A Körös-barlang egy fokozottan védett barlang. A legnagyobb tengerszint feletti magasságon elhelyezkedő barlang Magyarországon. A Bükki Nemzeti Parkban található.
A Virágos-sár-hegy és a Körös-bérc között nyílik a két méter magas és öt méter széles, íves bejárata. A bejárati részén egy nagy méretű felszakadás nyílik az öt méterrel magasabban fekvő felszínre. Középső triász és felső triász mészkőben keletkezett. A felszíntől 2–6 méterre húzódik. Idős, pusztuló, inaktív forrásbarlang.
A vízszintes kiterjedése 40 méter. A bejárásához csak lámpa kell. Szabadon látogatható.
Nevét a Körös-bérc névről kapta. Előfordul az irodalmában Köris kürtő barlang (Kordos 1984), Körös-bérci-barlang (Gazdag 1990), Köröskő-barlang (Kordos 1984), Köröskő lyuk (Fényes 1851), Köröskő-lyuk (Sásdi 2003), Körös-lyuk (Sásdi 2003), Kőrös-barlang (Kadić 1933), Kőrös-bérci-barlang (Hevesi 2002), Kőrös-lyuk (Hevesi 2002), Nyáj-barlang (Kordos 1984) és Nyáj-barlangja (Bartalos 1909) néven is. A Körös-barlang név először 1977-ben jelent meg az irodalmában (Hevesi 1977).
Kutatástörténete
Először, 1851-ben Fényes Elek írta le röviden Köröskő lyuk néven. A leírása szerint 300 sertés könnyen elfér benne. 1929-ben Kadić Ottokár szerkesztette meg az első térképeit, egy alaprajzi és egy hosszmetszeti térképet, valamint próbaásatás is történt ekkor. 1941 nyarán egy nagyobb ásatást is végzett a barlangban.
A barlangot és a benne végzett kutatását egy 1944-ben megjelent tanulmányában részletesen ismerteti, amelyet Mottl Máriával közösen írt. Az ásatáskor hat réteget különített el, amelyek gazdag középső és felső pleisztocén faunát tartalmaztak.
Barlangi medve és barlangi oroszlán csontok is előkerültek a kitöltéséből.
A talált néhány cserépedény töredék és egyéb tárgy újkőkorszaki volt. Kadić Ottokár ajánlotta Pallavicini Alfonznak, a terület tulajdonosának az itt észlelt guanó kitermelését és ez végre is lett hajtva. 1944-ben védett természeti értékké nyilvánították.
Az 1977-ben kiadott, Hevesi Attila által szerkesztett könyv Dénes György által írt részében az olvasható, hogy valószínűleg a hegység legidősebb barlangja. Az 1979-ben napvilágot látott, „Barlangok a Bükkben” című könyv szerint 38 méter hosszú. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve és három névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. 1987-ben Juhász Márton készített egy új, alaprajzi és egy új, hossz-szelvény térképet. 1988-ban történt a második, rétegazonosító ásatás az üregben, amelyet Hír János vezetett. Ekkor sok fajból álló kisemlősfauna került elő belőle és ismertté vált az addig előkerült leleteinek kora, valamint a rétegsor alján halfogak is voltak. 1989-ben Hír János újabb őslénytani ásatást végzett.
1990-ben Hír Jánosnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1991-ben a MÁFI Barlangkutató Csoport tagjai mérték fel és szerkesztettek egy alaprajzi, egy kiterített hosszmetszeti térképet, valamint keresztszelvényeket. 1991–1993-ban Sásdi László kutatta földtani szempontból. Megállapította, hogy a Körös-barlang egy inaktív forrásbarlang, amely a pliocénben volt aktív. 1993 óta fokozottan védett barlang az elhelyezkedése, a földtani és az őslénytani értéke miatt.
A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 42 méter hosszú, nyolc méter magas, nyolc méter függőleges kiterjedésű és 40 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyv szerint 42 méter hosszú és szabadon látogatható. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.
borítókép - Béres Attila
Forrás: wikipedia.org
Megjegyzés küldése