0


A Szépbástya nevet egy Répássy nevű rajzolónak köszönhetjük 1865-ből, aki ismerte az 1774-1777. évek közötti Rapport Plan, katonai ellenőrzési térképeket, s mint rajzán közli, Szépbástyának nevezte el, azt a sokszögű belső védőművet, melyet az 1753-as Hazael Hugo szerzetes geometra metszete nyomán, ő is perspektívikusan ábrázolt.

Rajza az akkori tudást összegezte a Bartakovics Béla egri érsek aranymiséjének ünnepére 1865-ben megjelent díszkiadványban. A kötet írásai között olvashatjuk Ipolyi Arnold beszámolóját az egri várban folyó székesegyházi ásatásokról, melyek Henszlmann Imre ösztönzésére és székesefehérvári ásatásai hatására indultak meg Egerben is. Mindkét templomkutatás példaértékű a maga korában.

A Szépbástya régészeti feltárására azonban csak jóval később, az 1967-1972 közötti időszakban került sor. Az ásatások kiértékelését Kozák Károly végezte el 1972-ben, a Heves Megye Műemlékei II. kötetében, valamint az egri múzeum évkönyvében. Most vázlatosan ismét összegezzük a legfontosabb információkat, kiegészítve a feltárások óta eltelt 30-40 év alatt tett újabb megfigyelésekkel.


A vizsgált építmények egymás alatt:

Mai állapot
Kálvária domb Pyrker érsek idejében (1772-1847)
Belső ágyúdomb a Rákóczi-szabadságharcban (1702-1705-1710)
Ali pasa bástyája (1596-1687)
Dobó belső ágyúdombja (1548-1552)
Perényi-féle töltés a fal nyugati oldalán (1542-1548)
15. századi terepszint 1490 körül
Árpád-kori út szintje
Árpád-kori temető szintje
A védőművek megismerése időben visszafelé, a feltárások sorrendjében:
Mai állapot
Korábbi kálvária alapozások feltárása
Kálvária 19. századi töltése
Rákóczi-korszak Eger várában (1705-1710)
Török kori falak a földtöltés alatt
A török kori bástyafalak a felső déli várfal magasságáig visszabontva
A török bástya boronavázas alapozásának szintje
A Dobó-kori belső ágyúdomb, amelyről Tinódi is megemlékezik (az ágyúk nyugatra, napkeletre, északra tudtak lőni)

Történeti időrendben:

Varkoch - Perényi-korszak:
Korábban a Varkoch-kapu építésével, majd az 1542 - 1548 között készült Perényi-fallal, és nyugati oldalán a belső földtámasszal új, keleti védővonal épült. Ez végigvonult a Közép-kapuig, melynek nyugati boltozata e földmű alatt nyílt. A földtöltés a későgótikus székesegyház elbontásával ide kiépített Szentélybástyáig húzódott. A két Perényi-fal között újabb földtöltések készültek. Végül felépült a Sándor-bástya is 1542-48 között. Megvalósult a belsővár keleti védelmi vonala. Majd kiegészült a Dobó által 1548-tól 1552-ig emelt belső ágyúdomb védőművel. Így vált az egri végvár belsővára külön is védhető, önálló egységgé.

A Dobó-kori földmű megismerhető részei:

Dobónak nem sok ideje volt az ágyúdomb földtöltésének kiépítésére, ezért az még túl friss lehetett az első használatra. A nehéz ágyúk felvontatás közben belesüllyedtek volna a töltésbe, sőt nagy esőzések alkalmával a talaj több helyen megült, mely szintén az ágyúk stabilitását veszélyeztette volna. Ezért nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy a földbe vert cölöpök végeire vízszintes padlózat, út is készült, majd a felvontatott ágyúk fölött esővédő tetőzet állt. Sőt, az ágyúk itt is teleltek. A 16. század II. felének térképei ezt az állapotot próbálják visszaadni.

A Dobó-kori ágyúdomb régészeti kutatása:

A Dobó-kori belső védőmű vizsgálatát Kozák Károly is fontosnak tartotta, mivel az egri vár 1552-es állapotának megismerése volt az elsődleges kutatási cél. Ezért ott, ahol biztonsággal hozzáférhetett az adott felszínhez, kutatást rendelt el. A feladat többször veszélyes volt, ennek ellenére nagymélységű vizsgálatok folytak a török alapozásokon túl, a Dobó-kori ágyúdomb eredeti magasságának meghatározására.

A kutatás nehézségei:

Az Ali pasa bástya instabil falai között ásatásokat kezdeni, akkor is nagy felelősség volt. Sedlmayr János építész és Vándor András statikus felügyelete mellett dolgozott régészeti csoportunk. A bástya boronavázas alapozása, alaprajzi kiterjedése, sugárirányú, hosszú kutató árkokkal megközelítve, nagyrészt tisztázódott. Keleti falát csak később tártuk fel. Majd az 1990-es években a keresztek alapjainak több periódusa is ismertté vált kutatásaim alapján.

A török kori Ali pasa bástyája:

A ma látható török kori falak romos maradványai a Kálvária keresztek talpszintjétől 4m–rel mélyebben maradtak fenn. A romok tetejéig a Pyrker idejéből származó feltöltés rétegsorait dokumentáltuk. Eredeti magasságuk 8-10 m körül lehetett, mint azt láthatjuk a Hazael Hugo által készített metszeten, de csupán 1-2 m magasságú falak részleteit örököltük. Alapvonalát tekintve 11 szögű, nagyjából kör alaprajzot követő, vaskos falak ezek. A keleti oldal egyenes, mert a Perényi-fal tetejére ül fel. Csoda, hogy ennyi is fennmaradt a falakból. A déli oldala már az 1704-1711 közötti időszak Zinzendorf-féle felmérésein is nagy omlással jelölten hiányzik.

A török bástya alapfalában egy helyen, falkutatás közben 2 db török kori feliratos pipatöredék is felszínre került, melyet magam találtam. Felirataikat sikerült feloldani, majd évekkel később Kairóban, az Iszlám múzeumban, ahol több éven át kutattam, felfedeztem a feliratok párját is. A régészeti kutatásokat ezek a pipafeliratok egyértelműen lehatárolják, ezért az itteni ásatásokat befejezettnek tekintjük.

Több terv is készült a romok megvédésére, azonban egyik sem valósult meg. A feltárt maradványokat újból és újból megtisztítottuk a tervezés újabb és újabb fázisaira. A romok állapota azonban tovább romlott, semmi esély nem volt megvédésükre.

Az egri vár Turisztikai Projekjében kiemelt helyen szerepeltek a Szépbástya maradványai.

A terület romszerű bemutatásra kapott engedélyt. A bástyafalak belső oldalán készülő csatornázás a falak további romlását hivatott megakadályozni. Amikor a csatorna készítésekor a Kálvária domb Pyrker-féle töltésének egy részéhez nyúlnak, mód nyílik kisebb mértékű régészeti megfigyelésre, néhány Dobó-kori cölöphely helyszíni vizsgálatára, melyet a projekt keretében természetesen elvégzünk.

2012. december 31. Kárpáti János

Fotó: Rácz Kristóf László

Forrás: www.egervar2020.hu

Megjegyzés küldése

 
Top