"Legyen veled Karácsony Angyala, legyen áldás és ünnep az Ünnep, szeretet simítsa lelkedet, mikor a csengők megcsendülnek."
Izgatottan szaladt be a konyhába. Édesanyja ott sürgött-forgott, a kályha tele volt fazekakkal, készült az ünnepi ebéd, vacsora. De őt ez nem érdekelte, vékony, étvágytalan volt mindig, az evés a kötelező feladatok közé tartozott. Mégis egy pillanatig elkábította a frissen sült kalács illata-ezt szerette, nem is annyira az ízét, mint az illatát és sötétbarna színét.
-Mikor megyünk már?-kérdezte nyugtalanul.
-Ti menjetek, majd mi is jövünk.-válaszolt édesanyja.
Pillanatok alatt kapta magára ruháit, s már rohant is volna, amikor nővére elkapta a kezét s visszahúzta,mert ha nem végig szaladhatott volna utána.
Egész úton úgy érezte, hogy repül, nem érezte a csípős hideget, nem hallotta a talpa alatt ropogó havat, csak a megvilágított templom tornyát látta, mely egyre közeledett.
A papnéni körül gyülekeztek, aki heteken keresztül gyakorolta velük a ma esti előadást. Végre mindenki megérkezett, s szép sorban bevonultak.Óriásinak tűnt a kis, fehérre meszelt templom, s közepén a gyönyörű fenyőfa. Fényes gömbök, színes cukorkák tarkították, és égő gyertyák villogtak rajta. Megvarázsolva nézte, s az Angyalt kereste tekintetével, aki ezt a csodát csinálta.Vajon hol lehet?-kérdezte magában, és biztos volt benne, hogy ott van valahol, talán fenn a karban, azért szól olyan csodálatosan az orgona. Gyorsan, a fához legközelebb helyezett székre ült, titokban megsimogatta a fa sötétzöld tüskeleveleit, beszívta gyantaillatát.
Megkezdődött a gyerekek műsora is. Ahogy közeledett az ő sora, egyre nyugtalanabb lett. Eszébe jutott, hogy az iskolai szereplések alkalmával annyira izgatott volt, hogy elszorult a torka, alig tudta elmondani a verset, s a végén mindig sírásra fakadt. Még egy ének, s ő következik! Ekkor felcsendült a "Csendes éj".Kedvenc karácsonyi dala volt. Énekelni kezdett, s minden szakasz után érezte, hogy egyre jobban csökken a feszültség, s mire befejezték az éneklést, tele volt a lelke nyugalommal.Mosolyogva állt fel, s fogott neki a szavalásnak;
Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok,
Gyémánt havat hoznak.
Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisleány vagyok,
Csak most kezdek élni.
Büszke volt, visszaült helyére, s vidáman nézett a kar felé, az Angyalt kereste tekintetével, és a lelki szemeivel látta is, érezte, hogy ott van vele. Az ajándékcsomaggal a kezében, ugrándozva ment hazafele. Minden ház ablakán, ami előtt elhaladt, bekukkantott-itt is járt az Angyal, ott is járt az Angyal.
Elsőnek szaladt be a szobába-hozzánk is jött az Angyal-kiáltotta. Ott álltak a színes-fényes fa körül, édesapja meggyújtotta a gyertyákat, mindenki kapott egy égő csillagszórót is, s karácsonyi dalokat hallgattak a recsegő rádióból.
Lefekvéskor úgy helyezkedett el, hogy elalvásig még láthassa a fát, amelyen sok-sok apró csillagként ragyogott a besütő holdsugár fénye.
borítókép - Vozáry Róbert
Izgatottan szaladt be a konyhába. Édesanyja ott sürgött-forgott, a kályha tele volt fazekakkal, készült az ünnepi ebéd, vacsora. De őt ez nem érdekelte, vékony, étvágytalan volt mindig, az evés a kötelező feladatok közé tartozott. Mégis egy pillanatig elkábította a frissen sült kalács illata-ezt szerette, nem is annyira az ízét, mint az illatát és sötétbarna színét.
-Mikor megyünk már?-kérdezte nyugtalanul.
-Ti menjetek, majd mi is jövünk.-válaszolt édesanyja.
Pillanatok alatt kapta magára ruháit, s már rohant is volna, amikor nővére elkapta a kezét s visszahúzta,mert ha nem végig szaladhatott volna utána.
Egész úton úgy érezte, hogy repül, nem érezte a csípős hideget, nem hallotta a talpa alatt ropogó havat, csak a megvilágított templom tornyát látta, mely egyre közeledett.
A papnéni körül gyülekeztek, aki heteken keresztül gyakorolta velük a ma esti előadást. Végre mindenki megérkezett, s szép sorban bevonultak.Óriásinak tűnt a kis, fehérre meszelt templom, s közepén a gyönyörű fenyőfa. Fényes gömbök, színes cukorkák tarkították, és égő gyertyák villogtak rajta. Megvarázsolva nézte, s az Angyalt kereste tekintetével, aki ezt a csodát csinálta.Vajon hol lehet?-kérdezte magában, és biztos volt benne, hogy ott van valahol, talán fenn a karban, azért szól olyan csodálatosan az orgona. Gyorsan, a fához legközelebb helyezett székre ült, titokban megsimogatta a fa sötétzöld tüskeleveleit, beszívta gyantaillatát.
Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok,
Gyémánt havat hoznak.
Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisleány vagyok,
Csak most kezdek élni.
Büszke volt, visszaült helyére, s vidáman nézett a kar felé, az Angyalt kereste tekintetével, és a lelki szemeivel látta is, érezte, hogy ott van vele. Az ajándékcsomaggal a kezében, ugrándozva ment hazafele. Minden ház ablakán, ami előtt elhaladt, bekukkantott-itt is járt az Angyal, ott is járt az Angyal.
Elsőnek szaladt be a szobába-hozzánk is jött az Angyal-kiáltotta. Ott álltak a színes-fényes fa körül, édesapja meggyújtotta a gyertyákat, mindenki kapott egy égő csillagszórót is, s karácsonyi dalokat hallgattak a recsegő rádióból.
Lefekvéskor úgy helyezkedett el, hogy elalvásig még láthassa a fát, amelyen sok-sok apró csillagként ragyogott a besütő holdsugár fénye.
borítókép - Vozáry Róbert
forrás alarcok-greti.blogspot.hu
Megjegyzés küldése