0

Kis tér a volt Orsolyita zárda és iskola előtt a Széchenyi és a Rákóczi út találkozásánál a régi Rác kapu helyén. Erről kapta a tér is a nevét.

Egert városfal vette körül, amit a 19. század végéig fenntartottak. Mivel az érsekség és a káptalan az áruk behozataláért vámot szedett, ezért korlátolt számú nyílást hagytak csak a falakon.  Négy nagy kapu volt, ahol kocsival és gyalogosan is át lehetett menni: a Cifra kapu, a Hatvani kapu, a Maklári kapu, és a Rác kapu. Itt a kapu bakterei piaci helypénzt szedtek.

Breznay a négy nagy kaput így mutatja be: „A négy nagy kapun hármas boltíves nyílás volt, amelyek közül a középsőn (a nagyon) kocsik jártak, a két kis szélsőn pedig a gyalogosok. A kis kapu körülbelül másfél méter széles volt. A négy kapun kívül nem volt sehol olyan kapu, ahol kocsival lehetett volna ki- és bejárni.”

Egykor itt volt a város egyik kapuja, amelyet hajdanán Szent Miklós kapunak neveztek (Szent Miklós a Rác templom védőszentje). Nevezték a török időben Martalóc-kapunak, majd a törökök kiűzése után nyerte a Ráckapu nevet, a környékén elterülő városrészben letelepedett rácok után.

Látnivalók

II. Rákóczi Ferenc emléktáblája

1705. február végén tartotta Rákóczi ünnepélyes bevonulását Egerbe. A kétszáz éves évforduló tiszteletére Eger város ünnepségén a sajtó így emlékezett vissza az egykori nagy eseményre:

1705. február 28-án ünnepre virradt Eger város népe örömmámorban úszik, ünnepi díszt ölt. A város apraja-nagyja siet Szent Miklós kapujához, hogy elsőnek pillantsa meg az imádott férfiút. Ott jő papsága élén Eger ősz püspöke, Telekessy István is, kiről Rákóczi írta meg, hogy „föl vala ruházva mindazon tulajdonságokkal, melyek egy püspököt ékesíthetnek”. „Atyámul tekintettem, ő is úgy tekintett, mint fiát.” Hallatszik már a tárogató hangja. Megjelen tüzes paripáján II. Rákóczi Ferencz nemes alakja a férfi szépség és az erő eszményképe. Nyomában dicső serege, palotásai, délczeg lovasai. Eger város szerető népe emléktáblával jelölte azt a helyet, hol legelőször lépett területére a hős fejedelem.

A kibontakozó Rákóczi szabadságharc idején a fejedelem gyakran tartózkodott Egerben, úgyszólván állandó hadiszállása lett. Innen irányította a hadműveleteket, de folytatott itt diplomáciai tárgyalásokat is.

Rákóczi egyrészt követei, másrészt az udvari kancellária által írt levelek révén tájékoztatta a külföldi udvarokat a szabadságharc eseményeiről, ami nehézkes volt és szűk körre szorítkozott. A kuruc újság kibocsájtásának ötletét Eszterházy Antal gróf vetette fel Rákóczinak, aki azonnal felkarolta az ötletet, de változtatott is rajta. Elsődleges szempontnak tekintette a külföld tájékoztatását, ezzel azt is eldöntötte, hogy az újság latin nyelvű legyen. Szerkesztésével, írásával Ráday Pált bízta meg.

Sajtótörténeti kuriózum, hogy az első hazai hírlap, a Mercurius Hungaricus 1705. május 30-án egri (Agria) keltezéssel jelent meg (bár nem Egerben nyomtatták).

Viadukt

A középkorban kialakult hegyvidéki településekre jellemző volt a szűk keresztmetszetű, kanyargós úthálózat. Nem volt ezzel másként Eger sem. Az utak forgalomáteresztő képessége már nem felelt meg a megnövekedett igényeknek. A terület mentesítése a teherforgalom alól, valamint a nagyrészt műemlék jellegű épületállomány megóvása szükségessé tette a 25. sz. főút városi átkelési szakaszának új nyomvonalra helyezését. A Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium és az Egri Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1974-ben döntött arról, hogy az elkerülő szakaszt a régi nyomvonaltól nyugatra építi meg.

