0
Születési adatai nem ismertek. Dunántúli kisnemesi családból származott. Takáts Sándor kutatásai szerint az 1544-ben Csehország, Morva és Szilézia által tartott, Syrothyna Károly kapitány vezetése alatt álló hétszáz magyar huszár főemberei között ott szolgált Zoltay István is.

1546-tól Zay Ferenc győri seregében harcolt, majd 1548-tól az egri várba került, ahol a vitézi élet legszebb éveit élte. Egerben mindennapi dolog volt a vitézi próba, bajviadalok és a kopjatörések, amelyekből Zoltay is kivette a részét. Vitézségéért még a törökök is tisztelték, a bajviadaloknál gyakran őt választották igazlátónak, azaz párbajsegédnek. A szolnoki vár építésének védelménél is ott volt lovasaival Zoltay. A vár elkészülte után visszatért Eger várába.

A vár 1552-es török ostromakor a lovasság egyik kapitánya volt, Bornemissza Gergellyel a külső vár védelmét látta el. Amikor a török hadsereg előhada 1552. szeptember 10-én a vártól 11 km-re fekvő Maklár faluhoz érkezett, Bornemissza Gergely, Zoltay István, Pethő Gáspár és Fügedy János 90 gyalogossal portyára mentek a török ellen. Sok törököt levágtak és gazdag zsákmánnyal tértek vissza a várba.

Az ostrom alatt Zoltay két ízben rontott ki a várból, mindkétszer nagy kárt okozott a töröknek, az egyik alkalommal csapatával 300 törököt vágott le. Szeptember 19-én a törökök 14 ágyúval lőtték a várat. Zoltay, hogy a veszedelmet elhárítsa, Pethővel együtt déltájban kirontott. Lovasai a török tüzéreket szétverték és az ágyúkat beszegezték, így azokat használhatatlanná tették. E vakmerő vállalkozás után csekély veszteséggel tértek vissza.

Tinódi így ír Zoltayról, aki a Bolyki bástyát védte:

„Itt vitéz Zolthay István forgolódék,
Az vitéz Gergöly diák veritőzék,
Népöket biztatják, törésre vivék,
Kiki mind vitéz módra cseleködék.”

Zoltay az ostrom alatt a várban rekedt fiatal hitveséért, Boday Sáráért is aggódhatott. Tinódi versében ezt olvashatjuk:

„Egy szép leány, hitvöse Zolthaynak,
Gyakor könyhullása szép mátkájának,
Házastársa Figedy Jánosnak,
Éjjel-nappal Istenhez fohászkodnak.

Sírnak, óhitnak, csak hozzá kiáltnak,
Böjtölnek és szüntelen imádkoznak,
Özveggyé, árvává ne maradnának,
Édes hitvesöktől meg ne válnának.”

Az október 11-12-én indított utolsó két török támadás gyalogsági rohamának egyik súlypontja a külső vár ellen irányult, ahol a Bolyki-torony védelmében Zoltay megsebesült.

A győztes várvédelem után a várban maradt, ahol 100 huszárnak lett a parancsnoka. Eger hős védőit a király megjutalmazta, Zoltay Istvánnak 50 jobbágyságra szóló adományt ígért, így kapta meg 1553. május 25-én Gömört és tartozékait.


Az egri harcok Zoltay Istvánnak országos hírnevet és dicsőséget szereztek. Különösen megkedvelte őt Zay Ferenc és Verancsics Antal egri püspök. Zoltay 1553. március 15-től 1554-ig az egri vár másodvárnagya volt.

1554. október 17-én egy portyázás alkalmával Veli hatvani szandzsákbég erős török hadával Poroszlónál tőrbe csalta és elfogták. A hatvani várban raboskodott Bornemissza Gergellyel együtt, ahonnan igen magas váltságdíj ellenében csak 1556-ban szabadult. Bornemissza szabadon bocsátását azonban ő sem tudta elérni.

1557-től Komáromban Zay Ferenc mellett naszádoskapitány-helyettes. Verancsics Antal egri püspöknek az udvarhoz írt kérelmére 1558. április 1-jétől kinevezték az egri vár kapitányának. Innen 1562-ben távozott és a mezei hadak közé állt. Ebben az évben már az egri püspök familiárisainak az élén szerepelt. Számos királyi birtokadományban részesült.

1563-tól haláláig, 1573. április 12-ig a szendrői vár kapitánya volt.

Részlet Gárdonyi Géza Egri csillagok c. regényéből

Vasárnap, október 16-án. Dobó délután aludt egy órát, s amint kidörzsölte az álmot a szeméből, lóra ült és a Sándor-bástyára lovagolt.
A várbeliek már akkor nem is építettek, csak a réseken álltak, üldögéltek.
Hideg őszi, borult idő.
A török ágyúk szakadatlanul dörögnek.
- Eredj, Kristóf fiam - mondja Dobó az apródjának -, nézd meg a Bolyky-bástyát, mit mívelnek ott? Én innen az Ókapuhoz megyek.
Kristóf - a fél szemén neki is fehér kendős kötés - lóra ült. A Sötétkapunál oszlophoz kötötte a lovát, s gyalog futott be. Aztán végig a falon Bornemisszához.
Az egyik szakadékon át puskagolyó csapta meg. Csak lefordult a falról a kőtörmelékes deszkára.
Az őr kiáltott Zoltaynak:
- Főhadnagy úr! A kis apród elesett.
Zoltay megdöbbenve hágott fel a falra. Látta a fiú mellén a nagy véres foltot. A katona mellette térdelt, s hogy a fiú feje a mellére hanyatlott, lecsatolta a fejéről a sisakot.
- Eredj tüstént a főkapitány úrhoz - mondotta Zoltay a fiút magához ölelve. - Jelentsd neki.
A fiú még élt. Arca fehér volt, mint a viasz. Bágyadt szemmel nézett Zoltayra, s rebegett:
- Jelentse, hogy meghaltam.
Sóhajtott, és csakugyan meghalt.

Megjegyzés küldése

 
Top