Utunk Felsőtárkányból indult… a Volán jóvoltából. Eredetileg Lillafüredre szerettünk volna eljutni, de a sofőrök nem vállalták be – az egyébként mások által a körülményekhez képest biztonságosnak mondható – hegyi szakaszt.
Így egy “B-tervvel” készülve Felsőtárkányban a tó fölött kezdtük a túrát, majd északnak tartva abban bíztunk, hogy a Bükkzsérc felé közlekedő terepjárók nagyjából eltúrták már a havat előttünk.
Ötletünk be is vált, de nem értük be ennyivel. “Ha már idáig eljöttünk…” – hangzott, ha már nem is túl biztatóan a megerősítés, hogy vágjunk bele a vadonba – “szűzhótiprás”! Igen, mint testnevelés órán, magas térdemelés: csak épp 30-40 cm között változó ragyogó, érintetlen, varázslatos hópaplanon át.
Méghozzá 550 méter magasra, sok helyen betemetett gödröket és kidőlt fákat kerülgetve. Csak egy-egy nyuszi és róka versenyt futott nyomai utaltak arra, hogy voltak már előttünk.
Az időjárásra pedig nem lehetett panasz: szikrázó napsütésben volt részünk, sokszor még kabátra sem volt szükség… fűtött a lelkesedés… és a szintkülönbség!
Fotó: Osvárt Dani
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: mediak.ektf.hu
Megjegyzés küldése