Eger, Pákozd, Kárpátok. Híres magyar hadi események színhelyeit, emlékhelyeit mutatjuk be sorozatunk első részében, amelyben a dicsőséges és elvesztett csaták és helyszíneik közül választottuk ki néhányat a legismertebbek közül. Képes kirándulás Mohácstól Isonzóig.
A törökök elleni 1552. évi nevezetes diadal helyszíne. A köztudatban (nagyrészt Gárdonyinak köszönhetően) a "várak váraként", a nemzeti hősiesség példájaként szerepel. A vár a belváros peremén, az Eger patak keleti partján álló hegyen található. A várhegyen már az államalapításunk korában is jelentős központ állt, kerek kőtemplom lakóépülettel, temetővel. A Szent János templom a 12. századra székesegyházzá nőtt, majd a tatárjárás elpusztította. A későbbiekben fokozatosan erősítették és bővítették a várat, a fejlesztések a török veszély idején csúcsosodtak ki. A Mohács utáni időkben Perény kézbe került vár akkori kapitánya Varkoch Tamás jelentős fejlesztésekbe kezdett, melynek eredménye a ma is látható vár. Varkoch művét a híres hősök (Dobó, Bornemissza) folytatták, majd egy olasz hadmérnök, Octavio Baldigara útmutatásai alapján épült volna tovább, de befejezni nem sikerül.
A megerősített vár elfoglalására 1552. szeptember 11-én érkezett meg a török hatalmas sereggel, de 39 napos eredménytelen ostrom után nagy veszteség mellett kénytelen volt elvonulni. A várvédők történetét mindenki ismeri, Bornemissza leleményessége, az egri nők hősiessége, az elszánt küzdelem mindenki számára ismert. Az már kevésbé, hogy a világraszóló diadal után negyven évvel (1596-ban) a vár szinte harc nélkül jutott török kézre és ott is maradt 91 éven át.
Az egri vár ma védett műemlék, melyben a Dobó István Vármúzeum működik. Az állandó kiállításokon bemutatják a vár történetét, földalatti erődrendszerét, a középkori büntetési módokat és ezek eszközeit. A kőtárban megtekinthetők az elpusztult katedrálisok maradványai, a hősök termében az 1552-es várvédelmet irányító várkapitány, Dobó István márvány síremlékének fedőlapja. A várban található Egri Képtár hazánk egyik jelentős képzőművészeti gyűjteménye, mely németalföldi, itáliai, osztrák és magyar festményeket őriz.
Mohácson, a Sátorhely-Mohács út mellett találjuk a mohácsi csata emlékére emelt történelmi emlékhelyet. Az impozáns szoborpark 1976-ban a csata 450. évfordulóján nyílt meg, és a vesztes csata mintegy 28 ezer magyar áldozatának állít emléket. Az emlékhely nem pontosan a csata helyszínén fekszik, hanem a feltárt tömegsíroknál.
Az 1526. augusztus 29-e délutánján, alig másfél óráig tartó véres csata nem csak egy volt a magyar történelemben gyakran előforduló vesztes csatákból, hanem a nemzeti tragédia, a kudarc megtestesítője. A mohácsi csata kisebb részben a rosszul megválasztott hadi taktikáról, a vesztes csatáról, nagyobb részben az összefogás hiányáról, az ország Európa általi cserbenhagyásáról, a teljes megsemmisülésről szól. A csata elvesztése utat nyitott a töröknek Buda felé, és a vereség egyenes következménye lett az ország három részre szakadásának. A csatatéren hősi halált halt közel 28 ezer magyar, köztük a király II Lajos. Az áldozatokat a siklósi vár úrnője Kanizsai Dorottya saját költségén temettette el. Az ágyúgödrökbe, tömegsírokba temetett katonák közül az emlékpark területén feltárt öt tömegsírban körülbelül 400-an nyugszanak.
