Különleges, egyedülálló, formabontó nagyszabású, csodálatos jelzőkkel illette a megnyitó közönsége a május 21-én a Templom Galériában nyílt kiállítást. A Galéria reprezentatív, monumentális barokk templomtere, mint kiállító tér – kissé romos állapota ellenére is – impozáns. A templom hajójában május 10-től egy másik, fából ácsolt hajó építésébe fogtak a kiállítás szervezői. Ez a hajó lett a kiállítás installációja, melyre az alkotások kerültek. A hajó nem öncélú építmény, minden elemében azt az összhangot sugallja, mely a kiállítás gondolati, tartalmi útja. Programja összekapcsolódik a világot jelenleg érzékenyen érintő nagy emberi problémával, a vizek, vizeink sorsának kérdéseivel.
A tapasztalatok és megfigyelések azt mutatják, hogy a mesék, mítoszok a bennünk élő, velünk született üzeneteket szabadítják fel. A program nem egy konkrét mítoszt dolgozott fel, hanem a mítoszok nyelvére fordította át ezt az aktuális gondolatsort.
A védelmet kérő mezők hazánk minden folyóvize, tava, forrása és kútjai lehettek a Duna és a Tisza tájainak, a Kárpát-medence minden vizének területén. A szervezők remélték, de maguk sem gondolták, hogy ezzel a témával ilyen erővel „szabadítják ki” a tündér-világot és felszínre kerülnek az életőrző belső erőink. A program „forrása” az Egri Kulturális és Művészeti Központ zománcműhelyében elindított hajó gondolatútjával kezdődött. Ezen a hajón valamennyi alkotó helyet foglalt, és megtervezte a hajó útját és a hajó képét. Mindenki a maga nevében egy-egy kedvenc mitológiai lényét jelenítette meg.
Egyre többen jelentkeztek erre az utazásra, és a hajó növekedett. Az ország különböző terültéről jöttek a résztvevők, míg a kiállítás leendő tere – a Templom Galéria hajójában – ácsolt hajóvá növekedett, így a ki- állítás a VÍZI IKONOSZTÁZ nevet kapta, a bizánci szertartású templomok képfalai, képállványai analógiájára. A hajó maga a Selyemsárhajó nevet viseli. Ezen a hajón foglalnak helyet az ország 24 teleüléséről, 34 közösségből érkezett alkotók művei. A 366 alkotással, mely a szökőévek napjainak számát idézi – 433 alkotó utazik együtt.
Ez a közös utazás egyben egy országos méretű közös szemléletet tükröz, melyet nemcsak a téma sugall, hanem a zománctechnika valódi szellemét, szellemiségét is megidézi. Az ezekben a műhelyekben folyó munka megújítja magát a technikát is, hisz a fiatalok fogékonyak a tűz szellemének üzenetére. A képeken megjelenő gonosz és a harmóniát képviselő erők küzdelmét fokozza a bejáratnál elhelyezett fekete sárkányok, és a hajó árbócán elhelyezett fehér sárkány gyerekek által is röptetett deltoidforma megjelenése. Az orrán elhelyezett sellő-baba mutatja a haladás irányát, és őrzi vidékünket.
A kiállítást két zománcozott fejű rajzolt testű macska őrzi a templomajtóban és lándzsával az épített hajó bejáratánál, melyek a mesék csizmás kandúrjának alakjában is megelevenednek. Összefoglalva mondhatjuk, hogy ez a kiállítás több szempontból is új szellemet, súlyos mondanivalót hordoz tematikájában, a magyar szellem erősítésében, az installálásában, a tehetséggondozásban, az archaikus rajzi alapképzés módszerében, az alkotások technikai megoldásaiban, a technika vissza-pentatonizálásában.
„Több lett ez egy egyszerű kiállításnál, mert, ha folytatjuk – márpedig folytatjuk – ezt az utat művészi programjainkkal, akkor egy érzékenyebb, a mesék, legendák valóságát megragadó gondolati, és érzelmi úton hajózhatunk tovább SELYEMSÁRHAJÓNKON” – vallják a szervezők: Kovács Katalin és Kátai Mihály.
A hajón elhelyezett művek június 25-től társául szegődtek a Bükki Nemzeti Park védjegyével ellátott kézművesek kiállításához. Megszelídítve, csak a hajó a rajta lévő alkotásokkal július 24-ig lesz látható hétfő kivételével 10-től 18 óráig. A kiállítás támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Heves megyei Vízmű Zrt.
forrás: EGRI MAGAZIN