50 ÉVE TÖRTÉNT | A gyerek kénytelen olyan véleményt kialakítani magában, hogy neki a felnőttek az ellenségei, mert majdnem minden alkalommal becsapják. Öt nem veszik komolyan.
Bosszantó és helytelen is az a mód, ahogy a gyerekekkel bánnak néhányan a kereskedelmi dolgozók közül. Mintha egyetlen céljuk lenne - becsapni a gyereket.
Mi történik, ha a szülő tízéves korú gyermekét elküldi az üzletbe vásárolni? A legtöbb esetben ugyancsak megbánja. Hoz a gyerek tíz deka szalámit, mondjuk, amiben két véget is becsempészi az eladó. Ha kenyeret kér a gyerek, biztosan a legrégibb, a legégettebb kenyeret adják neki oda. Mindazt, amit felnőttel nem mernének megtenni, a gyerekkel nyugodt lelkiismerettel megcsinálják.
Nemrég a fiam sírva jött vissza a borbélytól. A nyaka olyan vörös volt, mint a pecsenye, de még a borotva nyomait is megtalálhattuk a bőrén, égő vörös csíkként, mintha tetoválták volna.
Hány és hány szülő mond el az előbbivel azonos eseteket. Magatartásról, különös gyakorlatról van szó, aminek szenvedő alanya nemcsak a gyerek, hanem a szülő is. Mert a szülő szeretné mielőbb önállóságra nevelni gyerekét. Igyekszik mielőbb bevonni a család közös feladatainak végrehajtásába, és ezért bízza rá a vásárlást, ezért küldi el egyedül a borbélyhoz.
Csakhogy a helyes nevelési elképzelésnél időnként kellemetlen buktatói keletkeznek. A gyerek kénytelen olyan véleményt kialakítani magában, hogy neki a felnőttek az ellenségei, mert majdnem minden alkalommal becsapják. Öt nem veszik komolyan.
De az elvi, erkölcsi kategóriákon túl van az ügynek egy sokkal közvetlenebb materiális része is. Nevezetesen az, hogy a gyerek sem az üzletben, sem a borbélynál nem kér szívességet, hanem pénzt ad azért, amit kap. A forint pedig a gyerek kezében sem ér kevesebbet, mint a felnőtt kezében.
Furcsa dolgok ezek, alig érthetőek. Miért tartják néhányan prédának a gyereket? És akkor még ők szidják időnként a mai fiatalokat! Vagy úgy gondolják, hogy a gyerek nem elsősorban a felnőttek példáin nevelkedik? Miért kell őket már eszmélésük kezdetén kiábrándítani?
(Népújság, 1966. április 1.) - a cikk eredeti helye - heol.hu
Megjegyzés küldése