Az emlékhely kialakítása, a szobrok, műemlékek együttese mind-mind azt a kettős hatást érzékeltetik, mely egyrészt a kegyeletről és az emlékezésről (a kopjafák, faragott szobrok a 10 méteres kereszt), másrészt viszont átfogóbb, az ország sorskérdéseit taglaló kérdésekről szólnak (a díszes bejárati kapu, a szökőkút, a sétányok körkörös kialakítása).
A Nagy-Küküllő völgyében, Marosvásárhelytől 55-, Brassótól 117 kilométerre, az E 60-as úton fekszik (a középkori) Erdély egyik legfontosabb városa, Segesvár.
1849. július 31-én került sor a Segesvár melletti fehéregyházi ütközetre. A segesvári ütközetet az emeli ki a szabadságharc erdélyi hadjáratának összecsapásai közül, hogy állítólag itt esett el Bem segédtisztje, a szabadságharc költője, Petőfi Sándor. Sokan vitatják az elesés tényét, szerintük hadifogolyként Oroszországba hurcolták, ahol később vagy kivégezték, vagy természetes halállal meghalt. Ettől függetlenül, a hivatalos verzió szerinti eseményeknek állít emléket a Petőfi-emlékmű, de láthatjuk azt a követ is, ahonnan állítólag Petőfi nézte a csatát. Fehéregyházán Petőfi Múzeum működik.
A Magyar Honvédség második világháborús tevékenysége még a mai napig is erősen megosztja a közvéleményt. Sokan még mindig a náci Németország egyik csatlósát látják a magyar hadseregben, sokan, viszont honvédő hősökként emlékeznek a katonákra. Az esetleges személyes benyomásoktól, érzelmektől, politikai érdekektől független katonai szakértők azonban egyöntetűen állítják, hogy a Magyar Hadsereg 1944-évi védekező hadműveletei, melynek eredményeként több hónapra megállították a Kárpátok vonulatain átkelő szovjet erőket, remek katonai teljesítmény volt.
A védekező hadműveletek fő helyszíne az Árpád-vonal volt. Az Árpád-vonal a Keleti-Beszkidektől egészen a Bereckei-Havasokig ért. A teljes hossza körülbelül 600 kilométerre tehető. Az építése 1940-ben kezdődött, majd 1943-ban (a sztálingrádi csata után) felgyorsították építését és végül 1944-ben készült el. Ekkorra lett kész két másik erődítmény vonal a Hunyadi- és a Szent László állás is. Míg utóbbiak az országhatár előtt 30-40 kilométerrel épültek ki, az Árpád-vonal már az országhatáron belül helyezkedett el.
A 4. Ukrán Front 1944 augusztusa és októbere között több hadművelet keretében kísérelte meg áttörni, de minden próbálkozás kudarcba fulladt. Végül csak a debreceni csata után tudta elfoglalni a 2. Ukrán Front. Ehhez azonban kellett az is, hogy a magyar védőseregek tervezetten visszavonulásba kezdjenek.
Napjainkra (köszönhetően a háború utáni módszeres eltüntetésének) nagyon kevés maradt meg az egykori védelmi vonal erődrendszeréből, de ha figyelmesen barangolunk a Kárpátok hegyein, számos jelét láthatjuk az egykor bevehetetlen erődrendszernek. Az egyik legjobb állapotban fennmaradt erődítmény a Vereckei-hágótól 13 km-re lévő Felsőgerebenben található.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik szimbolikus csatájának helyszíne Pákozd. A szabadságharc első győzelmét aratta itt a magyar honvédsereg Jellasics horvát bán seregei felett. A Pákozd-Sukoró térségében 1848. szeptember 29-én megvívott csatában a horvát túlerő ellen küzdő magyar honvédek példát mutattak hősiességből és hazaszeretetből, győzelmükre felfigyelt Európa, példaképeivé váltak az Európa-szerte ébredező nemzeti mozgalmaknak.
