Ha az Ilona-völgyi vízesés a cél, általában Parádfürdőről közelít a kiránduló. Mi most inkább a Kékesről indultunk, és beiktattunk a tervbe egy kis mókusetetést és panorámavadászatot is. A bőséges esőzés a vízesésnek jót tett, nekünk pedig izgalmas kihívásokat tartogatott a csúszkálás a sáros leveleken.
Ismerek néhány embert, akik már októberben elkezdenek készülődni a karácsonyra. Beszerzik az ajándékokat, megtervezik az ünnepi menüt, nekiállnak adventi koszorút gyártani. Nos, én nem ilyen vagyok. Októberben még javában a nyarat siratom, és eszembe sem jut azon tűnődni, hogy idén mákos vagy diós bejglit ennék-e szívesebben (nyilván mindkettőt).
Éppen ezért volt meglepő érzés, ahogy hirtelen megrohant a karácsonyi hangulat, amikor Kékestetőn, a szanatórium előtt leszálltunk a buszról. Néhány lélegzetvétel után minden a helyére került: a tömény fenyőillat volt a ludas.
Azért nem kezdtem el egyből manókat meg rénszarvasokat vizionálni, és az októberi „karácsonyi készülődést” le is zártam ennyivel, de jó érzés volt nagyokat szippantani a tiszta, fenyőillatú levegőből az ország tetején.
Mókusok minden mennyiségben
Nem csoda, hogy itt építették fel több mint háromnegyed évszázaddal ezelőtt az akkor Európa legnagyobbjának számító tüdőgyógyintézetet. Persze nem kell feltétlenül betegnek lenni, hogy eljöjjünk ide, meg is lehet szállni odafent, de ha csak egy nagy sétát tennénk a parkban, arra is van lehetőség, ingyen és bérmentve.
A fő attrakció pedig nem más (betegeknek, látogatóknak és turistáknak egyaránt), mint a mókusetetés, a helyes kis állatok ugyanis tömegével szaladgálnak a parkban, és igencsak hozzá vannak szokva az emberekhez és a jóléthez. Egy jótanács: a legnagyobb sikered akkor lesz, ha reggel érkezel, mert a nap előrehaladtával a mókusok is egyre jóllakottabbak.
SZÖVEG: HIDVÉGI BRIGI, FOTÓ: GULYÁS ATTILA
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: Turista Magazin
Megjegyzés küldése