Általánosan ismert és elfogadott az a vélemény, hogy István király éppen azért adományozta a Szent János evangélistáról elnevezett püspökségnek a területet, mert az lakatlan volt, és az adományozás egyik törzs érdekeit sem sértette.
Éppen a vár területén találták meg egy Árpád-kori falu nyomait. Az egri püspökség Szent István általi alapítására IV. Béla király 1261-ből származó oklevele a bizonyíték, amely a szent királyt nevezi meg a püspökség alapítójaként, és említést tesz arról, hogy az egyházmegye 1009-ben már bizonyosan megvolt.
Első püspökeink nyugatról érkeztek ide, hozván magukkal azokat az építőket, akik a későbbiekben felépítették a várost.
Az 1241 évi tatárjárás következtében megfogyatkozott népesség és a munkaerőhiány is arra késztette IV. Bélát, hogy idegeneket telepítsen az országba.
Így kerültek a 11. század közepén Egerbe és környékére a belgiumi Liége környékéről érkező szőlőműveléssel fogalakozó vallonok, kiknek idetelepülését a belga krónikák is megerősítik. Itteni jelenlétükre még ma is számos földrajzi név utal, pl. Maklár, Nagytálya, Andornaktálya.
A várbeli román kori Szent János evangélista tiszteletére szentelt székesegyház a 12. században épült, a krónikák szerint 1204-ben ide temették Imre királyt.
A székesegyházat a tatárok pusztítottak el 1241-ben. Ekkor már jelentős számú lakóház és a püspökség épületei vették körül a templomot, így ez az épületegyüttes képezte az akkori városmagot, amely nem kőfallal, hanem csak palánkkal volt körülvéve, ezért is tudták a tatárok oly könnyedén felégetni. Éppen IV. Béla király volt az, aki látván a hatalmas pusztítást, melyet a tatárok okoztak, elrendelte a kővárak építését.
Az egri erődítmény kialakulása idáig vezethető vissza. Megtörtént a székesegyház újjáépítése, melyet később Dörögdi Miklós püspöksége idején (1332-1361) gótikus stílusban építettek újjá, illetve bővítettek. A 15. század második felében újabb átépítés történt gótikus stílusban.
fotó: Nagy István
Megjegyzés küldése