A csata helyszínén áll az ország egyik legszebb katonai emlékhelye. A Mészeg-hegyen épült emlékmű mellett tavasztól-őszig kiállítás várja az érdeklődőket, ahol megismerhetik az ütközet részleteit, egy terepasztal segítségével nyomon követhetik a csata lefolyását. A korszak megismerését a kiállított fegyverek, korabeli ruházatok, és a szabadságharc idejében keletkezett dokumentumok bemutatása teszi teljessé. Bár történelmileg nem egy korszakról szól, de a 48-as emlékhely közelében található a Don-kanyar kápolna, mely a II. világháború magyar áldozatainak állít emléket. Itt került végső nyughelyére egy, a Don-kanyarból hazaszállított ismeretlen katona is.
Az I. világháború során 1915 és 1917 között 12 csatát vívott Isonzo térségében Olaszország és az Oszták-Magyar Monarchia serege. Az 1915-ben indított olasz támadás az Isonzo folyónál kifulladt és a nyugati fronthoz hasonló állóháború alakult ki. A kezdeti olasz sikerek (melyek nem bizonyultak átütő erejűnek) Németország 1916-os hadba lépésével megszűntek, az erőviszonyok kiegyenlítődtek. A hosszú állóháborút végül 1917-ben a caporettoi áttörés zárta le, mely teljes sikert hozott a Monarchia seregei számára. A klasszikus és az I. világháborúra jellemző állóháború során több mint egymillió olasz és ötszázezer magyar katona tűnt el, vagy esett el.
A csata helyszínére látogatva több jó állapotban fennmaradt tárgyi emléket találhatunk. Az Isonzo folyót legkönnyebben Tarvisio felől érhetjük el. Az A2-es útról lehajtva juthatunk el a Predel hágóra. Itt rögtön a völgyet lezáró erődítmény látványa fogad. Tovább ereszkedve a völgybe a jó állapotban fennmaradt Kruzsje erődöt találjuk. A völgyben fekszik Kobarid városa, ahol a 12. isonzoi csata eseményeit feldolgozó múzeum működik, számos korabeli fegyvert, ruházatot, berendezett harcállásokat bemutatva. A harci cselekmények ma Olaszországhoz tartozó területein is majdnem minden faluban találni egy szépen rendben tartott katonai temetőt, egy emléktemplomot, vagy múzeumot.
Hétes - VIA - fotó: MTI
ORIGO.HU - 2008.
A törökök elleni 1552. évi nevezetes diadal helyszíne. A köztudatban (nagyrészt Gárdonyinak köszönhetően) a "várak váraként", a nemzeti hősiesség példájaként szerepel. A vár a belváros peremén, az Eger patak keleti partján álló hegyen található. A várhegyen már az államalapításunk korában is jelentős központ állt, kerek kőtemplom lakóépülettel, temetővel. A Szent János templom a 12. századra székesegyházzá nőtt, majd a tatárjárás elpusztította. A későbbiekben fokozatosan erősítették és bővítették a várat, a fejlesztések a török veszély idején csúcsosodtak ki. A Mohács utáni időkben Perény kézbe került vár akkori kapitánya Varkoch Tamás jelentős fejlesztésekbe kezdett, melynek eredménye a ma is látható vár. Varkoch művét a híres hősök (Dobó, Bornemissza) folytatták, majd egy olasz hadmérnök, Octavio Baldigara útmutatásai alapján épült volna tovább, de befejezni nem sikerül.
A megerősített vár elfoglalására 1552. szeptember 11-én érkezett meg a török hatalmas sereggel, de 39 napos eredménytelen ostrom után nagy veszteség mellett kénytelen volt elvonulni. A várvédők történetét mindenki ismeri, Bornemissza leleményessége, az egri nők hősiessége, az elszánt küzdelem mindenki számára ismert. Az már kevésbé, hogy a világraszóló diadal után negyven évvel (1596-ban) a vár szinte harc nélkül jutott török kézre és ott is maradt 91 éven át.
Az egri vár ma védett műemlék, melyben a Dobó István Vármúzeum működik. Az állandó kiállításokon bemutatják a vár történetét, földalatti erődrendszerét, a középkori büntetési módokat és ezek eszközeit. A kőtárban megtekinthetők az elpusztult katedrálisok maradványai, a hősök termében az 1552-es várvédelmet irányító várkapitány, Dobó István márvány síremlékének fedőlapja. A várban található Egri Képtár hazánk egyik jelentős képzőművészeti gyűjteménye, mely németalföldi, itáliai, osztrák és magyar festményeket őriz.
