A történelmi nap összes többi elemét felhasználták már mindenféle tanulságok levonására. És ami nagyobb baj: az agyakba sulykolására.
Hosszú hétvége volt, és az ablakon át időnként rá- ránéztem mit ténykedik a szomszéd. A nyolcvan esztendős ember előbb fát metszett a takaros kertjében, majd javítgatta a kerítése apróbb hibáít. Az udvarán pakolászgatott egy darabig, hogy a portája megfeleljen a saját maga és a mindent látó környékbeliek kimondatlanul is szigorú elvárásainak. A falu már csak ilyen. Néz és ítél. A falulakó pedig – ha abban a korban nevelkedett, amikor még „illett” rendett tartani a háznál – próbál megfelelni. Túl a nyolcvanon is.
A másik szomszéd kisiskolás gyermeke végigvidámkodta a napsütötte hétfőt. Biciklit tekert, autószerelést nézett, hóna alatt egy focilabdával a sportpályára indult. A madarak pedig csicseregtek neki. Pontosabban nem kifejezetten a kis srácnak, hanem mindenkinek, hiszen a fészeklakók számára is végérvényesen megérkezett a tavasz. Nem változtat ezen a tézisen az sem, hogy március 15-ének reggelén – amikor ezek a sorok szépen szaporodtak a monitoron – odakint havas esővel szólt vissza a távozó évszak.
Jó is, hogy esett. Március 15-ének az esernyők adják ugyanis az egyetlen, a politika által ki nem forgatható, 1848-at autentikusan idéző aktualitását. A történelmi nap összes többi elemét felhasználták már mindenféle tanulságok levonására. És ami nagyobb baj: az agyakba sulykolására. Nemzedékem például a FIN (Forradalmi Ifjúsági Napok) programsorozatból „tanulhatta meg”, hogy Habsburgot elűzni, tanácsköztársaságot kikiáltani, és a szovjet által „felszabadítva lenni” egy tőről fakad. Ezt a hazugságot szerencsére legyűrte a rendszerváltás. Azt azonban sajnálhatjuk, hogy rendre újak építésével szembesülünk.
Akkor már inkább a fametszés, vagy egy jól irányzott pontrúgás a felső ficakba!
SIKE SÁNDOR
a c ikk eredeti helye - heol.hu
 |
| fotó: Csörsz Attila |
Hosszú hétvége volt, és az ablakon át időnként rá- ránéztem mit ténykedik a szomszéd. A nyolcvan esztendős ember előbb fát metszett a takaros kertjében, majd javítgatta a kerítése apróbb hibáít. Az udvarán pakolászgatott egy darabig, hogy a portája megfeleljen a saját maga és a mindent látó környékbeliek kimondatlanul is szigorú elvárásainak. A falu már csak ilyen. Néz és ítél. A falulakó pedig – ha abban a korban nevelkedett, amikor még „illett” rendett tartani a háznál – próbál megfelelni. Túl a nyolcvanon is.
A másik szomszéd kisiskolás gyermeke végigvidámkodta a napsütötte hétfőt. Biciklit tekert, autószerelést nézett, hóna alatt egy focilabdával a sportpályára indult. A madarak pedig csicseregtek neki. Pontosabban nem kifejezetten a kis srácnak, hanem mindenkinek, hiszen a fészeklakók számára is végérvényesen megérkezett a tavasz. Nem változtat ezen a tézisen az sem, hogy március 15-ének reggelén – amikor ezek a sorok szépen szaporodtak a monitoron – odakint havas esővel szólt vissza a távozó évszak.
Jó is, hogy esett. Március 15-ének az esernyők adják ugyanis az egyetlen, a politika által ki nem forgatható, 1848-at autentikusan idéző aktualitását. A történelmi nap összes többi elemét felhasználták már mindenféle tanulságok levonására. És ami nagyobb baj: az agyakba sulykolására. Nemzedékem például a FIN (Forradalmi Ifjúsági Napok) programsorozatból „tanulhatta meg”, hogy Habsburgot elűzni, tanácsköztársaságot kikiáltani, és a szovjet által „felszabadítva lenni” egy tőről fakad. Ezt a hazugságot szerencsére legyűrte a rendszerváltás. Azt azonban sajnálhatjuk, hogy rendre újak építésével szembesülünk.
Akkor már inkább a fametszés, vagy egy jól irányzott pontrúgás a felső ficakba!
SIKE SÁNDOR
a c ikk eredeti helye - heol.hu
Megjegyzés küldése