1976 februárjában kezdték el 25-ös út egri átkelő szakaszának az építését, s ezzel az érintett közműveket is felújították.

1978-ban jutott odáig a munka, hogy elkezdhették a legérdekesebb és a legnehezebb építési munkálatokat, a viadukt építését. Előtte azonban nagyarányú tereprendezést hajtottak végre. Több lakást lebontottak, sok ezer köbméter földet mozgattak meg annak érdekében, hogy jobban lehessen közlekedni és lakni a városban. Az út- és hídépítés valamint az életveszélyes pincék megszüntetése sürgős és közérdekű feladat volt, külön jogszabály intézkedett az építkezések miatt szükségessé váló kisajátításokról, kártalanításokról.

Az új út nyomvonalának jelentős csomópontja a Ráckapu tér, amely a 25. számú főút átmenő forgalma mellett jelentős helyi forgalmat is lebonyolít. Az új csomópont külön szintben szétválasztja a kétféle forgalmat, ugyanakkor célszerű kapcsolatot teremt közöttük, egyben hét utca forgalmi csatlakozását teszi lehetővé. (Vöröstüzér utca, Széchenyi utca, Malom utca, Rákóczi utca, Árnyékszala utca, Verőszala utca, Szalapart utca)

A Ráckapu téri felüljáró hét nyílású, 147 m hosszúságú, 12,7 m szélességű vasbeton hídszerkezet, amely 150 m sugarú ívben fekszik. A felüljáró előtt és után vasbeton támfalak között halad az útpálya, míg el nem éri a terepszintet. Támfalat kellett építeni a bal oldali felhajtóágban a gyalogos-aluljáró előtt és után is. A támfalak magassága 0,50-7,0 m között változik, összhosszúságuk 480 méter.

A 25. sz. főút átépítése során különböző kiegészítő létesítményekre is szükség volt. A Ráckapu téren a Szala-árkot mintegy 70 m hosszú zárt keretben kellett elvezetni, a Borforgalmi Vállalat kiszolgálására 300 m összhosszúságú bejáróút megépítésére került sor, valamint a 24. sz. főút is új nyomvonalon csatlakozik a 25. sz. főút átkelési szakaszához. A felüljáró építése 50 millió Ft-ba került. Az új útszakasz kivitelezője az Egri Közúti Építő Vállalat, valamint a Közmű- és Mélyépítő Vállalat volt.

1919-es emlékmű

A Ráckapu téren található az 1919-es emlékmű, amely az 1919. május 12-én Egert sikerrel védő vöröskatonák (gyalogos és tüzér alakulatok) emlékét őrzi. A fémplakett alkotója Orbán József. Az emlékmű kő obeliszkje siroki kőből készült, amely Minárovits egri kőfaragó munkája. Az emlékművet 1959-ben helyezték el a Ráckapu téren.

Vincellér emlékpark

A 2002-ben alakult Egri Borbarát Hölgyek Egyesületének fő küldetései közé tartozik Eger és környéke szőlőtermesztéshez és borászathoz kapcsolódó kulturális hagyományainak ápolása. Egyik nagy kezdeményezésük volt az egri borászok és a hegyközség támogatásával a 2005-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Gál Tibor (Putnok, 1958. augusztus 14. - Dél-Afrika, 2005. február 10.) egri borász születésének 50. évfordulójára egy emlékszobor elhelyezése és a Vincellér emlékpark létrehozása.

A helyszín kiválasztásában fontos szerepe volt, hogy Gál Tibor ezen a területen gondolta létrehozni a borászok parkját, egyrészt a környék történelmi múltja, másrészt ennek a forgalmas közlekedési csomópontnak a szebbé tétele miatt is.

Szent István püspökséget alapított, megteremtette a szőlőművelés és borkészítés kereteit is Egerben. A 13. században betelepített vallonok tovább mélyítették a helyiek tudását a szőlőről és a borról. Később a török elől északra menekülő rácoktól tanulhatták el a helybeliek a vörösbor készítésének módját és hozzájuk köthető az egri vörösbor-kultúra magasszintű kifejlesztése is.

