Grőber Jenő (1870–1941) „az Egri Bikavér atyja”, a magyar szőlő- és bortermelés kiemelkedő alakja, kiváló egri szőlő-bortermelő volt, aki munkáját hivatásnak tekintette, nem csupán megélhetési lehetőségnek.
- Úttörőként foglalkozott a szőlő öntözésével és hazánk egyetlen árasztó öntözésre berendezett szőlőjével rendelkezett.
- Meghonosította, a Medoc Noir szőlőfajtát Egerben, a szőlőmunkák gépesítésére törekedve létrehozta a híres Grőber-féle kézi kapáló ekét.
- Irodalmi működését a Borászati Lapokban fejtette ki. Ő írta le először a Bikavér „receptjét” 1912-ben.
- Már jóval korábban, a filoxéra vész előtti időszakban is készült vegyes szürettel a bikavérhez hasonló jó minőségű vörösbor Egerben, így a Grőber szőlőbirtokon is. A filoxéravész után, a XIX. század végén a Grőber szőlőbirtokon a régi, jól bevált és nagyhírű vörösbor készítésére, és annak továbbfejlesztésére helyezték a hangsúlyt. Így nemcsak a Bikavér összetételén változtattak – például a Medoc Noir felhasználásával –, de dél-franciaországi tapasztalatok alapján a termelési eljárást is korszerűsítették.
- Grőber Jenő a különböző fajtákat külön ültetvényeken termesztette, szüretelte, kezelte, s végül a külön tárolt fajtatiszta borokat házasította.
- Az új Bikavért elsősorban a Kadarka, a Kékfrankos, az Oportó és a Medoc Noir alkották.
- Jó képet ad az akkori bikavérről az 1900-as évjáratú Grőber Bikavér 1905-ben elvégzett analitikai elemzése, amely 11,25%-os alkoholtartalmat, 5,6g/l-es savtartalmat és 1,8g/l-es cukortartalmat mutatott.
- Grőber Jenő az Eger Szőlő és Borkultúrájáért érmet 1998-ban poszthumusz kapta meg.
Megjegyzés küldése