Breznay Imre Egerben született 1870-ben. Az elemi iskolát
és a gimnázium alsóbb osztályait szülővárosában végezte.
1891-ben az Egri Érseki Római Katolikus Tanítóképzőben
tanítói oklevelet szerzett. Budapesten 1894-ben kapta meg
felső nép- és polgári iskolai tanítói oklevelét, amely a magyar
nyelv és történelem oktatására jogosította fel. Tanítóképző
intézeti tornatanári oklevelet is szerzett. Kezdetben az
Apponyi család bécsi otthonában házitanító. Samassa József
érsek 1895-ben Egerbe hívta, a tanítóképző természettan
és mennyiségtan tanárának. 1898-ban felmentették a fenti
tárgyak tanítása alól és megbízták a magyar nyelv és irodalom,
a történelem és az alkotmánytan oktatásával.
1924-ben
címzetes igazgató lett. 1930-ban ment nyugdíjba.
Közéleti emberként a különböző társadalmi, művelődési
és jótékonysági mozgalmak, szervezetek aktív résztvevője.
Az Egri Műkedvelők Körének és az Egri Dobó István Társaságnak
védnöke, az Egri Fertálymesteri Testületnek tiszteletbeli
elnöke, a Keresztény Iparoskörnek és az Egri Polgári
Dalkörnek dísztagja volt.
A Gárdonyi Társaság és a Magyar Turista Egylet Bükki Osztályának alelnöke, a budapesti Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság tagja. A Ciszterci Diákszövetség egri alosztályának titkára.
A Tanítóképző Tanárok Országos Egyesületének, az egri Kaszinónak és a Hevesmegyei Takarékpénztárnak választmányi tagja. 1931-től 1944-ig az Egri Nyomda Rt. Elnöke, valamint Eger város képviselőtestületének is tagja volt. Breznay Imre szerkesztette a Népiskolai Tanügyet (1898- 1900), az Eger című újságot (1910-1914) és az Egri Népújságot (1921-1924). Írásai országos folyóiratokban is megjelentek (pl. Budapesti Hírlap, Magyar Paedagógia, Nemzeti Újság, stb.) Szépirodalommal is foglalkozott, verseket írt és irodalomtörténeti kutatómunkát is végzett.
A „Borovszky” (Magyarország vármegyéi és városai című sorozat) Heves vármegyei kötetében ő írta a megye sajtójáról és színjátszásáról szóló részt. Breznayt elsősorban helytörténészként ismerjük. Művei ma is a kutatók nélkülözhetetlen forrásai, többet közülük ismét kiadtak. Történeti munkái a megbíz hatóak és olvasmányosak, de tudományos igényű stílusúak. Legjelentősebb műve Eger a XVIII. században, melynek két kötete 1933-ban és 1934-ben jelent meg. Ezen kívül még jelentősebb munkái: Az egri fertálymesterségről (1907, 1939),
A tűzoltásról és a tűz ellen való védekezésről (1913), Az Egri Kaszinó százéves története (1934), Egri képeskönyv (1937). Ez utóbbit Karczos Bélával közösen szerkesztette, amely több nyelven és 230 fotó segítségével mutatja be a korabeli várost. Az Eger múltjából című művét két kötetesre tervezte, de sajnos csak az első jelent meg 1926-ban. Ebben olyan fontos és érdekes egri témákat dolgoz fel a 18-19. századból, mint a régi térképek Egerről, városfalak és városkapuk, az Egerpatak szabályozása,
Eger hídjai, egri árvizek és tűzvészek.
Löffler Erzsébet Breznay Imre történetírói munkássága című
tanulmányában (Agria XXI.: Az Egri Dobó István Vármúzeum
évkönyve. Eger, 1985) közli Breznay Imre önállóan megjelent
műveinek és történeti cikkeinek bibliográfiáját is.
Breznay Imre munkásságáért 1932-ben a polgári Signum
Laudist, 1940-ben pedig a Magyar Érdemrend tiszti keresztjét
kapta meg. 1944 februárjában hunyt el Egerben. A nekrológot
Kapor (Apor) Elemér írta az Eger című lap február 18-i
számában.