Jelenleg is a Ráckapu térről nyílik két híres borospincés egri utca, a Szala árok két partján húzódó Árnyék- és Verőszala, de itt található többek között a Gál Tibor Pincészet is.

Az emlékpark tervét Herczegné Székely Anita készítette el, kialakításának a költségeit az Önkormányzat vállalta. A szobor elkészítésével Horváth Ottó szobrászt bízták meg.

A Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakértői bizottsága 2008. február 5-én zsűrizés céljából helyszíni szemlét tartott. Az emlékszobor elhelyezésére javasolt területet nem találta alkalmasnak. A borászok parkjának a létrehozását támogatták és egy emlékfa ültetését javasolták, melynek tövében egy kőbe vésett táblát helyezzenek el a 2005-ben meghalt egri borász emlékére.

Az emlékszobor elhelyezésére a Bródy Sándor utcai Borok Háza előtti zöldterületet javasolták. 2008. augusztus 14-én avatták fel az emlékparkot, mellyel Gál Tibor elképzeléseinek a megvalósításával szeretnének munkássága és emberi nagysága előtt tisztelegni.

A park az egri szőlőtermelőknek, szőlőnemesítőknek, borászoknak állít emléket. Minden évben egy kiemelkedő személyről emlékeznek meg egy-egy fa elültetésével.

2009. augusztus 17-én a Borbarát Hölgyek Egyesülete Gál Tiborra emlékezett 51. születésnapján, majd a Vincellér parkban emlékfát ültettek Bereznai László szőlőnemesítő emlékére.

Bereznai László (Mezőberény, 1932. május 5. - Eger, 2002. április 30.)

A Békés megyei születésű szőlőnemesítő 1955. január 5-én került az egri Szőlészeti Kutató Intézet Kísérleti Telepére, ahol az 1940-es évek végén egy fontos célkitűzés megvalósítására indult meg a nemesítői munka. Az akkor igen jelentős területen termesztett direkt-termő ültetvények leváltására hozzanak létre olyan szőlőfajtákat, melyek jó betegségellenállással rendelkezzenek, ugyanakkor a boruk minősége is megfeleljen a kívánalmaknak. Ebbe a rezisztencianemesítési munkába kapcsolódott be Bereznai László és felesége, Bereznai Lászlóné is. Számos szőlőfajta nemesítése, többek között az ún. „Bikavér típusú” szőlőfajták előállítását megcélzó keresztezések, illetve ezeknek a keresztezett fajtáknak egri termőhelyen való kipróbálása is Bereznai László nevéhez fűződik. Munkássága nagymértékben hozzájárult az Egri borvidék arculatának kialakításához.

Fotó: Henrik Ritz

Forrás, Irodalom
Bakos József – Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. 2. köt., A belterület nevei. Eger, 1973
Balogh György: Eger története. Eger, 1954
Breznay Imre: Eger multjából, Eger, 1926
Breznay Imre – Karcos Béla: Egri képeskönyv. Eger, 1937
Csiffáry Gergely: Történelmi emlékhelyek Heves megyében. Eger, 1979
Eger 25. Eger, KPM Közúti Igazgatóság. Én.
Guszmanné Nagy Ágnes – Miskolczi László – Petercsák Tivadar (szerk.): Az egri hóstyák. Eger, 2007
Gorové László: Eger városának története. Eger, 1867
Készül az egri viadukt = Egri Népújság, 1978. július 6.
Körkép a beruházásokról: már aszfaltozzák a 25-ös utat = Egri Népújság, 1976. július 30.
Mercurius Veridicus: 1705-1710: Az első hazai hírlap kiadása (Kenéz Győző fordításával, Benda Kálmán bevezetőjével). Bp., 1979.
Rákóczi emlékezete = Egri Hiradó, 1903. szeptember 29.
Rénes Marcell: Gál Tibor emléknapja = Heves Megyei Hírlap, 2008. augusztus 15.

Megjegyzés küldése

 
Top