Galyatető első megnevezett épülete a Samassa egri bíboros érsekről elnevezett menedékház volt (1894). A nyitott épület a fáradt turistáknak pihenő és éjjeli szállást nyújtott, az évszázadok folyamán azonban a tetejét eltüzelték, köveit széthordták. Később jött egy új nemzedék, A Magyar Hegymászók Egyesülete, akik 1921-24 között a Nagy Galya ormán, az egri érsekségtől 30 évre bérelt területen terméskőből megépítették az „Egyetemiek menedékházát”.
Az épület mellett tartalék famenedékház, kilátó, és 3 síugrósánc is volt. Emellett a Posta-, távbeszélő-, és távíró- ügynökség, a Meteorológiai Intézet észlelő állomása, és az Országos Mentőállomás 1. számú állomása kapott itt helyet.
A menedékházban 2 nagy étterem, klubszoba, könyvtár (!) is működött. Emellett volt gondnoki szoba, postahivatal és 6 hálóterem, 57 ággyal. Tartalék fekvőhelyből 40-et találtak itt a turisták. Izgalmas hegyvidéki élet folyt itt, a konyha folyamatosan üzemelt, síversenyeket rendeztek, a menedékház tanfolyamoknak, iskolai kirándulásoknak is helyet adott. Mindent összevetve az Egyetemiek menedékháza európai szintű, az alpesi és tátrai házakkal vetekedő épület volt. Akkoriban a Galyatető környéki útjelzéseket az MHE tagjai tartották karban, valamint tevékeny alpin szakirodalmi működést is folytattak. Körükből került ki a Turistaság és Alpinizmus szerkesztőgárdája, és a munkatársak jelentős része.
Péter-hegyesén 1934-ben adták át az Andezit Kilátót, ami akkoriban a lombkorona fölé magasodva nyújtott páratlan panorámát a látogatók elé.
A mai Galyatető Turistacentrum alapjául szolgáló épületet 1938-ban építették. A leírások szerint az építményen próbálták ki, hogy az akkoriban luxusberuházásnak számító Nagyszálló köveit hogyan építsék, később pedig építési irodának és munkásszállásnak használták. A hotel átadása 1939-ben történt. Érdekessége, hogy a fürdőrészlege is már abban az időben megépítésre került. Miután a munkások elhagyták a területet, az üresen maradt házba a szálló cselédsége és kiszolgáló személyzete költözött.
A II. világháború után a Nagyszálló Élmunkás üdülővé vált, majd később SZOT üdülővé, a mi épületünkben azonban továbbra is a személyzet kapott helyet.
Később az épületben pékség nyílt, ekkor kapta a kémény hozzáépítést. Ezt követően síszerviz és kölcsönző üzemelt benne. Az utolsó időkben még kocsiszín is volt. Az első általunk készített építési fotókon látható nagy garázskapukat ebben az időben építették.
Az épület mögött a korabeli építésvezető családjának háza kapott helyet, amely később sokáig működött általános iskolaként. Sajnos az állaga a hosszú, kihasználatlan idő alatt erőteljesen leromlott, ezért az újjáépítés alkalmával csak az utcafronti szakaszt lehetett megtartani.
fotó: turistamagazin.hu
a cikk eredeti helye - TÖRTÉNELEM, galyacentrum.hu
Megjegyzés küldése