Már korán reggel – ahogy az egy disznóvágáson lenni szokott – kint voltak a talpraesett férfiak, hogy hagyományos módon előkészítsék az állatokat.
Ehhez a munkához azért jó magyar pálinka is dukál, enélkül nem nagyon megy. Négy, egyenként nagyjából száznegyven kilós sertést vágtak a Sarudi Disznótoroson, amit a település határában lévő farmon tartottak.
Szakember is segítette a folyamatot Bakos Gábor hentes személyében, akinek hála, gyorsan ment a munka oroszlán része.
Később is fáradhatatlanul kivette részét a feladatokból, s láthattuk, kezében van a szakma. Az asszonyok is korán keltek, hisz’ tennivaló akadt bőven. Hozzá is láttak a munkának, hogy a finomabbnál finomabb sertésételek elkészüljenek addigra, mire jön a vendégsereg, ugyanis rengetegen érkeztek a rendezvényre.
Legelőször mindig a sült, hagymás vér készül. Erről általában megoszlanak a vélemények, ki szereti, ki nem.
Egy biztos, Sarudon szépen fogyott. Disznóvágáskor itt persze nem áll meg az ételek sora, s a lényeg épp az, hogy a lehető legjobban hasznosítsák a sertést. Annyi minden készült, hogy a terített asztalokon roskadásig voltak a különféle disznóságok, lehetett válogatni. Nem elfelejtve, desszert is volt bőven, amit a helybeliek otthon készítettek, s az igazán jó házi süteményeknek bizony nincs párja.
Fotó: Berecz Renáta
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz:heol.hu
Megjegyzés küldése