A külső világból szerzett információk mintegy kilencven százalékát a szemünkkel fogadjuk be. Persze nem elég nézni, látni is kell ahhoz, hogy a valóban fontos, sokszor felszín alatt rejtőző, emberileg lényegszerű mozzanato-kat és összefüggéseket meg tudjuk ragadni. A művészi vénával és formaérzékkel megáldott ember esetében a jól ismert tétel különö-sen érvényes: nem az számít, hogy mit nézünk, hanem az, hogy mit látunk.
Az Egernek nevezett “ékszer-dobozban” 34 éve él közöttünk egy Iváncsán született, roppant szerény és fegyelmezett ember, aki több évtizede kitart legnagyobb szerelme, a fényképezés mellett.
A jelenleg 65 éves Molnár István Géza idén júliusban a MAFOSZ aranydiplomás fotóművésze lett, ráadásul három évtizedes munkássága elismerése-ként életműdíjat kapott. A Magyarországon adható legrangosabb szakmai kitüntetéseket Molnár István Géza Szentesen vette át.
Amint emlékezéseiből kiderül, hosszú volt az út, amíg az ún. hobbi-fotózástól a művészi igényű fotózásig eljutott. A Zenittől az Agfa Box-ig, a Heves Megyei Fotóklubtól a Művészetbarátok Egyesületéig vezető pályán kamerája mindig az ember felé irányult. Miként ars poeticájában írja: “középpontban az ember úgy, hogy a dokumentáláson túl olyan többletet adjak, amivel egy magasabb minőségben a kép a «másik» embernek is mondanivalóval bír.” Ennek jegyében a paraszti és városi életből való portrékat, riportokat, továbbá szocio- és aktfotókat egyaránt készített.
Eközben sohasem szakadt el a természettől, mint ahogy a városi tematika (főként az egri és hevesi kötődésű képek) is végigkísérik munkássá-gát. Jelen sorok írójának különösen emlékezetes az “Egri arcok” című portrésorozat.
A 32 önálló kiállítást számláló, több alkalommal külföldön is bemutatkozó Molnár István Géza ismertségét és elismertségét jelzi, hogy választott tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, illetve elnöke a MAFOSZ etikai bizottságának.
Kiállításain felsorol-hatatlanul sok elismerésben, díjban és különdíjban részesült. A fotózás iránti alázatát és szolgálattevő morálját mi sem jelzi jobban, mint hogy jelentős sikerei dacára Egerben mind a mai napig ő vezeti a Horváth Zsigmond Lajosról elnevezett fotószakkört.
Ebben a rakkolós, rohanó világban fölöttébb ritka az a tárgyakhoz, jelenségekhez, emberekhez közel hajoló, őszinte érdeklődés és tapintatos figyelem, ami Molnár István Géza emberi és szakmai attitűdjében megjelenik. Az a fajta elegancia, amivel ő rendelkezik, aligha tanulható. Mindenkori témáját és aktuális beszélgetőtársát sohasem fokozná le, vagy bántaná meg azzal, hogy csak tessék-lássék módon, figyelmetlenül és felszínesen közelítsen hozzá.
A napjainkban már csak kivételesen tapasztalható teljes odaadás és a pillanatokban feloldódó intenzív jelenlét avatja őt köztiszteletnek örvendő, sőt szeretetreméltó emberéé. Önzetlen segítőkészsége, feltétlen használni akarása nélkül nemcsak az Új Hevesi Napló lenne kevésbé illusztris, de a Kálnoky László Egyesület ezredvégi antológiája, a Távol Betlehem című kötet is jóval puritánabb formában jelent volna meg.
Legutóbbi Hevesi képek című önálló kiállításának fogadtatása, az értő és hálás közönség egyöntetű elismerése, az őt mesterként ünneplő régebbi és mai tanítványok jelenléte is azt bizonyítja, hogy Molnár István Géza Eger város kulturális-művészeti életének egyik meghatározó alakja, sok szempontból példaadó személyisége. Maradjon így még nagyon sokáig!
Színház, zene, tánc, film
Abkarovits Endre
AGRIA.HU , 2001.
Megjegyzés küldése