464 évvel ezelőtt, 1552. szeptember 17-én az Eger várát ostromló török sereg miután teljesen elszigetelte a várat, megkezdte a szisztematikus várvívást, melynek egyik legfontosabb kezdő fázisa a tüzérség által végzett rombolás volt…
A vár teljes elszigeteléséről tanúskodik az is, hogy ekkor tértek vissza Dobó István kapitány által kiküldött követek, s visszaútjukat csak fegyverrel tudták biztosítani: magyarul a törökökkel szemben karddal kellett utat vágni maguknak a védőkhöz. Szeptember 17-ről 18-ra virradó hajnalban Varsányi János és Vas Miklós kicsiny kísérettel – álruhásan – érkeztek vissza. A török táboron sikerrel átkelhettek(!), de a sípjelükre a várkapunál török tömeg rohanta le őket. A véres küzdelemben csak nehezen tudtak bejutni a várba, sokan sebesültek, mint maga Vas Miklós (akit Dobó hamarosan újabb üzenettel küldött ki, s aki aztán sikerrel eljutott Szarvaskőre s onnan tovább a királyhoz); illetve egy bizonyos Szűrszabó István elesett.
A török tüzérek (topcsik) ágyúikat egyre közelebb hozhatták az egri vár falaihoz, mivel a sáncok és az ágyúállások kiépítése (melyet nappal – s ahol ez az egriek erős lövöldözése miatt nem lehetett – és éjjel egyaránt folytattak) lehetővé tette, hogy akár 200-300 méternyire, sőt bizonyos részeken, mint a város irányából – amelyet már az ostrom kezdetén megszálltak – akár 120-130 méternyire foglaljanak állást, és kezdjék meg a tüzelést. Innen is, és a magasabb pontokról egyaránt lőtték a várat; ettől fogva12 napon keresztül.
A tüzérek igyekeztek rést törni a falakon, de lőttek – a magaslatokról – a vár védőire és az épületekre is, illetve – a korszakban bevált módszerrel – lőttek gyújtólövedékeket is, hogy valamiképpen tüzet okozzanak a várban, akár az épületekben, akár a felhalmozott erődítési épületanyagokban, vagy éppen az állatoknak szánt szalma- és szénakazlakban… etc.
Amíg a török tüzérség főfeladata a falak rombolása volt, úgy a védők igyekeztek ezeket a rombolásokat – amint csak lehetett – javítani. Természetesen ezt a munkát viszont a török puskások és íjászok egyaránt akadályozták. Akik a résekben, vagy a réseken munkálkodni kezdtek, nyomban tüzet nyitottak rájuk.
A hadtörténeti kutatások szerint – első sorban Sugár István nyomán – a török tüzérség állásai és a tüzelési irányuk a következően nézett ki:
„Föld bástya: kezdetleges megépítettsége és a várfalak védett övezetéből való előreugró kialakítása miatt vonzó célpont volt. A városbeli Boldogasszony templom elől lőtték. (Ma a Május 1 utcai szervita templom áll a helyén.) A székesfehérvári bég ütegei, – Arszlán bég, akinek a vitézségét és vakmerőségét még az egykorú magyar krónikások sem tagadják meg. Istvánffy Miklós szerint Eger ostrománál ő tüntette ki magát legjobban – támadták e bástyát négy tarackkal.
Sándor-, Tömlöc-, Földbástya, Püspöki palota, Töltés. A királyszékéről nyílott tiszta kilövési lehetőség. Itt volt az egyik legjelentékenyebb ütegállás. (Ma a Darvas és Bérc utcák déli végén.)
Dobó-, Tömlöcbástya, Nyugati várfal: a városból az akkori Nagyprépost kertjéből (ma a Knézics utcai török minaret területén) lőtték ezeket a védműveket. A kertbe nagy sáncokat "vetettek" és a sáncokba 14 öreg ágyút és több tarackot vontattak. Felfelé kellett lőni kb. 30 m. magasságba ugyanúgy, mint az Arszlán bég ütegeinek. Elsősorban a székesegyház tornyait célozták, de a Szentély bástya melletti Töltés lövegállásait és a Belső vár területét is.
Szeglet palota, Bebek- (Bolyky) torony: ezeket már az Almagyar-hegy magaslataira telepített ütegállások közül az északkeleti ütegállásból lőtték. Ez kb. azonos magasságból lőtte a Külső várat.
Bebek- (Bolyky) torony, Bebek-, Szentély bástya, Töltés: ezeket az Almagyar hegy tetején felépített ütegekből lőhették. Ez kb. 35 méterre (!) magasodott a Belső vár szintje fölé és 200-250 méterre volt tőle.
Ókapu-, Bebek bástya: ezeket a délkeleti ütegállásból lőtték. Ez az állás is kb. azonos magasságban volt a külső váréval.”
