Ha esik, ha fúj, megyünk! Ez volt a mottónk mielőtt belevágtunk a vasárnapi túranapba, ami az időjárás-előrejelzések szerint csak megpróbáltatásokat tartogatott a természetjárók számára.
A jóslatok beigazolódtak, mert a Mátra az ősz minden arcát megmutatta, sőt, kicsit a télit is.
Túratársaimmal vasárnapi programnak a Mátrát céloztuk meg, de már reggel az autóban azzal viccelődtünk, hogy a beígért 100 km/h széllel érkező hidegfront lefog minket fújni a hegyről. Ennek reggel az autópályán még annyira nem volt előjele, ahogy a túra rajtjába igyekeztünk, de Parádfürdőn már csapkodott az eső.
Ki-ki a maga módján felkészült az útra, majd átvettük a túra szervezőjétől, Imrétől az itinert, és nekiláttunk a 29 km-es távnak, ami a Mátra olyan részeire is elkalauzolt, ahol korábban még sosem jártam. Eső ide, szél oda, jó lesz ez a túra – mondogattuk, de azt nem mondhatnám, hogy mindenki a megfelelő ruházattal indult a meglepetéseket tartogató terepre.
A szürke ég alatt is ragyogó őszi színpompában kanyarodtunk rá a gesztenyefasorral szegélyezett útra, és hagytuk el Parádfüredet a Rákóczi-fánál. II. Rákóczi Ferencnek igen sok emlékhelye van az országban, többek között itt is. Állítólag 1710-ben ehhez a fához kötötte ki a lovát, mikor átutazóban volt. Sajnos ez az óriássá nőtt kocsányos tölgy már jó ideje csak fekve hirdeti a legendát.
SZÖVEG: LÁNCZI PÉTER, FOTÓ: LÁNCZI PÉTER
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: Turista Magazin
Megjegyzés küldése