Néhány évvel ezelőtt bemutatták az Egri Bikavér testvérét vagy fehér párját, az Egri Csillagot. De miért is volt szükség egy markáns fehér borra, s elnevezésre a szinte mindenki által ismert Bikavér mellé?
A már jól ismert egri bikavér, melyet Grőber Jenő egri szőlősgazda a múlt század elején alkotott meg, hogy megmutassa Eger sokszínű borvidékén termő vörös borok szépségét, s erejét. A jól csengő név és a borvidék válogatott fajtáinak szabályozott házasítása meghozta a várt eredményt: a bikavérrel Eger felkerült a lassan globalizálódó világ vörösboros térképére. Az Egri borvidéken termelt többféle kékszőlőfajta borából készülő borházasítás, mely jellemzően a magyar fajták közül kékfrankos, portugieser, kadarka, a nemzetközi fajták közül cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, valamint újabban a pinot noir és shiraz (syrah) fajták borának változó arányú házasítása.
A Bikavér népszerűségével azonban elhalványultak a borvidéken termelt fehér borok érdemei. A kezdeményezés által a borásztársadalom több figyelmet szánt az arra méltó fehér boroknak.
Az elfogadott és mindenkire kötelező termékleírás szerint az Egri Cuvée a markáns kárpát-medencei fajtákra alapoz: az olaszrizlingre, a hárslevelűre, a leánykára, a királyleánykára, a zengőre és a zenitre épül, melyek a bor legalább 50 százalékát teszik ki, még az illatos fajták (pl. cserszegi fűszeres, zefír, irsai, tramini, ottonel muskotály) aránya nem érheti el a 30 százalékot.
A hagyományos Egri Bikavér Ünnep mellé így létrehoztak egy Egri Csillag érdemeit kiemelő fesztivált is, mely április végén, május elején kerül megrendezésre, míg a vörös bor köré fonódó fesztivál pedig július elején.
Megjegyzés küldése