Ma már egyre több kertben találkozhatunk mókussal. Kedves állat, kérdés azonban, örüljünk-e annak, ha megtelepszik a portánkon? Cukiság vagy bosszankodás lesz a találkozásból?
A fürge állat remekül mászik és ugrik, s ha „ellátogat” kertünkbe, örömest vackolja be magát a nagyobb fák odvaiba.
Hazánkban a vörös mókus az őshonos, amely évszaktól függően táplálkozik bogyókkal, magvakkal, és gyümölcsökkel, de a fenyő termését is szívesen fogyasztja. Ha erdő közelében lakunk, és van a kertünkben tölgy, mogyoró vagy dió, jó az esély, hogy a közeli erdőkből betéved hozzánk e tüneményes állat.
Ez a mókus
Az európai mókus fej-törzs-hossza 21-30 centiméter, farokhossza 15-25 centiméter, testtömege 250-500 gramm. A farok az ágak közti ugráláskor és mászáskor egyensúlyozásra, éjjel „takaróként” szolgál; a farokmozgás tükrözi a mókus hangulatát. A látása nagyon fejlett; mivel a mókus elsősorban faágak között mozog, nagy látótérrel rendelkezik, színlátása is fejlett. Kis súlya lehetővé teszi, hogy a fa koronájának külső részein és a vékony gallyakon is biztonságosan közlekedjen.
Ha a mókus kutyaeledelt vagy ételmaradékot talál a ház körül, azt is megeszi, elfogyasztja a kártevő rovarokat, férgeket, lárvákat és a csigákat is – mert nem válogatós.
A téli szezonra összegyűjtik, és a fák odvaiba vagy földbe ásott üregekbe rejtik táplálékukat.
Ugyanakkor gyakran lerágják a friss rügyeket, hajtásokat, sőt néha a madártojást és a kisebb méretű madárfiókát is megeszik. Ezért a „kettősségért” sok kertművelő nem kedveli a mókusokat.
A fürge rágcsáló ma már sok park gyakori lakója, sőt mondhatjuk azt is, hogy városlakók lettek az utóbbi években.
Aki például Egerben szeretne mókust látni, látogasson el az Érsekkertbe,, ahol ősszel és télen nagy eséllyel lát majd mókust.
Az állat annyira megszokhatja az ember látványát, hogy idővel a kezünkből is elfogadja a felkínált mogyorót, diót, egy azonban biztos: teljesen megszelídíteni nem lehet.
Fotók: Wikimedia Commons
Sokszínű Vidék
Megjegyzés küldése