A gyásszertartást Kriston Endre püspök végezte, a gyászbeszédet pedig Somos Lajos tanítóképző intézeti igazgató mondta. Hamvait az egri Fájdalmas Szűzről elnevezett (Hatvani) temetőben helyezték örök nyugalomra. Kálnoky István polgármester javaslatára Egerben utcát neveztek el róla, a „boldog idők boldog krónikásáról”.
A háború miatt ez a kívánság csak később valósult meg. Jókai utcai lakóháza falán 2004-ben emléktáblát helyeztek el. Stróbl Alajos a Dobó-szobor egyik mellékalakját, Mekcsey Istvánt Breznay Imréről mintázta. Breznay Imre Eger város 20. századi történelmének meghatározó személyisége. Oly sokat tett szeretett szü- lővárosáért, hogy megérdemelné a posztumusz díszpolgári címet és a város által felállított síremléket az utókor hálájaként.
Dr. Szecskó Károly
a cikk megjelent EGRI MAGAZIN számában
A Gárdonyi Társaság és a Magyar Turista Egylet Bükki Osztályának alelnöke, a budapesti Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság tagja. A Ciszterci Diákszövetség egri alosztályának titkára.
A Tanítóképző Tanárok Országos Egyesületének, az egri Kaszinónak és a Hevesmegyei Takarékpénztárnak választmányi tagja. 1931-től 1944-ig az Egri Nyomda Rt. Elnöke, valamint Eger város képviselőtestületének is tagja volt. Breznay Imre szerkesztette a Népiskolai Tanügyet (1898- 1900), az Eger című újságot (1910-1914) és az Egri Népújságot (1921-1924). Írásai országos folyóiratokban is megjelentek (pl. Budapesti Hírlap, Magyar Paedagógia, Nemzeti Újság, stb.) Szépirodalommal is foglalkozott, verseket írt és irodalomtörténeti kutatómunkát is végzett.
A „Borovszky” (Magyarország vármegyéi és városai című sorozat) Heves vármegyei kötetében ő írta a megye sajtójáról és színjátszásáról szóló részt. Breznayt elsősorban helytörténészként ismerjük. Művei ma is a kutatók nélkülözhetetlen forrásai, többet közülük ismét kiadtak. Történeti munkái a megbíz hatóak és olvasmányosak, de tudományos igényű stílusúak. Legjelentősebb műve Eger a XVIII. században, melynek két kötete 1933-ban és 1934-ben jelent meg. Ezen kívül még jelentősebb munkái: Az egri fertálymesterségről (1907, 1939),
A tűzoltásról és a tűz ellen való védekezésről (1913), Az Egri Kaszinó százéves története (1934), Egri képeskönyv (1937). Ez utóbbit Karczos Bélával közösen szerkesztette, amely több nyelven és 230 fotó segítségével mutatja be a korabeli várost. Az Eger múltjából című művét két kötetesre tervezte, de sajnos csak az első jelent meg 1926-ban. Ebben olyan fontos és érdekes egri témákat dolgoz fel a 18-19. századból, mint a régi térképek Egerről, városfalak és városkapuk, az Egerpatak szabályozása,
A gyásszertartást Kriston Endre püspök végezte, a gyászbeszédet pedig Somos Lajos tanítóképző intézeti igazgató mondta. Hamvait az egri Fájdalmas Szűzről elnevezett (Hatvani) temetőben helyezték örök nyugalomra. Kálnoky István polgármester javaslatára Egerben utcát neveztek el róla, a „boldog idők boldog krónikásáról”.
A háború miatt ez a kívánság csak később valósult meg. Jókai utcai lakóháza falán 2004-ben emléktáblát helyeztek el. Stróbl Alajos a Dobó-szobor egyik mellékalakját, Mekcsey Istvánt Breznay Imréről mintázta. Breznay Imre Eger város 20. századi történelmének meghatározó személyisége. Oly sokat tett szeretett szü- lővárosáért, hogy megérdemelné a posztumusz díszpolgári címet és a város által felállított síremléket az utókor hálájaként.
Dr. Szecskó Károly
a cikk megjelent EGRI MAGAZIN számában
Megjegyzés küldése