Elindult a szalakóták számára is az idei költési szezon és a madarak lassan hozzálátnak a számukra kihelyezett mesterséges odúk elfoglalásához – írja Enyedi Róbert, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa.
A szalakóta erős testalkatú, csóka méretű, kék és barna színezetű, feltűnő megjelenésű madár. Magyarországon elsősorban a füves élőhelyek, az egykori fás legelők, erdőspuszta-maradványok, a homoki fehérnyarasok szolgálnak élőhelyéül. A szalakóta a XX. század közepéig hazánk minden alkalmas élőhelyén előfordult, de ezután olyan jelentősen csökkent az állománya, ami miatt az egész Dunántúlról el is tűnt.
Aktív természetvédelmi tevékenységekre volt és van szükség ahhoz, hogy megállítsuk az állománycsökkenést – emelte ki Enyedi Róbert. – Ilyen a mesterséges „D-odúk” kihelyezése is, amelyeket szívesen foglalnak el költőhelyül a faj egyedei. Ezzel az elmúlt két évtizedben jelentős sikereket értünk el a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén is.
Ezeket a természetvédelmi és fajvédelmi célú erőfeszítéseket kívánja folytatni a 2014-ben indult, „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” elnevezésű Life+ program, amelynek keretében fokozott figyelmet fordítunk e madarak aktivitásának nyomon követésére is.
Hazánkban április 13-án a Baksi-pusztánál láttak először szalakótát. Ez feltűnően korai. Az igazgatóság területére általában április végén, május elején szoktak megérkezni. Az igazgatóság kollégái közül először Seres Nándor pillantott meg két madarat április 29-én, Négyes és Borsodivánka között. Másnap Borbáth Péter észlelt két példányt Jásziványnál. Kiss Dóra és Enyedi Róbert szintén két szalakótát látott Mezőnagymihálynál. Sasvári János hétfőn látott egy példányt Dormánd közelében.
Szalakóta GPS loggerrel. (Fotó: Széll Antal)
M. A.
a cikk eredeti helye - heol.hu
Megjegyzés küldése