A megyeszékhelyen a Gárdonyi Géza Színházban tartották a díszünnepséget. - Az ifjúság és a március 15-ének viszonya mindig meghatározó volt. A nem is olyan régi múlthoz tartozik, hogy az előző rendszerben ezt az ünnepet munkanappá degradálták, és összemosták március 21-ével, valamint április 4-ével Forradalmi Ifjúsági Napok címszó alatt. Ezzel is az egyik legszentebb ünnepünk jelentőségét igyekeztek eltüntetni – ezekkel a gondolatokkal vezette fel ünnepi beszédét Martonné Adler Ildikó, Eger alpolgármestere a nemzeti ünnepünk alkalmából a Gárdonyi Géza Színházban tartott keddi díszünnepségen.
A politikus asszony beszédében diákoknak arról szóló gondolataiból is szemezgetett, hogy mit is jelet számukra az ünnep, illetve felidézte saját gyermekkorát, amikor óvodásként, kokárdával a blúzán – nem tudva még, hogy mit is jelent március 15. – boldogan ünnepelt.
– Március 15-ét nagyon lehet szeretni, és úgy kell viszonyulnunk hozzá, mint egyfajta „családi ünnephez”. A kérdés éppen ezért az, hogy körül tudjuk-e ülni a nagyasztalt, tudjuk-e behozni magunk mellé a távollévőket is – fogalmazott a szónok, majd beszélt arról a felelősségről, amit a családból kikerülő gyermek nevelésében a pedagógusra hárul a nemzettudat megteremtésében. Mert a történelmet szerinte nem elég megtanítani, szemléletet is kell vele adni.
– Erre mindig is voltak kiváló pedagógusaink – tette hozzá, majd úgy folytatta, hogy tudni kell ünnepelni, de csupán ünnepelni az kevés. Ki is kell tudni olvasni az ünnepi üzeneteket. Ezek legfontosabbika, hogy igent kell mondani az összetartozásra, nemet a széthúzásra.
– A hazánkat gyalázó, a hazánknak ártó mondatokkal szemben sokkal nehezebb hadat viselni, mint valóságos fegyverek ellen harcolni – mondotta az alpolgármester, majd kifejezte azon meggyőződését, hogy a nemzeti identitás maga a nemzet. Úgy vélte, hogy az üzenetek célbajuttatásában az egrieknek különös felelőssége van, amit maga Kossuth is megállapított, amikor úgy fogalmazott, hogy itt nem hirdetni, hanem csak tanulni lehet a hazafiságot.
A színházi díszünnepségen az ünnepi beszédet követően „Márciusi akarat” címmel a teátrum művészeinek Fehér István által szerkesztett előadását láthatták az ünneplők. A megemlékezés 12 órától a Petőfi szobornál folytatódott műsorral, majd koszorúzással.
a cikk eredeti helye - heol.hu
A politikus asszony beszédében diákoknak arról szóló gondolataiból is szemezgetett, hogy mit is jelet számukra az ünnep, illetve felidézte saját gyermekkorát, amikor óvodásként, kokárdával a blúzán – nem tudva még, hogy mit is jelent március 15. – boldogan ünnepelt.
– Március 15-ét nagyon lehet szeretni, és úgy kell viszonyulnunk hozzá, mint egyfajta „családi ünnephez”. A kérdés éppen ezért az, hogy körül tudjuk-e ülni a nagyasztalt, tudjuk-e behozni magunk mellé a távollévőket is – fogalmazott a szónok, majd beszélt arról a felelősségről, amit a családból kikerülő gyermek nevelésében a pedagógusra hárul a nemzettudat megteremtésében. Mert a történelmet szerinte nem elég megtanítani, szemléletet is kell vele adni.
– Erre mindig is voltak kiváló pedagógusaink – tette hozzá, majd úgy folytatta, hogy tudni kell ünnepelni, de csupán ünnepelni az kevés. Ki is kell tudni olvasni az ünnepi üzeneteket. Ezek legfontosabbika, hogy igent kell mondani az összetartozásra, nemet a széthúzásra.
– A hazánkat gyalázó, a hazánknak ártó mondatokkal szemben sokkal nehezebb hadat viselni, mint valóságos fegyverek ellen harcolni – mondotta az alpolgármester, majd kifejezte azon meggyőződését, hogy a nemzeti identitás maga a nemzet. Úgy vélte, hogy az üzenetek célbajuttatásában az egrieknek különös felelőssége van, amit maga Kossuth is megállapított, amikor úgy fogalmazott, hogy itt nem hirdetni, hanem csak tanulni lehet a hazafiságot.
A színházi díszünnepségen az ünnepi beszédet követően „Márciusi akarat” címmel a teátrum művészeinek Fehér István által szerkesztett előadását láthatták az ünneplők. A megemlékezés 12 órától a Petőfi szobornál folytatódott műsorral, majd koszorúzással.
Díszünnepség a színházban Fotó: Korsós Viktor
Megjegyzés küldése