A szeptember 17-ei küzdelmekhez kapcsolódik Bakocsai István egri vitéz hőstette, aki mikor a janicsárok a külsővár falaira felhatoltak és egy zászlajukat is kitűzték, ő maga ott egymagában sokakkal küzdött – míg bajtársai segítségére nem siettek – s leszorítva a törököket, a zászlójukat kitépte és a mélybe hajította…
A vár teljes elszigeteléséről tanúskodik az is, hogy ekkor tértek vissza Dobó István kapitány által kiküldött követek, s visszaútjukat csak fegyverrel tudták biztosítani: magyarul a törökökkel szemben karddal kellett utat vágni maguknak a védőkhöz. Szeptember 17-ről 18-ra virradó hajnalban Varsányi János és Vas Miklós kicsiny kísérettel – álruhásan – érkeztek vissza. A török táboron sikerrel átkelhettek(!), de a sípjelükre a várkapunál török tömeg rohanta le őket. A véres küzdelemben csak nehezen tudtak bejutni a várba, sokan sebesültek, mint maga Vas Miklós (akit Dobó hamarosan újabb üzenettel küldött ki, s aki aztán sikerrel eljutott Szarvaskőre s onnan tovább a királyhoz); illetve egy bizonyos Szűrszabó István elesett.
A török tüzérek (topcsik) ágyúikat egyre közelebb hozhatták az egri vár falaihoz, mivel a sáncok és az ágyúállások kiépítése (melyet nappal – s ahol ez az egriek erős lövöldözése miatt nem lehetett – és éjjel egyaránt folytattak) lehetővé tette, hogy akár 200-300 méternyire, sőt bizonyos részeken, mint a város irányából – amelyet már az ostrom kezdetén megszálltak – akár 120-130 méternyire foglaljanak állást, és kezdjék meg a tüzelést. Innen is, és a magasabb pontokról egyaránt lőtték a várat; ettől fogva12 napon keresztül.
A tüzérek igyekeztek rést törni a falakon, de lőttek – a magaslatokról – a vár védőire és az épületekre is, illetve – a korszakban bevált módszerrel – lőttek gyújtólövedékeket is, hogy valamiképpen tüzet okozzanak a várban, akár az épületekben, akár a felhalmozott erődítési épületanyagokban, vagy éppen az állatoknak szánt szalma- és szénakazlakban… etc.
Amíg a török tüzérség főfeladata a falak rombolása volt, úgy a védők igyekeztek ezeket a rombolásokat – amint csak lehetett – javítani. Természetesen ezt a munkát viszont a török puskások és íjászok egyaránt akadályozták. Akik a résekben, vagy a réseken munkálkodni kezdtek, nyomban tüzet nyitottak rájuk.
A hadtörténeti kutatások szerint – első sorban Sugár István nyomán – a török tüzérség állásai és a tüzelési irányuk a következően nézett ki:
„Föld bástya: kezdetleges megépítettsége és a várfalak védett övezetéből való előreugró kialakítása miatt vonzó célpont volt. A városbeli Boldogasszony templom elől lőtték. (Ma a Május 1 utcai szervita templom áll a helyén.) A székesfehérvári bég ütegei, – Arszlán bég, akinek a vitézségét és vakmerőségét még az egykorú magyar krónikások sem tagadják meg. Istvánffy Miklós szerint Eger ostrománál ő tüntette ki magát legjobban – támadták e bástyát négy tarackkal.
Sándor-, Tömlöc-, Földbástya, Püspöki palota, Töltés. A királyszékéről nyílott tiszta kilövési lehetőség. Itt volt az egyik legjelentékenyebb ütegállás. (Ma a Darvas és Bérc utcák déli végén.)
Dobó-, Tömlöcbástya, Nyugati várfal: a városból az akkori Nagyprépost kertjéből (ma a Knézics utcai török minaret területén) lőtték ezeket a védműveket. A kertbe nagy sáncokat "vetettek" és a sáncokba 14 öreg ágyút és több tarackot vontattak. Felfelé kellett lőni kb. 30 m. magasságba ugyanúgy, mint az Arszlán bég ütegeinek. Elsősorban a székesegyház tornyait célozták, de a Szentély bástya melletti Töltés lövegállásait és a Belső vár területét is.
Szeglet palota, Bebek- (Bolyky) torony: ezeket már az Almagyar-hegy magaslataira telepített ütegállások közül az északkeleti ütegállásból lőtték. Ez kb. azonos magasságból lőtte a Külső várat.
Bebek- (Bolyky) torony, Bebek-, Szentély bástya, Töltés: ezeket az Almagyar hegy tetején felépített ütegekből lőhették. Ez kb. 35 méterre (!) magasodott a Belső vár szintje fölé és 200-250 méterre volt tőle.
Ókapu-, Bebek bástya: ezeket a délkeleti ütegállásból lőtték. Ez az állás is kb. azonos magasságban volt a külső váréval.”
A szeptember 17-ei küzdelmekhez kapcsolódik Bakocsai István egri vitéz hőstette, aki mikor a janicsárok a külsővár falaira felhatoltak és egy zászlajukat is kitűzték, ő maga ott egymagában sokakkal küzdött – míg bajtársai segítségére nem siettek – s leszorítva a törököket, a zászlójukat kitépte és a mélybe hajította…
Megjegyzés küldése