Az Eger-, illetve Rima-patak mellett sík vidéken, termékeny kötött talajon, az Alföld északi peremén, Egertől délre fekszik.
Története
1950-ig Borsod megyéhez tartozott, de a Sósrév környékét és a Koszperium nevû rétet korábban is Heves megyéhez számították. Szihalom község keletkezésének ideje ismeretlen.
Borsod vármegye monográfiája szerint - mely Anonymus történeti mûvére hivatkozik - már a honfoglalás idejében megvolt. Az azelõtti idõben valószínûleg szlávok lakták. Története: Az Árpádvár vagy Földvár jelentõs, kora- és középbronzkori telep volt. A határban kora rézkori és késõbronzkori edényeket találtak.
A vasút építésésnél urnatemetõre bukkantak, az árpádvári bronzkori telepen Árpád-kori sírok kerültek felszínre. A falu nevét már Anonymus megemlíti Zenuhalmu néven: "Árpád vezér az Eger vize felé tartván, itt megpihent, s övéivel több napig e tájon tartózkodott. Azt a halmot, amelyen számára leveles színt készítettek, Zenuhalmunak (vagyis Szín-halomnak) nevezték". Árpád a táborát erre a halomra építette, a többi törzs pedig körülötte telepedett le. A község késõbb Szénhalom néven ismeretes, mint Szent István király által az egri püspöknek adományozott birtok, mely földesúri joggal bírt, s e kiváltságban 1261-ben IV. Béla király megerõsítette. Ebben az idõben már plébániája volt. Borsod megye fõ útvonaláról 1067 körül tesznek említést, mely a Szihalomról Csabára vezetõ út volt. 1241-ben a falut a tatár hadak kifosztották, lerombolták.
A kivonulásuk után megindult az újjáépítés.Zenhalom, Zenholm, Scenhalom néven említik a XIII. századi oklevelek. A század végén kisebb adományozások folytán birtokrészekhez jutott az egri káptalan is. 1317-ben a falu egyik fele a püspökségé, másik fele a káptalané lett. 1347-ben nádori országgyûlés volt a faluban, melyet Miklós nádor tartott a Heves és Borsod vármegyék nemeseivel. A XV. században már a Zyhalom névalak olvasható az oklevelekben.
A falu határa Alsóbõ és Czepes-pusztáig terjedt. 1417-ben püspöki vámhelyként említik, az egri püspök sóvámot szedett itt.. Feltehetõen a Sósrévnél. Hogy a község mai nevét mikor vette fel, arra vonatkozó adatok nem találhatók. 1544-ben a törökök nagyerõvel súlytottak le Borsod vármegyére, amit Szihalom sem kerülhetett el. Csak a község északkeleti részén maradt meg öt ház. Azóta a falu ezen részét ötház -nak nevezik. 1550-ben a 10 házban lakó 11 nõs férfi is adózott a töröknek a búza, méhkasok, szénatermés, sertések és a kincstári rét után. Eger elvesztése után az adók megemelkedtek. Aki nem fizette az adót, annak mindenét elvették és a házát felégették. Szihalom ekkor Borsod megye Valtai járásához tartozott, amit késõbb megszüntettek, mert teljesen kihalt a pusztítások alatt.
Eger 1552 évi ostroma után a törökön felégetik, 1554-ben a Fülekre telepedett török basa pusztítja el, 1556-ban pedig a tatárok hamvasztják el. 1596 körül ismét népes, a püspöki sóvámház körül 5 jobbágy lakik a másik két utca az Eger-patak mellett, illetve a maklári út mentében feküdt. 1633-ban Pyber püspök idejében, az egri püspökség és káptalan tizedszedési vitáját oly értelmû megállapodással szüntették meg, miszerint a Maklár és Fetsõtárkány közötti falvak ezután kizárólagosan a püspükséget, Szihalom birtokjoga pedig egyedül a káptalant illeti. XVII. század közepén Rézmán basa, az egri vár tartozékaként használta a falu határában elterülõ, ún. Basarétet, ez még száz év múltán is az egri váré volt. 1699-ben a falu pusztán áll, gazdátlan földjeit, rétjeit Butler János egri várkapitány bérli.
A XVIII. század elején benépesül, a legújabb idõkig az egri káptalan népes jobbágyfaluja marad. Lélekszáma 1787-ben 1389 fõ. 1950 elõtt Borsod megyéhez tartozott.Jellege: Összetett típusú, halmazos és útféli település a 3. sz. mûút mentén, a Rima-patak keleti partján. A település közepe táján, a templom keleti szélén a hajdani uradalom gazdasági épületei emelkedtek, délkeleti része õskori földvárra épült. Az 1848 elõtti idõben úrbéres község volt, 1871 után szabad község. Szihalom Borsod vármegye délnyugati szélén,
Heves vármegye határán fekszik. Egész határa síkság, csupán az északkeleti részen láthatók kisebb emelkedések. Erdeje nincs, a község nyugati szélén található a Rima-patak, a határ északi szélén az Ostoros-patak, melyek vize kevés, nyaranként teljesen kiszárad. A határ nyugati szélén folyt még az Eger-patak, mely elegendõ vízbõségû volt malomhajtásra. A község határának kiterjedése 1920-ban: 6316 katasztrális hold, melybõl szántó: 5306 hold, rét: 265 hold, legelõ: 402 hold, terméketlen terület: 275 hold, melyben az utak, homokbányák, házak, udvarok is bentfoglaltattak, kert 68 hold. Határában volt a Káptalantanya és a Sósrévmalom.