Mohácson, a Sátorhely-Mohács út mellett találjuk a mohácsi csata emlékére emelt történelmi emlékhelyet. Az impozáns szoborpark 1976-ban a csata 450. évfordulóján nyílt meg, és a vesztes csata mintegy 28 ezer magyar áldozatának állít emléket. Az emlékhely nem pontosan a csata helyszínén fekszik, hanem a feltárt tömegsíroknál.
Az 1526. augusztus 29-e délutánján, alig másfél óráig tartó véres csata nem csak egy volt a magyar történelemben gyakran előforduló vesztes csatákból, hanem a nemzeti tragédia, a kudarc megtestesítője. A mohácsi csata kisebb részben a rosszul megválasztott hadi taktikáról, a vesztes csatáról, nagyobb részben az összefogás hiányáról, az ország Európa általi cserbenhagyásáról, a teljes megsemmisülésről szól. A csata elvesztése utat nyitott a töröknek Buda felé, és a vereség egyenes következménye lett az ország három részre szakadásának. A csatatéren hősi halált halt közel 28 ezer magyar, köztük a király II Lajos. Az áldozatokat a siklósi vár úrnője Kanizsai Dorottya saját költségén temettette el. Az ágyúgödrökbe, tömegsírokba temetett katonák közül az emlékpark területén feltárt öt tömegsírban körülbelül 400-an nyugszanak.
Az emlékhely kialakítása, a szobrok, műemlékek együttese mind-mind azt a kettős hatást érzékeltetik, mely egyrészt a kegyeletről és az emlékezésről (a kopjafák, faragott szobrok a 10 méteres kereszt), másrészt viszont átfogóbb, az ország sorskérdéseit taglaló kérdésekről szólnak (a díszes bejárati kapu, a szökőkút, a sétányok körkörös kialakítása).
A Nagy-Küküllő völgyében, Marosvásárhelytől 55-, Brassótól 117 kilométerre, az E 60-as úton fekszik (a középkori) Erdély egyik legfontosabb városa, Segesvár.
1849. július 31-én került sor a Segesvár melletti fehéregyházi ütközetre. A segesvári ütközetet az emeli ki a szabadságharc erdélyi hadjáratának összecsapásai közül, hogy állítólag itt esett el Bem segédtisztje, a szabadságharc költője, Petőfi Sándor. Sokan vitatják az elesés tényét, szerintük hadifogolyként Oroszországba hurcolták, ahol később vagy kivégezték, vagy természetes halállal meghalt. Ettől függetlenül, a hivatalos verzió szerinti eseményeknek állít emléket a Petőfi-emlékmű, de láthatjuk azt a követ is, ahonnan állítólag Petőfi nézte a csatát. Fehéregyházán Petőfi Múzeum működik.
A Magyar Honvédség második világháborús tevékenysége még a mai napig is erősen megosztja a közvéleményt. Sokan még mindig a náci Németország egyik csatlósát látják a magyar hadseregben, sokan, viszont honvédő hősökként emlékeznek a katonákra. Az esetleges személyes benyomásoktól, érzelmektől, politikai érdekektől független katonai szakértők azonban egyöntetűen állítják, hogy a Magyar Hadsereg 1944-évi védekező hadműveletei, melynek eredményeként több hónapra megállították a Kárpátok vonulatain átkelő szovjet erőket, remek katonai teljesítmény volt.
A védekező hadműveletek fő helyszíne az Árpád-vonal volt. Az Árpád-vonal a Keleti-Beszkidektől egészen a Bereckei-Havasokig ért. A teljes hossza körülbelül 600 kilométerre tehető. Az építése 1940-ben kezdődött, majd 1943-ban (a sztálingrádi csata után) felgyorsították építését és végül 1944-ben készült el. Ekkorra lett kész két másik erődítmény vonal a Hunyadi- és a Szent László állás is. Míg utóbbiak az országhatár előtt 30-40 kilométerrel épültek ki, az Árpád-vonal már az országhatáron belül helyezkedett el.
