását. Ez egy oda-viszsza folyamat, ugyanis a szokásoknak közösségteremtő ereje van. Többnyire csak aludni járnak haza a falun élők, mivel a munkahelyük a városban van. A hagyományok nem szállnak apáról fiúra, ma már a szokások átadása az iskola feladata.
forrás: nol.hu
Megjegyzés küldése