Szihalom község Heves megye Füzesabonyi kistérségében.
fotó: H. Szabó Sándor
forrásbelfoldiutazas.hu
Története
1950-ig Borsod megyéhez tartozott, de a Sósrév környékét és a Koszperium nevû rétet korábban is Heves megyéhez számították. Szihalom község keletkezésének ideje ismeretlen.
Borsod vármegye monográfiája szerint - mely Anonymus történeti mûvére hivatkozik - már a honfoglalás idejében megvolt. Az azelõtti idõben valószínûleg szlávok lakták. Története: Az Árpádvár vagy Földvár jelentõs, kora- és középbronzkori telep volt. A határban kora rézkori és késõbronzkori edényeket találtak.
A vasút építésésnél urnatemetõre bukkantak, az árpádvári bronzkori telepen Árpád-kori sírok kerültek felszínre. A falu nevét már Anonymus megemlíti Zenuhalmu néven: "Árpád vezér az Eger vize felé tartván, itt megpihent, s övéivel több napig e tájon tartózkodott. Azt a halmot, amelyen számára leveles színt készítettek, Zenuhalmunak (vagyis Szín-halomnak) nevezték". Árpád a táborát erre a halomra építette, a többi törzs pedig körülötte telepedett le. A község késõbb Szénhalom néven ismeretes, mint Szent István király által az egri püspöknek adományozott birtok, mely földesúri joggal bírt, s e kiváltságban 1261-ben IV. Béla király megerõsítette. Ebben az idõben már plébániája volt. Borsod megye fõ útvonaláról 1067 körül tesznek említést, mely a Szihalomról Csabára vezetõ út volt. 1241-ben a falut a tatár hadak kifosztották, lerombolták.
A kivonulásuk után megindult az újjáépítés.Zenhalom, Zenholm, Scenhalom néven említik a XIII. századi oklevelek. A század végén kisebb adományozások folytán birtokrészekhez jutott az egri káptalan is. 1317-ben a falu egyik fele a püspökségé, másik fele a káptalané lett. 1347-ben nádori országgyûlés volt a faluban, melyet Miklós nádor tartott a Heves és Borsod vármegyék nemeseivel. A XV. században már a Zyhalom névalak olvasható az oklevelekben.
A falu határa Alsóbõ és Czepes-pusztáig terjedt. 1417-ben püspöki vámhelyként említik, az egri püspök sóvámot szedett itt.. Feltehetõen a Sósrévnél. Hogy a község mai nevét mikor vette fel, arra vonatkozó adatok nem találhatók. 1544-ben a törökök nagyerõvel súlytottak le Borsod vármegyére, amit Szihalom sem kerülhetett el. Csak a község északkeleti részén maradt meg öt ház. Azóta a falu ezen részét ötház -nak nevezik. 1550-ben a 10 házban lakó 11 nõs férfi is adózott a töröknek a búza, méhkasok, szénatermés, sertések és a kincstári rét után. Eger elvesztése után az adók megemelkedtek. Aki nem fizette az adót, annak mindenét elvették és a házát felégették. Szihalom ekkor Borsod megye Valtai járásához tartozott, amit késõbb megszüntettek, mert teljesen kihalt a pusztítások alatt.
Eger 1552 évi ostroma után a törökön felégetik, 1554-ben a Fülekre telepedett török basa pusztítja el, 1556-ban pedig a tatárok hamvasztják el. 1596 körül ismét népes, a püspöki sóvámház körül 5 jobbágy lakik a másik két utca az Eger-patak mellett, illetve a maklári út mentében feküdt. 1633-ban Pyber püspök idejében, az egri püspökség és káptalan tizedszedési vitáját oly értelmû megállapodással szüntették meg, miszerint a Maklár és Fetsõtárkány közötti falvak ezután kizárólagosan a püspükséget, Szihalom birtokjoga pedig egyedül a káptalant illeti. XVII. század közepén Rézmán basa, az egri vár tartozékaként használta a falu határában elterülõ, ún. Basarétet, ez még száz év múltán is az egri váré volt. 1699-ben a falu pusztán áll, gazdátlan földjeit, rétjeit Butler János egri várkapitány bérli.
A XVIII. század elején benépesül, a legújabb idõkig az egri káptalan népes jobbágyfaluja marad. Lélekszáma 1787-ben 1389 fõ. 1950 elõtt Borsod megyéhez tartozott.Jellege: Összetett típusú, halmazos és útféli település a 3. sz. mûút mentén, a Rima-patak keleti partján. A település közepe táján, a templom keleti szélén a hajdani uradalom gazdasági épületei emelkedtek, délkeleti része õskori földvárra épült. Az 1848 elõtti idõben úrbéres község volt, 1871 után szabad község. Szihalom Borsod vármegye délnyugati szélén,
Heves vármegye határán fekszik. Egész határa síkság, csupán az északkeleti részen láthatók kisebb emelkedések. Erdeje nincs, a község nyugati szélén található a Rima-patak, a határ északi szélén az Ostoros-patak, melyek vize kevés, nyaranként teljesen kiszárad. A határ nyugati szélén folyt még az Eger-patak, mely elegendõ vízbõségû volt malomhajtásra. A község határának kiterjedése 1920-ban: 6316 katasztrális hold, melybõl szántó: 5306 hold, rét: 265 hold, legelõ: 402 hold, terméketlen terület: 275 hold, melyben az utak, homokbányák, házak, udvarok is bentfoglaltattak, kert 68 hold. Határában volt a Káptalantanya és a Sósrévmalom.
Szihalom község Heves megye Füzesabonyi kistérségében.
fotó: H. Szabó Sándor
forrásbelfoldiutazas.hu
Megjegyzés küldése