A 4. Ukrán Front 1944 augusztusa és októbere között több hadművelet keretében kísérelte meg áttörni, de minden próbálkozás kudarcba fulladt. Végül csak a debreceni csata után tudta elfoglalni a 2. Ukrán Front. Ehhez azonban kellett az is, hogy a magyar védőseregek tervezetten visszavonulásba kezdjenek.
Napjainkra (köszönhetően a háború utáni módszeres eltüntetésének) nagyon kevés maradt meg az egykori védelmi vonal erődrendszeréből, de ha figyelmesen barangolunk a Kárpátok hegyein, számos jelét láthatjuk az egykor bevehetetlen erődrendszernek. Az egyik legjobb állapotban fennmaradt erődítmény a Vereckei-hágótól 13 km-re lévő Felsőgerebenben található.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik szimbolikus csatájának helyszíne Pákozd. A szabadságharc első győzelmét aratta itt a magyar honvédsereg Jellasics horvát bán seregei felett. A Pákozd-Sukoró térségében 1848. szeptember 29-én megvívott csatában a horvát túlerő ellen küzdő magyar honvédek példát mutattak hősiességből és hazaszeretetből, győzelmükre felfigyelt Európa, példaképeivé váltak az Európa-szerte ébredező nemzeti mozgalmaknak.
A csata helyszínén áll az ország egyik legszebb katonai emlékhelye. A Mészeg-hegyen épült emlékmű mellett tavasztól-őszig kiállítás várja az érdeklődőket, ahol megismerhetik az ütközet részleteit, egy terepasztal segítségével nyomon követhetik a csata lefolyását. A korszak megismerését a kiállított fegyverek, korabeli ruházatok, és a szabadságharc idejében keletkezett dokumentumok bemutatása teszi teljessé. Bár történelmileg nem egy korszakról szól, de a 48-as emlékhely közelében található a Don-kanyar kápolna, mely a II. világháború magyar áldozatainak állít emléket. Itt került végső nyughelyére egy, a Don-kanyarból hazaszállított ismeretlen katona is.
Az I. világháború során 1915 és 1917 között 12 csatát vívott Isonzo térségében Olaszország és az Oszták-Magyar Monarchia serege. Az 1915-ben indított olasz támadás az Isonzo folyónál kifulladt és a nyugati fronthoz hasonló állóháború alakult ki. A kezdeti olasz sikerek (melyek nem bizonyultak átütő erejűnek) Németország 1916-os hadba lépésével megszűntek, az erőviszonyok kiegyenlítődtek. A hosszú állóháborút végül 1917-ben a caporettoi áttörés zárta le, mely teljes sikert hozott a Monarchia seregei számára. A klasszikus és az I. világháborúra jellemző állóháború során több mint egymillió olasz és ötszázezer magyar katona tűnt el, vagy esett el.
A csata helyszínére látogatva több jó állapotban fennmaradt tárgyi emléket találhatunk. Az Isonzo folyót legkönnyebben Tarvisio felől érhetjük el. Az A2-es útról lehajtva juthatunk el a Predel hágóra. Itt rögtön a völgyet lezáró erődítmény látványa fogad. Tovább ereszkedve a völgybe a jó állapotban fennmaradt Kruzsje erődöt találjuk. A völgyben fekszik Kobarid városa, ahol a 12. isonzoi csata eseményeit feldolgozó múzeum működik, számos korabeli fegyvert, ruházatot, berendezett harcállásokat bemutatva. A harci cselekmények ma Olaszországhoz tartozó területein is majdnem minden faluban találni egy szépen rendben tartott katonai temetőt, egy emléktemplomot, vagy múzeumot.
Hétes - VIA - fotó: MTI
ORIGO.HU - 2008.
Megjegyzés küldése